Regék és romok – a Derencsényi-karszt

Különleges, minden évszak- ban látogatható, érdekes hely a Derencsényi-karszt.

Derencsény (Drienčany)

Az alig 23 négyzetkilométernyi területen 47 barlangot fedeztek fel eddig, ezek közül a Kis Lyuk az egyedüli szabadon látogatható, ám nem csupán egy, az ősember által is lakott üreg miatt érdemes idelátogatni.

Tengerpart volt

Az itt lévő karszt mészkő anyaga még a földtörténeti korszak második szakaszában, az úgynevezett mezozoikumban, azaz a dinoszauruszok korában keletkezett, az egymást követő Triász, Jura, Kréta időszakokban, bő 260 millió évvel ezelőtti a Triász kezdete, és 65 millió éve ért véget a Kréta korszak. A terület a tektonikai mozgások miatt egy ideig tengerpart is volt, ennek nyomai is megőrződtek az egyik barlang falán korabeli moszatok lenyomataként. Az esővíz talajpusztító hatása miatt alakultak ki a Derencsényi-karszt jellegzetes formációi, a barlangok, a töbrök, zsombolyok és a vidékre jellemző, szinte mintaszerűen kialakult úgynevezett gyűszűkarrok, amelyeket a mészkősziklák felületén apró gödröcskékként kell elképzelni. A vidék sajátságos és különleges állatfajoknak is otthont ad, egyedül itt találhatók meg bizonyos vakfutrinkák, atkák, vakbolharákok és ugróvillások. Ezek az állatkák a barlangok mélyén élnek és igen fontos szerepet töltenek be a természet ökoszisztémájában mint a hulladékok, a denevérguanó lebontói.

Ember a barlangban

A Derencsényi-karszt egyik legszebb látványossága az úgynevezett Kis Lyuk, amely egykor lakóhelyül szolgált. Az eddig feltárt leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt ez a hely. A Balog-patak forrásvidéki meandereinek első folyóparti teraszára nyíló barlangja szinte ideális lakhely lehetett, jól védhető, nehezen észrevehető, vízhez közel, több kijárattal és a benti tűzrakáshoz is jó feltételekkel. A bronzkor legutolsó szakaszának, a kiétei kultúrának a népe fel is ismerte ezeket az adottságokat, cserépedényeik töredékeit, állatcsontokat, eszközök töredékeit hagyták hátra a barlangban. A barlang a falu központjától alig tízpercnyi sétára található, de az egész Derencsényi-karszton végigvezet egy jól kiépített, másfél-két óra alatt bejárható tanösvény, amelyet 1989-ben kezdtek el kiépíteni, majd 2002-be újítottak fel. Meleghegyről indul, a legszebb karsztjelenségeket mutatja be, és Derencsényben, az ősemberek lakóhelyénél is van egy megállója, majd a falu központjában, a kora gótikus kori, a török időkben erődített templom bejáratánál végződik. A templomhoz vezető fedett lépcsősor is ritkaság és érdekesség.

Regék és mesék

Derencsény arról is ismert, hogy itt volt lelkész Pavol Dobšinský, a szlovák népmesekincs első kutatója, feldolgozója, néprajztudós. Meséit ma minden szlovák gyerek ismeri, magyarul is megjelent egy válogatás, rokonságot mutatnak a magyar népmesékkel. A falu tele vadregényes helyekkel, az egykori, valószínűleg fából és földből épült erőd helyén stilizált romok jelzik, hogy vára is volt a településnek. A közelben állnak, még ha romosan is, a Derencsényi család által építtetett Derenek várának tekintélyes romjai, ez már egy késő középkori, kifejezetten védelmi célokkal épült, talán teljesen soha be nem fejezett vár volt, ágyúteraszokkal, lőrésekkel. A kor hadászati technikájának megfelelő kezdetleges olasz füles bástyák maradványai mesélnek a viharos évszázadokról. A hely egyébként egy jelentős, a szlovák–magyar megbékélés szempontjából figyelemreméltó 19. századi regény cselekményének helyszíne is. Ľudovít Kubáni Valgatha című műve játszódik itt, amely a husziták, Ján Jiskra és a Hunyadiak közti, Derencsény melletti csatáról szól. A mű abban különleges, hogy a német császárt vádolja ármánykodással, aki összeugrasztotta a kelyheseket a Hunyadiakkal. 1861-ben a szlovák–magyar viszony ilyenfajta feldolgozása allegorikus értelmezést is kapott, az éppen uralmon lévő Habsburgok bírálatát is kiérezni a sorok közül, különösen az elnyomó Bach-korszakra utalva. Bár ma már kissé régiesnek hathat a nyelvezete, érdekes csemege lehet a korszak iránt érdeklődőknek.