Quo Vadis Tőkési ág?

„Ha nem teszünk semmit a Tőkési ág 10 éven belül teljesen kiszárad.” Ez a szomorú prognózis többször is elhangzott a csallóközkürti kultúrházban, ahol a Zöld Örökség PT szervezett tájékoztató előadást eddigi munkájáról, terveiről, valamint a Tőkési ág megmentésére irányuló projektről. „Társulásunkat 2019-ben alapítottuk, két fő céllal, hogy megőrizzük a Tőkési ágat a jövő generációi számára, valamint a fiatalok és gyerekek nevelése a természet szeretetére és a természetvédelemre. Összeverődtünk néhányan barátok, akiknek nem mindegy mi történik szűkebb, tágabb környezetünkben és főleg nem mindegy mit hagyunk itt az utánunk következőknek, a gyerekeinknek. Negyven éves vagyok, de emlékszem arra, hogy gyerekként fürödtünk és úszkáltunk a Tőkési ág kristálytiszta vizében ott, ahol most olyan sekély a víz, hogy egy gém végig tud sétálni a medren” – emlékezik vissza Csudai Péter, a társulás elnöke, majd folytatja: „a bősi erőmű egész Csallóköz vízháztartását megváltoztatta, drasztikus hatással volt a Tőkési ágra is, de nem csak ez a fokozatos kiszáradás oka. A környék érinthetetlensége a legmagasabb, 5. védettségi szint értelmében, inkább a visszájára sült el. Nincs sodrás, az iszap temeti be a buzgárokat, a bedőlt fák, amelyeket nem szabad elmozdítani, ezek mind olyan tényezők, amelyek „segítik” a kiszáradást.”

A legmagasabb védettségi fokozat

A Tőkési ágnak nincsen forrása és nem is egy felszíni leágazás, hanem a talajvízből tör a felszínre Patony-rétek község környékén, ezért a vize nagyon tiszta. Lenne, ha lenne benne elegendő mennyiség és lenne sodrása. Mélysége változó, néhány centimétertől, egészen 5 méterig terjed. Jobban mondva terjedt, annak idején. Mára, ez utóbbi 5 méteres mélység egyelőre elérhetetlen vágyálommá vált. A víz több község kataszterét érinti, az említett Patonyréten kívül Nyárasdot, Vásárutat, Csallókökürtöt, Vámosfalut, Pozsonyeperjest, Dunatőkést, Hodost Csótfát és Nagyabonyt. A Tőkési ág egész területe nagyobb, mint 300 hektár, amelyet 1993-ban nemzeti parkká nyilvánítottak. A folyam egy részét az említett 5. védettségi szintet élvező kategóriába, a part menti szakaszokat a 3. fokozaton védett kategóriába sorolta az állami természetvédelem.

Norvég segítség

Ebben az évben hála a társulás erőfeszítésének elindult a közös projekt „Az árterek minőségének javítása a Tőkési ág területén” a Szlovák Mezőgazdasági Egyetem (SzME) a Szlovák Technikai Egyetem és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat (SVV) együttműködésével, amelyet a norvég alap finanszíroz, közösen a Szlovák állammal. A projekt részleteit Monika Supeková (SVV) és Ľuboš Jurík professzor (SzME) ismertette. „Októberben találkozott először a projekt minden résztvevője, körbejártuk az egész, több mint 300 hektáros terepet, felmértük mit kellene, mit lehetne tenni és mi az, ami elengedhetetlenül szükséges. Az 1 millió eurós anyagi dotáció magasnak tűnik, de figyelembe kell venni azt is, mekkora területről van szó. A projekt 2024 áprilisáig tart, addig kell ésszerűen felhasználni a rendelkezésre álló anyagi segítséget” – mondta többek közt a vízgazdálkodási szakember, Monika Supeková.

Védettebb, mint a Tátrai Nemzeti Park

„A Magas Tátra 3. védettségi fokozatot élvez, a Tőkési-ág ennél két fokkal szigorúbb, azaz 5. védettségi fokra lett osztályozva” – kezdte tájékoztató előadását Jurík professzor. A reakció erre, nem sokáig váratott magára: „Szabad ezen a területen levegőt venni egyáltalán?” – hangzott el a hallgatóság köréből az első kérdés, a bevezető után. A professzor pontosított, hogy a legmagasabb védettség, csupán az ág medrét érinti, a part részei a 3. fokozaton védettek. A legfontosabb feladat az ág folyásának a visszaállítása, mert jelenleg nem egy folyó ágról, hanem 5-6 önálló tóról beszélünk, az illegálisan épített átkelő helyek gátjai miatt, amelyek visszatartják az áramlást. A folyóba benyúló szintén illegálisan épített stégek sokasága pedig még inkább rontja a helyzetet.

Paradoxonok

Aki ismeri a Tőkési ág bármelyik részét, tudja, hogy tény és való, amióta 1993-ban nemzeti parkká nyilvánították, a helyzet egyre csak rosszabbodik. A legmagasabb védettségi fokon minden tilos, a mederbe dőlt fatörzsek kiemelése is, amelyek további torlaszokat jelentenek a víz áramlásánál, a szemét odahordása, amit senki nem tud ellenőrizni, ugyanúgy, mint a szemét eltakarítása is, ám erre már mindenki odafigyel, de ez is tilos, hiszen nem szabad belenyúlni a természetes ökoszisztémába. Tilos a halászat, ám boldog boldogtalan halászik, mert megvan rá az engedélye, tilos az építkezés, mégis stégek tömkelege tarkítja az amúgy is keskeny medret.

Közös összefogás

Bár parázs volt a vita, mint az előadókat, mint a vitázókat a közös cél vezérelte, azaz mentsük, ami menthető. Most már nincs idő tétovázásra, neki kell fogni, mert valóban ütött az óra. Az érintett önkormányzatok, aktivisták, szakemberek össze kell hogy fogjanak a cél érdekében. Mert már csak pár évünk maradt arra, hogy megmentsünk egy csallóközi csodát, hogy ne csak meseként maradjon fenn gyerekeink számára.