Poľacký bődületes baklövése

Tőketerebes. A III. liga kelet-szlovákiai csoportjában játszó tőketerebesiek a 2003/2004-es bajnoki évfolyan őszi idényének tizenöt találkozóján mindössze hat gólt kaptak. Fegyelmezett védőmunkájuk értékét nagyban növeli a tény, hogy a riválisok két ízben csak büntetőrúgásból voltak eredményesek. A Slavoj-defenzíva sikerében nagy érdemeket szerzett a Slavoj huszonkilenc esztendős kapusa, Branislav Poľacký, aki természetesen nem hiányozhatott a térség legjobb labdarúgóinak hagyományos óév végi kassai kiértékeléséről sem. A kiváló képességű kapus, akinek a hálója az értékelt időszak kilenc összecsapásán maradt érintetlen, ez idáig négy régióbeli klub (Prešov, Vranov, Michalovce, Sobrance) mezét viselte. „Mostani állomáshelyemen két éven át jobbára csak a cserepadot koptattam. Elődömet, Emil Sudimákot képtelen voltam kiszorítani a kezdőcsapatból. Leginkább nyertes állásnál, csereként kerültem pályára. Mikuláš Komanický edzős-ködése idején azonban fordult a kocka, enyém lett nálunk az 1-es számú mez” – vallott a kezdeti nehézségekről a 188 centiméter magas, 95 kg súlyú játékos, aki úgy érzi, tavaly élete legjobb formájában védett. Ennek ellenére az egyik bajnoki mérkőzésen örökre emlékezetes potyagólt kapott. „A szobránciak pályáján rosszul futballoztunk. A szüneteben jól lehordtam a társakat. Fordulás után egy ideig úgy tűnt, használt a fejmosás, levegúben lógott az egyenlítő gólunk. A csapat lendületét azonban csakhamar lefékeztem. A hazaiak a 16-os sarkáról szabadrúgást végeztek el. A labda ívéből arra következtettem, hogy az a kapu mögött ér földet. Ezért nem is mozdultam rá, csupán a tekintetemmel követtem az eseményeket. Sajnos nagyot tévedtem. A kapufáról lecsorgó labda előbb fejen talált, s a tarkómom megpattanva a vinkliben kötött ki. Kettő nullára kikaptunk, a találkozó befejezése után nem mertem a társak szemébe nézni” – emlékezett vissza pályafutása legnagyobb bakijára Braňo Poľacký, aki élvonalbeli szereplésre vágyik. (ái)