Paláston is szólt a síp

Kezdő mókaként kétlovas hintóba ülve nézelődhettek a gyerekek a községben, majd megtelt a nagyterem, és kezdetét vette a műsor. Köpöncei Adrianna vállalta a műsorvezetői feladatokat, s Kodály Zoltánt idézve indította el a műsorfolyamot. „Nem sokat ér, ha magunk dalolunk, szebb ha ketten összedalolunk.” Az eseményt Korcsok László polgármester nyitotta meg. A negyedik évfolyamához érkezett eseménynek Palást először adott otthont. A polgármester beszédében hangsúlyozta a hagyományőrzés jelentőségét, az óvónők és a szülők gondoskodó figyelmének és áldozatos munkájának fontosságát. Ipolyságról három, a környező falvakból – a házigazdát is beleértve – hat óvoda csoportjai léptek fel. Az óvodásokat elkísérte az ipolysági alpolgármester, Bélik György, nagytúr polgármestere, Hudec Péter és Ipolyvisk polgármestere, Mati István. Jelen volt a palásti Csemadok és az ipolysági Csemadok elnöke, Szarka Katalin és Pálinkás Tibor, valamint a Palásthy Pál Egyházi Alapiskola igazgatója, Kovács Ferenc. Az óvodások előtt a palásti egyházi alapiskola Cintlikék csoportja bizonyította, milyen jó, ha alapiskolásként már építeni lehet az óvodás hagyományőrző évekre. A szetei óvodát Kerata Viktória képviselte, aki verset és palóc népmesét mondott. Az ipolysági Hviezdoslav utcai óvoda nagyon talpraesetten, Bújj, bújj zöldág címmel gyermekjátékokat mutatott be. A Štúr utcai óvodások szinte színházi igényű összeállításukban a kukoricafosztás hangulatát elevenítették fel. A Štefánik utcai óvoda pedig húsvéti ünnepi szokásokat gyűjtött egy csokorba. A tesmagi óvodások csillagszemű juhászának története kicsit elveszett a nagy színpadon, az ipolyszakállosi óvodások különálló műsorszámokat mutattak be. A nagytúriak a pásztoréletből merítették játékaikat. A felsőtúriak vásári forgataga kicsit kirítt a többi összeállítás közül vurstli zenéjével, coca-colás napernyőivel és Weörös Sándor verseivel. Ötletes és lenyűgözően játékos volt az ipolyviski kenyérsütés köré kerített önfeledt játék. Hiteles és pontos volt a palásti ovisok szüreti mulatsága. A rendezvényt a palásti óvoda szlovák osztálya zárta, megmutatva a magyar kenyérsütés után hogyan kell szlovákul kenyeret sütni. Zárásként minden óvodából a színpadra kértek egy-egy óvónőt a szervezők s az óvodák könyvet és emléklapot, a gyerekek mézeskalácsot, kifestőt és szintén emléklapot kaptak ajándékba. Búcsúzóul közösen elénekelték fellépők és nézők, felkészítők és szereplők, szervezők és résztvevők, sőt polgármesterek a Megyen már a hajnalcsillag lefelé kezdetű népdalt. Abban a reményben zárult ez a jó hangulatú találkozó, hogy jövőre is lesz alkalom a vendéglátásból ismét jelesre vizsgázott Paláston összegyűlni.