Pablo Urbányi az ipolyságiakkal találkozott

Ipolyság. Szeptember utolsó napján ismerkedhettek meg az író szülővárosának lakói Pablo Urbányi második magyarul is olvasható regényével. A Naplemente szimptóma című könyvet N. Tóth Anikó író és pedagógus mutatta be szellemesen és szeretettel, és elemezte alaposan, mégis könnyedén. Az Átrium Európa udvarán található, nemrég megnyílt irodalmi kávéház galériáján összegyűlt ötven ember megtudhatta, hogy N. Tóth Anikó szerint a könyvnek legalább öt értelmezése lehetséges. Felfogható nevelődéstörténetnek, hiszen Pedro az emigráns fiatalember „kalandozik a létben”, míg meg nem születik gyermeke. Felfogható szenvedéstörténetnek is, a kérdés az, kinek a passiója, a betegen született gyermeké, akinek nem adatik meg a teljes élet, vagy a szülőké. N. Tóth Anikó felkínálta a mű szerelmiregény-olvasatát is. A cinikus, szarkasztikus, indulatos Pedro mindent a nő kedvéért tesz, nincsenek szerelmi vallomások, nagy romantikus jelenetek a regényben, de a férfi mindig a nő vágyait teljesíti. „A szerelem gyümölcse ez a regény” – állapította meg az elemző, s hozzátette, ez a regény a művészlétről is szól. Meg lehet-e változtatni a művészettel a világot, feloldoz-e az alkotás vélt vagy valós bűnök alól. Az emigráció könyve is a Naplemente szimptóma, kulturális, gondolkodásbeli különbségek találkozásáé. „A könyv nagy kérdése, hogy a döntésük alapján menynyire lehet elítélni ezeket az embereket, mi olvasók tudunk-e állást foglalni, fel merjük-e tenni a kérdést, mi hogyan döntenénk” – fogalmazott N. Tóth.

Gál Tamás színész egyrészt a fogantatáshoz vezető szárnyaló szeretkezés költői leírását, másrészt az orvossal való találkozás rideg, kegyetlen, brutális jelenetét olvasta fel. „Pedrót az olvasó vagy gyűlöli, vagy megszereti, én Pedró-párti vagyok. Olvassák el a regényt, és vagy értsenek egyet velem, vagy kövezzenek meg. Jó olvasást!” – fejezte be mondandóját az írónő.

Az első kérdés az volt, nem könnyebb feladat-e a lelkileg, testileg torz lény tükrébe állítani a világot. Miért nem zseni, tökéletes lény a megszülető gyermek? Pablo Urbányi szerint tökéletes gyerek nincsen, és az élet nem olyan szép, ahogyan Walt Disney lerajzolta, s mások erőszakkal továbbrajzolják. „Egy ilyen esetben több a reakció, a vélemény, a felpattanás, ha egészséges gyerek születik, a világ elfogadja, nem is tudunk róla semmit. A tükörnek nagyon nagynak kell lennie, s akkor kitágulhat a kicsi, egyéni probléma” – mondta a szerző.

Egy kérdező azt tudakolta, miért éppen Argentínába emigrált Ipolyságról a család majd’ hatvan évvel ezelőtt. „Papám nem szerette az angol nyelvet, s volt akkoriban egy sláger: „Argentínában csókra vár a lány”. Ezért is ment oda, mert azt hitte, várják a lányok. Nyolcéves koromtól harminc évig éltem Argentínában, majd a katonai diktatúra kényszerített Kanadába. Van egy spanyol mondás: Senkinek nincs az élete garantálva. Újságíróként dolgoztam, és az életem kevesebbet ért, mint másoké” – mesélte Urbányi. A szerző elárulta, a könyvet még azelőtt elkezdte írni, hogy Kanadába emigrált volna, tehát tulajdonképpen huszonnégy éven keresztül dolgozott rajta, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal. „Ha nem akar hülyéskedni, hadonászni az író, nagyon utána kell néznie a választott témának. Amikor a Silver című regényemet írtam, annyit olvastam a majmokról, hogy azt hittem, magam is majom vagyok. Itt is meg kellett győződnöm, egy ilyen tragédiának, problémának, mely bárkivel előfordulhat, mi az orvosi konzekvenciája. Mikor már minden forrást kijegyzeteltem, másfél év alatt napi nyolcórás rabszolgamunkával megírtam a regényt. Ha írok, senkit sem tűrök a közelemben. Nem is beszélek senkinek arról, amin éppen dolgozom. Ha elkészül, akkor adom oda ismerősöknek, hogy mondjanak véleményt” – avatta be szakmai titkokba az ipolyságiakat Pablo Urbányi.