Óvodai abszurd: magyar és szlo

Kettéosztott homokozó. Az új igazgatónő szerint ezzel már kiskorukban belenevelik a gyerekekbe a másik nemzetiséggel szembeni ellenszenvet. Ogenbuch Teréz hasonló megoldást sehol sem látott. Lapunknak elmondta, még az sem mindegy Köbölkúton, hogy az óvoda udvarának melyik sarkában áll egy-egy mászóka. Somogyi Tibor felvételeA nyolcvan százalékban magyar ajkú község óvodájába mintegy hatvan gyerek jár, ebből huszonhatnak a szülei kérték a magyar nyelvű foglalkozást, a többiek a szlovák mellett döntöttek.

A kiscsoportban emberemlékezet óta minden gyerekhez úgy szóltak hogy értse, a foglalkozásokat pedig két nyelven tartották. Az alapelv az volt, hogy egy vegyes lakosságú községben nem csak a magyar gyereknek kell szlovákul megtanulni, de a szlováknak sem árt, ha ráragad valami a magyarból. A nagycsoportosok már külön jártak magyar vagy szlovák osztályba – bár itt feltétlenül megjegyzendő, hogy az utóbbiba gyakran került olyan gyerek is, aki szlovákul alig tudott.

Ahogy múltak az évek, egyre kevésbé tükrözte a magyar és szlovák óvodások aránya a falu lakosságának nemzetiségi megoszlását, de ezt eleinte mindenki a betelepedett lakosok, a vegyesházasságok, és a természetes asszimiláció számlájára írta.

Ügyes gyereket szlovák iskolába?

Mígnem azt kezdték suttogni a faluban, hogy az óvoda igazgatónője, Valent Zsuzsa befolyásolja a szülőket: válasszák inkább a szlovák óvodát és iskolát. Lapunknak név nélkül többen is elmondták, hogy őket vagy jó ismerősüket próbálta a beiratkozás előtt meggyőzni arról, mennyivel jobban fog érvényesülni a gyerek, ha szlovákul tanul, de természetesen, csak azok kifogásolták a módszert, akiknél nem volt hatásos. Hogy hány gyereket sikerült így a szlovák osztályba terelgetni, nyilván sosem fog kiderülni, mindenesetre eleget ahhoz, hogy feltűnjön a dolog.

Elsőként az óvoda akkori karbantartója, a maga is óvodás gyermeket nevelő Vass László kezdett el tiltakozni a burkolt módszerek ellen – sikertelenül. „Olyan apró jelekből lehetett látni, hová húz az igazgatónő szíve, hogy a szlovák gyerekeknek mindig több kifestő, színes ceruza jutott, még a Rákóczi Szövetség ajándékcsomagjaiból is kaptak, pedig azt kizárólag a leendő magyar iskolásoknak szánták. Szóvá is tettem a dolgot a polgármesternél, de ő azt mondta, nem kell annyira magyarkodni, számára a falu minden polgára egyforma. Végül azt értem el, hogy amikor létszámleépítésre került sor az óvodában, én voltam az első, akinek felmondtak. De azért figyelem, mi történik az óvodában és azt is látom, hogy nem véletlenül íratnak az utóbbi években annyi magyar gyereket szlovák isko?lá?ba” – véli Vass László.

Az, hogy sokan már a beiratkozás után gondolják meg magukat, a magyar iskola igazgatónője, Geri Valéria szerint sem a véletlen műve. „Valóban mindenkinek jogában áll eldönteni, hová adja a gyerekét, de akkor ezt tényleg döntse el a szülő, és ne más sugalmazza neki. Azt hiszem, egy pedagógus erről a témáról annyit mondhat: mindenkinek az anyanyelvén kellene tanulnia. Ezt kívánja a szakmai becsülete és az emberi tisztessége is, mert neki kell a legjobban tudnia, milyen hátrányba kerül az a gyerek akinek nemcsak a tananyaggal, hanem magával a nyelvvel is meg kell küzdenie” – véli az igazgatónő, aki biztos abban, hogy tudatos aknamunka folyik a faluban. „Nagyon sok magyar szülőre lehet azzal hatni, hogy a gyereke olyan értelmes, és szlovákul is olyan jól beszél, hogy kár magyar iskolába adni. Mintha a magyar iskola valami alacsonyabbrendű intézmény lenne, ahol a jó képességű gyerekek elkallódnak, és ezért az ügyeseknek csakis a szlovákban a helye. Sajnos, az emberek többsége könnyen befolyásolható, sokan megtiszteltetésnek is vélik, hogy egy pedagógus mennyire a szívén viseli az ő gyermekük előmenetelét, és olyan tekintélynek tartják, akinek a szava szent. Az, hogy a gyerekük úgy tanuljon, ahogy otthon beszélnek, sajnos, sokaknak már kevés. Pedig az óvónők dolga az, hogy felkészítsék a gyerekeket az iskolára, nem pedig az, hogy iskolát válasszanak számuk?ra” – háborog az igazgatónő.

Nem is tagadja, hogy amiatt aggódik: a szlovák óvodai kiscsoportnak köszönhetően a jövőben még több magyar gyerek kerül majd a szlovák iskolába.

Összezavarja a gyerekeket a magyar szó?

Az óvoda új igazgatónője, Ogenbuch Teréz a pályázaton azt a Valent Zsuzsát győzte le, aki öt évig töltötte be a posztot, és örökségül ráhagyta a szlovák osztály megnyitásáért benyújtott kérvényt.

„Arra hivatkozott, hogy a tanfelügyelői ellenőrzés során felrótták a vegyes osztály létét, és azt ajánlották, hogy ha a szülők igénylik, legyen külön szlovák osztály. Tizenhárom szülő írta alá a tanügyi hivatalnak címzett levelet, ha ők és az önkormányzat is jóváhagyják a dolgot, akkor természetesen biztosítani fogjuk a külön osztályt a kiscsoportosoknak is. Nincs ezzel semmi gond, csak azt nem értem, miért kell ennyire erőltetni minden téren a különválást. Eddig a szomszéd községben dolgoztam és bevallom, nagyon meglepett, hogy a köbölkúti óvodában magyar és szlovák részre osztották a homokozót, de még az sem mindegy, az udvar melyik felében áll a mászóka. Ilyet még nem láttam, hogy a gyerekekbe már ilyen pici kortól azt neveljék: az a másik más mint te, ne közösködj vele, a legjobb, ha tudomást sem veszel róla” – panaszolja Ogenbuch Teréz, aki talán nem is sejtette mit vállal, amikor a pályázatra jelentkezett. Elődje ugyanis pedagógusként ott maradt az óvodában, és a tantestületben szinte tapintható a feszültség az utóbbi hetek történései miatt.

A többi óvónő úgy gondolja, Valent Zsuzsa a saját munkahelyének megmentéséért szorgalmazta a szlovák osztály megnyitását, mert most, hogy már nem igazgatónő, feleslegessé válna. Egy kolléganőjük ugyanis szeptemberben visszatér a betegszabadságáról, és egy kiscsoportos meg két nagycsoportos osztályba, hatvan gyerekhez hat óvónő elég. Valent Zsuzsa ezt cáfolja; azt mondja, számára egyedül a szülők akarata és a tanfelügyelői hivatal szakmai ajánlása volt a mérvadó, soha senkit nem próbált meg meggyőzni a szlovák oktatás-nevelés előnyeiről.

„Tíz éve dolgozom ebben az óvodában, ebből öt évig vezettem, úgy gondolom, hogy az eredményeim magukért beszélnek. Februárban tartott itt a tanfelügyelői hivatal egy átfogó ellenőrzést, és büszke vagyok rá, hogy a pedagógiai munkánkat az intézmény színvonalát nagyon nagyra értékelték. Egyetlen komoly kivetnivalót találtak, azt, hogy a szlovák és magyar gyerekek a kiscsoportban együtt vannak. Az értékelésben meg is fogalmazták, hogy az óvodapedagógia nem ismeri a vegyes kiscsoport fogalmát, a három- négyéves gyerekeknél el kell dönteni milyen nyelven folyik a foglalkozás, és nem lehet keverni a nyelveket, mert az összezavarja őket. Ennek alapján javasolták, hogy az óvoda fenntartójával, vagyis az önkormányzattal együtt?működve, a szülők kérése alapján biztosítsuk a szlovák nyelvű nevelést. Mivel a szülők kérték az osztályt, kötelességem volt ezt a kérvényt továbbítani, de nem hiszem, hogy az osztály megnyitása olyan nagy változást jelentene az elsősök számában” – érvel Valent Zsuzsa.

Befolyásolni azt lehet, aki hagyja magát

Az igazsághoz hozzátartozik , hogy a köbölkúti szlovák iskolába Szőgyénből, Kürtről és Sárkánymajorból is bejárnak gyerekek, míg a magyar iskolába csak a helybelieket íratják. És bár megdöbbentő, hogy az idén a magyar iskolában nyolc elsős lesz a szlovákban pedig huszonnégy, az utóbbi huszonnégyből csupán kilenc köbölkúti.

„Aki azt állítja, hogy itt elszlovákosítás folyik, az nem csak elferdíti a tényeket, de rágalmaz is, mert nem tudja azt bizonyítani, hogy én akárcsak egyetlen gyereket is a szlovák iskolába irányítottam volna” – védekezik Valent Zsuzsa.

Kérdésünkre, pedagógusként mi a véleménye, fel lehet-e egy magyar gyereket úgy készíteni az óvodában, hogy szlovák iskolában felvehesse a versenyt szlovák anyanyelvű társaival, a volt igazgatónő Valent Zsuzsa igennel válaszolt. Azt mondta, soha nem volt rájuk panasz a szlovák iskolában, mind megállták a helyüket, és sok kitűnő tanuló került ki közülük. Azt már csak mi tesszük hozzá gondolatban, hogy most, amikor minden gyerek fejpénzt jelent, talán az oktatási nyelv alapos ismerete a legutolsó szempont.

Mindenesetre a kockát elvetették Köbölkúton, a hivatalos kérvényre a tanügyi hivatalban igent mondtak, és május 30-án a helyi önkormányzat is megszavazta a szlovák kiscsoportos óvodai osztály létrehozását. Mihalik Gáborral, a falu polgármesterével még a szavazás előtt beszélgettünk, akkor azt mondta: számára ez a probléma nem létezik.

„A szülők legálisan és jogosan kértek valamit, mi pedig megfontoltuk, eleget tudunk-e tenni a kérésüknek” – mondta. Arról, hogy a magyar szülőket valaki vagy valakik a szlovák iskola előnyeiről győzködnék állítólag nem hallott, sőt, meggyőződése, hogy ez nem is lehet igaz. „Ha igaz lenne, már eljutott volna hozzám a híre, mert sokkal kisebb dolgokkal is felkeresnek az emberek. Számomra az a fontos, hogy nyugalom legyen a faluban, ezért sem ülhetek fel minden híresztelésnek, de ha valaki panasszal fordul hozzám, annak biztos utána?nézek” – állítja a polgármester.

Arról, hogy Valent Zsuzsa a kolléganői tiltakozása ellenére marad-e az óvodában, csak ősszel fog dönteni, miután már megnyílt a szlovák osztály, és a gyakorlat megmutatja, hány óvónőre van szükség.

Mihalik Gábor egyébként azt gondolja, nem biztos, hogy a két kiscsoportos osztályra van szükség, mert hiába írattak be mindkettőbe tizenkét-tizenkét gyereket, a kicsik között mindig sok a hiányzó.

Kérdésünkre, nem tartja-e épp ezért valószínűnek, hogy a szülői akarat nem volt annyira spontán, valaki megszervezte az osztály kérvényezését, a polgármester csak annyit mondott: befolyásolni azt a szülőt lehet, aki hagyja magát. Ami nyilván igaz is, de azt is hozzá kell tenni, hogy akinek ilyen szándékai vannak, az megkeresi azt, akiről úgy gondolja, meggyőzhető. És tájainkon általában nem a szlovák szülőket szokták rábeszélni, hogy írassák a gyereküket magyar iskolába.