Ötvenhét évig emlékeztetett a Mária Valéria híd torzója 1944 karácsonyára

Az Esztergomot és Párkányt összekötő híd I. Ferenc József császár és Erzsébet királyné legkisebb lányáról, Mária Valéria főhercegnőről kapta a nevét. Erzsébet királyné későn érkezett lányát igyekezett magyar szellemben nevelni. Ragaszkodott ahhoz, hogy Mária Valéria Magyarországon lássa meg a napvilágot. Az udvarban és később a lakosság körében is „magyar gyermekként” emlegetett Mária Valéria azonban édesanyja szándéka ellenére elfordult a magyaroktól, és családtagjaival, rokonaival is csak németül beszélt.

A hidat – amit az első és a második világháborúban is felrobbantottak – 1893-ban kezdték építeni, és 1895. szeptember 28-án adták át. Az 1919-es robbanást egyes források szerint baleset okozta, más források szerint Párkány védelmében csehszlovák katonák robbantották fel. Teljes helyreállítása után 1927-ben indulhatott meg rajta a forgalom. A híd tragédiája 1944. december 26-án megismétlődött: a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta, három középső íve jelentősen megrongálódott. Torzója több mint fél évszázadon keresztül emlékeztetett a háború borzalmaira. Újjáépítése ugyanis – elsősorban politikai okok miatt – közel hatvan évet váratott magára. Az újjáépítéséről szóló miniszteri megállapodást 1998-ban, a kormányközi egyezményt 1999-ben írták alá. Felvetődött a gondolat, hogy nevét Barátság hídra változtatják, hogy ne utaljon az osztrák–magyar monarchiabeli időkre, de az ötletet végül elvetették. Az elkészült hidat 2001. október 11-én avatták fel és adták át. A teljes beruházás 19 millió euróba került. A híd azóta nemcsak Párkány és Esztergom, hanem az egész Ister-Granum Eurórégió jelképévé vált.