Olcsváriék kálváriája a szlovákiai hatóságokkal

Amikor 1996-ban az Olcsvári család Ungvárról a Nagymihályi járásban levő községbe települt, valamennyien úgy érezték, a korábbinál talán jobb élet vár rájuk az új hazában. Nem így történt, és a gondok csak ekkor kezdtek igazán szaporodni számukra. Olcsvári Istvánt és feleségét, Máriát rokoni szálak fűzték az Ung menti községhez, ahol az egyik hozzátartozó lakását örökölték. ĺgy a kelet-szlovákiai, ma már csak szlovákok által lakott faluba települtek. „Az ügyintézéssel ukrán részről nem volt semmi gond, ám a szlovák hatóságok sok keserűséget okoztak valamennyiünknek az átköltözés óta eltelt öt évben” – panaszolta Mária asszony. Elmondta, hogy az évek során öt alkalommal kérvényezték a belügyminisztériumban állandó lakhelyük bejegyzését, de sokáig válaszra sem méltatták őket. Bár időközben megkapták a külhoni szlovákok igazolványát, de ez semmire sem jogosít, másfelől erre nem is volt szükség, mert valójában mindketten az ungi térségből származnak. „Öt évvel ezelőtt a szlovák konzul is hibázott, mert nem továbbította időben az áttelepüléssel kapcsolatos okiratokat. Ukrajnából kijelentkeztünk, Szlovákiában viszont csak néhány hónapja kaptuk meg az állampolgárságot. A nyugdíjat pedig mindössze két hónapja kapjuk. A negyvenegy éves lányomnak, valamint a 21 és 16 éves fiú unokámnak a mai napig nincs állampolgársága, de ami a legfontosabb, állandó lakhelye, vagyis nincsenek sehol sem nyilvántartásban. Telefonon többször is próbálkoztam Bugár, illetve Csáky úrtól segítséget kérni, de eddig náluk sem jártam szerencsével” – mondta keserűen Olcsváriné. A sok levélváltásnak és kilincselésnek semmi eredménye. Viszont tény, hogy az ügyintézést nehezítette a sok pontatlanság, főleg az idegenrendészet és részben a helyi anyakönyvi hivatal részéről. Arra a kérdésre, miből éltek eddig, egyszerű volt a válasz: „Nehezen és szomorúan, filléres gondjaink voltak és vannak ma is. Kutyák tenyésztésébe kezdtem, hogy pénzhez jussunk, az idősebbik unokám, akinek hontalan létére sikerült elvégeznie az építőipari szakmunkásképzőt, alkalmi munkát vállalt, lányom pedig az egyik nagymihályi közétkezdében volt feketén alkalmazva, de mivel hetvenéves férjemet a sok huzavona megviselte – agyvérzést kapott és szinte magatehetlen –, Erzsébet abbahagyta a munkát, és őt ápolja.” A községi hivatal szerint az Ungvárról áttelepült magyar családdal nincsenek problémák, beilleszkedtek a közösségbe, de a hivatal vajmi keveset tud tenni az illetékes hatóságok döntése nélkül Olcsváriék ügyében. (kat)