Ódor Lajos tanácsa a gimnazistáknak: legyetek rókák!

Nem először találkozott a selyés gimnazistákkal Ódor Lajos, de a szeptemberi tanévnyitót követően nem is másodszor. Hosszú évekre visszamenőleg a januári volt a nyolcadik, hogy valamilyen gazdasági vagy közéleti témáról beszélgetett velük, egykori iskolájának diákjaival.

Kormányfői stressz

„Mivel belőlem is lehetett miniszterelnök, ezért bárkiből lehet” – többek között ezekkel a gondolatokkal vezetett fel a előadását, ill. humorosan arra utalt, hogy jelenleg munkanélküliként jött előadni. Selye János munkássága kapcsán pedig kicsit azt is érintette, hogyan hatott rá a stressz hivatali ideje alatt: „Ha valaki kormányfő, akkor sosem tudja, milyen téma jön öt perc múlva. Egyik hülyeség jön a másik után. 100 problémából kettő releváns, 98 pedig puszta hülyeség, de azokkal is foglalkozni kell. Olyan nagyon felkészülni nem lehet.

Voltak előző miniszterelnökök is, kérdeztem tőlük, hogy hogyan lehet kibírni a stresszt? Milyen stratégiát kell alkalmazni? Azt mondták, két stratégia van erre. Az egyik, hogy inni kell, minden nap. A másik pedig a sport. És csak Mikuláš Dzurinda volt olyan, aki mind a kettőt egyszerre tudta csinálni. Én erre azt mondtam, hogy inkább a sportot választom. Próbáltam minden nap, vagy legalább hetente kétszer-háromszor egy kicsit mozogni. Ez nagyon tetszett a testőröknek is, mert azok helyett, akik nem bírták a dombon felfele való futást, mindig kellett szerezni újabb fiatal testőröket. A mozgás sokkal jobb, mint a gyógyszer vagy a pohár“

– fejtegette.

A rókák dolga

Az előadás legnagyobb részében a „Mindentudók kézikönyve” c. kötetében is leírt „megatrendekkel” foglalkozott. Elsősorban azt mutatta be, hogy mennyire radikális módon változott meg az emberi világ az ipari forradalom kezdete óta, s ezt milyen tendenciákkal lehet felvázolni. Nem félt érinteni azok összetettségét sem. Így például a diákokat folyamatos kérdéssekkel stimulálva, válaszaikat felhasználva felvázolta, hogy a 60-as években az emberiség fele abszolút szegénységben élt – ma azonban ez az arány már csak 10%. Ezzel szemben azonban a vagyoni különbségek nagymértékben nőttek a piacgazdaságnak köszönhetően.

Összességében azt tanácsolta a gimnazistáknak, legyenek kíváncsiak és nyitottak az új gondolatok felé, s hogy – ókori eredetű metaforákat használva – ne sünökként, hanem rókákként viselkedjenek. Míg szerinte a sün egy dolgot tud csak nagyon jól (szúrni), addig a róka sokkal több mindenhez ért egy kicsit, ill. van egy áttekintése a körülötte zajló dolgokról.

„Azért is írtam a könyvet, mert sokkal jobb egy általános átlátást kapni sok dologról, s róka módjára látni a világot, mint csak arra figyelni, hogy »az alfa az háromnegyed vagy kétharmad«, s akkor minden kérdésre úgy nézek, mint egy matematikai problémára. Egy nagyon összetett világban így nagyon nehéz átlátni az ok-okozati összefüggéseket”

– szögezte le. Hozzátette azonban, a sünök stratégiája is jó lehet akkor, ha nagyon sokféle sünt rakunk be egy csoportba, s így egy csapatban mindenki hozzáteheti a maga szakértelmét az általános tudáshoz.

A felelősségvállalás problémája

A szabad kérdéseknél több gimnazista is a szlovákiai demokrácia helyzetéről faggatta Ódort.

„Azért nem fejlődik Szlovákia, mert kifogytak azok a politikusok, akiket nemcsak az érdekel, hogy mit írnak a Facebookon róluk holnap – hanem az is, hogy hol tart majd az ország négy-nyolc év után. Ha valaki csak az előző érdekel, akkor például soha nem fog csinálni oktatási reformot, mert azzal felbosszantja a tanárokat, diákokat, szülőket“ – fejtegette a perspektivikus politikusi gondolkodás hiányának gondolatát Ódor Lajos. Kicsit később egy másik kérdés kapcsán hozzáfűzte: „Az a gond, hogy senki semmiért nem felel. Ezt tapasztaltam miniszterelnökként is: döntést sem akar hozni, mert akkor ő fog felelni azért, hogy valamit csinált. Ezért írtuk úgy a kormányprogramot is, hogy meghatároztuk: ez a célunk, s majd így lehet mérni, hogy megcsináltuk-e vagy sem. Ez csak egy ilyen próbálkozás volt, mert manapság ezt senki sem csinálja, mert akkor tényleg el lehetne mondani, hogy az sikerült-e vagy nem.

Nem sikerülhet minden, ez teljesen normális dolog. Viszont Szlovákiában valahogy minden sikerül. Még nem találkoztam olyan kormánnyal, ami azt mondta volna, hogy »na, ez most nem sikerült«. Itt minden sikerül, csak az ország nem megy előre.“