Nyitott parlament a pozsonyi várban

A parlament információs központja a pozsonyi vár nyugati szárnyában kapott helyet. Központi részét a számítógépes terminál képezi.Eddig csak az alkotmány napján, szeptember elsején juthatott túl karzaton az állampolgár, ekkor nézelődhetett, beülhetett a képviselők padsoraiba, a házelnök székébe, ahonnan csendre lehet inteni a zajongó honatyákat; megérinthette a gombokat, melyek nyomogatásával a képviselők országot érintő döntéseket hoznak. Csak ezen a napon pillanthatott be egy-egy frakció irodahelyiségeibe; ekkor ihatott meg egy csésze kávét a parlamenti büfében, ahol oly sok fontos döntés születik. A látogatási-információs központ megnyitóján a házelnök azt ígérte, a választók ezentúl bármikor nyomon követhetik képviselőjük-képviselőik munkáját, s bepillantást nyerhetnek a parlament mindennapjaiba.

A megnyitó utáni napon felkeresem az intézményt, persze anélkül, hogy a kapuk többségét megnyitó, némi túlzással mondhatni mindenható újságíró-igazolványomat a szokott lazasággal felvillantanám. Mint egyszerű választópolgár jöttem, akinek éppen volt egy kis szabadideje, melyet a parlamenti tájékoztató központban kívánt eltölteni.

Tettetett naivitással lépek oda az egyik parlamentet őrző közeghez, hogy útbaigazítást kérjek. Nos, innen üzenem Palko belügyminiszternek, hogy a rendőrségi reform sikeresnek nevezhető, legalábbis a rendőrségi kommunikáció javításának vonatkozásában. A poszt készségesen elmondja, merre induljak: fel a várba, aztán balra. Kicsit csalódott vagyok, hogy nem a parlament épületében kapott helyet a tájékoztató központ, de ha jobban belegondolunk, ott valóban nem lett volna kellő tér egy ilyen létesítmény megfelelő kialakításához. A vár sétányán felfelé haladva hatalmas zöld nyíl jelzi a követendő irányt. Ha fejünket a nyíl által jelölt irányba fordítjuk, azonnal látjuk a következő nyilat, mely már a kapura mutat. Gyomromban enyhe remegés, mikor lenyomom a sárgaréz kilincset: csak nehogy úgy járjak, mint Moldova György író elvtársa, aki hómunkásnak állt, hogy megismerkedjen a dolgozó nép életével... De szerencsém van, nem találkozom más „álruhás” kollégával, az intézmény érthetően nagyon új még, nem tolonganak itt a látogatók. Belépésemkor a hosztesz azonnal abbahagyja az olvasást, és a segítségemre siet. „Mi járatban?” – kérdezi. Rövid cikkben be kell mutatnom az Új Szó olvasóinak, hogy működik a tájékoztató központ – gondolom magamban, de helyette azt mondom: „olvastam az újságban, hogy megnyílt ez a létesítmény, és gondoltam, megnézem”. A hölgy nagyon kedvesen vezet körbe. Jobb oldalon hatalmas házimozi, az aktuális műsor éppen az azonnali kérdések és válaszok órája. Ergonomikusan tervezett faszékekről lehet figyelemmel követni, amit eddig jobbára csak vágóképként láthattunk a híradóban. A látogató nyugodtan végighallgathatja a miniszterelnök válaszát – ottjártamkor éppen az egyik kommunista honatyát osztja ki, mondván, hogy az megsértette Amerikát –, nem kell attól tartania, hogy a híradó műsoridőt stopperrel mérő szerkesztője a vezérlőből elindítja a következő anyagot. Hallgatom a mókusforma embert, aki már arról beszél, hogy ő mennyire megérti a vidéki pedagóguscsaládok helyzetét, hisz maga is ilyenből származik. Jóból is megárt a sok, nem még... Továbbindulok alkalmi Beatricémmel. A terem központi részét az a négy számítógépes terminál képezi, melyeken alapbeállításként a parlament honlapja, a www.nrsr.sk oldal jön be. Végigkattintgathatjuk a képviselők életrajzát, a parlament tárgyalási rendjét, információkat szerezhetünk az egyes frakciókról... De ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy az általunk kiválasztott honatya milyen külföldi szolgálati utakon vett részt, erre vonatkozóan is találunk információkat. A munkaállomások üvegfalak közt helyezkednek el, melyeken a (cseh)szlovákiai parlamenti demokrácia történetéből vett dokumentumok fakszimiléit böngészhetjük. A terem túlsó végében pedig újabb információs pultra lelhetünk, itt hívathatjuk ki képviselőnket. A központ vállalt egy olyan szolgáltatást is, hogy megszervezi a választópolgárok és képviselőjük találkozását, előzetes telefonos egyeztetés után. Természetesen a választópolgárnak eddig is lehetősége volt beszélgetni képviselőjével, de a találkozóig jóval rögösebb út vezetett.

– Tényleg idehívják azt a képviselőt, amelyiket csak akarom? – kérdezem hitetlenkedve. Kísérőm biztosít: tekintve, hogy tőlem (is) kapott mandátumot, ha sikerül megegyeznünk egy időpontban, a képviselő(m) a rendelkezésemre áll. Örkény patkánya jut eszembe, mely már el sem tudja képzelni, hogy féllábú házmesterkislány legyen, mert az már annyira szép... Eufóriával eltelve böngészem a törvényhozás működéséről készült szlovák és angol nyelvű szóróanyagot – magyar nincs –, melyből viszek a kollégáknak is a szerkesztőségbe. Megtudom azt is, hogy a találkozót intéző munkatárs azért nincs most itt, mert éppen egy csoportot kalauzol körbe a parlament épületében. Mert szervezett csoportok – megint csak előzetes egyeztetés után – naponta meglátogathatják az ország házát. Gondolom, nyáron, az osztálykirándulások idején fokozottabb lesz majd az érdeklődés, hisz még egy pozsonyi kisdiák számára is rendkívül vonzó lehet ez a lehetőség, hát még egy vidéki kisiskolába járó társa számára. Nem árt hát jó előre lefoglalni az időpontot. A 2,8 millió koronás beruházással készült intézmény „tárlatvezetője” búcsúzásként arra buzdít, szóljak ismerőseimnek is, fel vannak készülve a látogatók fogadására, terveik szerint legalább 10 ezer látogatót várnak még ebben az évben. Örömömbe legfeljebb akkor vegyül kis üröm, mikor a vár alatti meredek járdán csúszkálok lefelé. Azért abból a 2,8 millióból valaki elhányhatta volna a havat is.