Novák Mezőlaky Margaréta régész, történész és szerző új arca

A nagymama műhelyében

„Varrni a nagymamámtól tanultam, és egészen a menyasszonyi ruha varrásig tornáztam fel magamat. Ami annyit jelent, hogy a varrás csínyját bínyját nála sajátítottam el” – kezdi történetét Novák Mezőlaky Margaréta. Három lánya született, akik jócskán próbára tették az édesanya varró képességeit, amikor a jelmezbálokra készültek. „Sok pénzt takaríthattam meg azzal, hogy varrni tudtam, mert így követhettem az aktuális divatot. Aztán jött egy hosszabb kihagyás, és most nyugdíjasként újra varrogatni kezdtem” – tette hozzá Margaréta. Az első táskákat ajándékba készítette. Pozsonyba vándorolt az első két alkotás, a nagylánya barátnőjéhez és annak kislányához.

Első vásári élmények

„Sorra készültek az újabb darabok, míg végül bekerültem a Palóc Kistermelői Kör kézművesei közé, és részt vehettem az első vásárokon. Rendkívüli élmény volt és siker ez az újfajta tapasztalat, mert további modellek elkészítésére sarkallt. A vásárlók, a megrendelők is sok jó ötlettel szolgáltak. Nekik köszönhetően kezdtem hátizsákokat készíteni a kisebb gyerekeknek, és most már oldaltáskákat, neszesszereket is varrok” – avatott be szakmai fejlődése titkaiba Novák Mezőlaky Margaréta. Hozzátette, hogy a táskák kidolgozása igényes, mert három rétegből állnak, de most már ügyesen meg tudja varrni, egyetlen hiba nélkül.

Egyedi darabok születnek

„Nincs mintám, saját ötlet szerint csinálom, egyedi darabok. Az anyagokat Esztergomban vásárolom, de itthon is ráakadok egy-egy szép darabra. Amikor elkészül a táska, megosztom a fotót a közösségi oldalon, és várom a "dicséretet", ami nagyon jól esik. Ilyenkor általában meg is rendelnek egy-egy táskát, amit postázok” – mondta Margaréta. Az alkotó szerint sokkal nagyobb élmény számára, amikor személyesen találkozhat, elbeszélgethet a vevőkkel. Varrt már kérésre, de sokkal egyszerűbb, ha az érdeklődők a már kész kínálatból válogatnak. Egy-egy anyagból legfeljebb két egyforma táskát varr, mert nem szeretné futószalagon gyártani, egyfajta tucatáruként a táskákat. Titkon azt reméli, hogy a táskái szerethető kiegészítői a megrendelő viseletének, mindennapjainak.

Nyári, ügyes kézitáskák

„Most azon töröm a fejem, hogy a nyári hőségekben ne kelljen az üveget a kezünkben szorongatnunk, hanem vállra akasztva vihessük magunkkal. Ezek a táskák is béléssel készülnének. Van már ötletem, de még nem készítettem el a prototípust. Talán ha többet törném a fejem, biztosan gyorsabban haladnék a megvalósítással, de időközben ismét főiskolás lettem. Pszichológiát hallgatok, valamivel kevesebb időm jut az ötletelésre. Közben zajlik a vándorkiállításom az alsónemű történetéről, a gyűjtemény jelenleg Galántán látható. Emellett fordítok is, úgyhogy cseppet sem unatkozom” – mondta búcsúzóul Novák Mezőlaky Margaréta.

Sokoldalú alkotó

A táskák szerzőjét mindig, minden élethelyzetben megtalálták a lehetőségek és az értékes emberek. Emlékszem, amikor arról mesélt, hogy egyfajta kapocs lett az egyszerű, bolhapiacon, hirdetések útján gyűjteményüket gyarapító pipatulajdonosok és a konferenciákat, kiállításokat, ismeretterjesztő és baráti találkozókat szervező szakmai körök tagjai között. Rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy a Barsi Múzeum jótékonysági kép árverésein befolyt összeg eljusson a rászoruló családokhoz. A lévai magyar szervezetek rendszeres előadójaként vált még ismertebbé, számos helytörténeti kiadvány szerzője, illetve társszerzője.

A nyugdíjas éveit korántsem pihenéssel töltő, sziporkázó humorú, mindig tevékeny Novák Mezőlaky Margaréta a következő üzenettel köszönt el: „Az a lényeg, hogy sose unatkozz, mert az agyonüti az embert”.