Naponta hat-nyolc teherautónyi szemét

Bár olyan nagy szerencséjük még nem volt a negyedi szeméttelep dolgozóinak, mint a mesebeli kiskakasnak, érdekes történetekkel azonban tudnak szolgálni. „Sok mindent találtunk már az ide hozott szemét között. A legérdekesebb eset talán az volt, amikor az egyik falubeli hölgy egy rakomány háztartási hulladékot hozatott ide, közte régi ruhákat. Kifordították a rakományt, szerencsére még nem csináltunk vele semmit, amikor lélekszakadva jött vissza a hölgy – a szemetét kereste, pontosabban azt az öreg kabátot, amelyben benne felejtett harmincezer koronát. Megtalálta. Máskor meg előfordult, hogy schillinget vagy márkát találtunk, mintegy ezer korona értékben” – mesélte Morvai László tárolófelügyelő.

Negyedről, a Vágsellyei járás legdélebben fekvő községéből a „Csóványos” felé vezető, mintegy négy és fél kilométeres nyílegyenes betonút végén az idegen észre sem veszi, hogy hulladéktároló felé közeledik. Pedig négy járás 14 településének háztartási hulladékát tárolják itt.

„Negyed önkormányzata 1992-ben határozta el, hogy hulladéktárolót létesít, hogy felszámolja az illegális szemétlerakatokat a Vág partján. Az akkori járási hivatal környezetvédelmi osztályával azonban nem volt ideális az együttműködés, ezért az építkezési engedélyt csak 1996-ra kaptuk meg, de addigra annyira megdrágult az építés, hogy a falu egyedül nem bírta volna finanszírozni. Ezért megszólítottuk a környező községeket, végül négy járás 14 települése közösen alapított részvénytársaságot a mintegy 35 millió koronás beruházás megvalósítására” – ecsetelte a hulladéktároló létrejöttét Jancsó István polgármeter. A Galántai járásból Királyrév és Alsóhatár, a Vágsellyeiből Vágkirályfa, Deáki, Pered, Zsigárd, Vágfarkasd és Negyed, a Érsekújvári járásból Kamocsa, Szímő és Andód, a Komáromiból pedig Gúta, Ifjúságfalva és Bogyarét tagja a társaságnak. A részvénytársaság elnöke a negyedi polgármester volt a múlt év végéig. A január elsején életbe lépett törvény alapján ugyanis polgármester vagy helyi képviselő nem lehet vállalatvezető. A részvénytársaság öttagú igazgatótanácsa pedig a részvényes falvak polgármestereiből állt, ezért 2001. december 31-én mindannyain kénytelenek voltak lemondani tisztségükről, és a legközelebbi közgyűlésig ideiglenes igazgatótanácsra bízni a társaság vezetését.

„A környezetvédelmi alaptól mindössze 3,8 millió koronát kaptunk, a többit a községek adták össze, de azok is kénytelenek voltak 15 millió korona hitelt felvenni. Az építkezést 1998 decemberére sikerült befejezni, 1999. január 21-én indították be az üzemelést, előbb féléves próbaidőre, majd ‘99 júniusában kolaudálták a létesítményt. Azóta működik a részvénytársaság, és mára, úgymond, sínen vagyunk” – mondja a polgármester.

Kéri Tibor telepvezetőtől megtudtuk, naponta hat-nyolc teherautónyi hulladékot vesznek át. A teherautókat rakományukkal együtt lemérik a digitális mérlegen, majd kifelé menet megintcsak megmérik, így pontosan meg tudják állapítani, hogy egy-egy teherautó hány tonna rakományt hagyott náluk. Az „idegen” szállító helyben fizet, ha a részvénytársaság tagközségéből hozták a szemetet, a számlájára jegyzik fel. A hulladék gyűjtését és szállítását a községek szervezik, és a tárolásért egyformán fizetnek a részvénytársaságnak.

A telep bejáratától betonút vezet a körülkerített terület hátsó részébe, egyelőre csak ide hordják a szemetet: a 26 ezer négyzetméteres területből 7000 négyzétméteren alakították ki az első, többszörösen szigetelt felszíni tárolómedencét, amelyben csaknem 9 méteres magasságig halmozhatják a hulladékot. Ide 5–6 évig hordhatják a mintegy 50 ezer lakos szemetét. Mire az első tároló betelne, mellette felépítik a következőt – ez már sokkal kisebb beruházást jelent, hiszen a bekötőutat, a kerítést, a mázsát a raktárat stb. már nem kell újra megfizetni. Ha felépül az összes tároló, 25–30 évre megoldódik a részvénnytársaság tagközségeinek hulladéktárolási gondja.

A mérlegháztól a „szemétdombig” gyalog tesszük meg az utat. „Nyáron itt körös-körül napraforgótáblák vannak, a hulladéktelepet látni sem lehet” – mutat körbe a polgármester. Az alaposan elegyengetett tároló tetején éppen egy billenőkocsi szórja ki rakományát, amit egy speciális gép – kompaktor – tömörít. A részvénytársaságnak a telepvezetőn kívül még négy alkalmazottja van. A gépész a „kompaktor” kabinjában ül, a tárolófelügyelő utasításai szerint teríti el és tömöríti az imént kiszórt hulladékot. Csak közelebbről látni, hogy masina kissé furcsa, bordázott, acélkerekeken mozog, tulajdonképpen ezekkel tömöríti, döngöli a hulladékot. Nem is csoda, hogy messziről nem látszik semmiféle „szemétdomb”, a géppel elsimítják a hulladékhegyet.

Morvai László, a tárolófelügyelő amolyan mindenes, aki ha kell, a telepvezetőt, ha kell, a gépészt, vagy éppen az éjjeliőröket is helyettesíti. Ő mesélte a szeméttelepi történeteket, de hozzáfűzte, az alkalmazottak nem azért nézik át a szemetet, hogy kincsek után kutassanak. Kötelességük megvizsgálni minden rakományt, hiszen veszélyes anyagokat is tartalmazhatnak, amit itt tilos tárolni. Ezeket az anyagokat a szállító köteles visszavenni. Leginkább gépkocsi-akkumulátorokat, vegyszeres göngyölegeket kénytelenek visszaküldeni, de állattetemek tárolása is tilos a telepen.

A hulladéktelep naponta reggel héttől működik, a „záróra” évszaktól függően változik. Amíg világos van, addig dolgoznak. Télen a hideg teszi kényelmetlenné a munkát, nyáron a rengeteg légy idegesíti a dolgozókat. De ők már erre is találtak ellenszert, védőálarccal védekeznek a szemtelen rovarok ellen. A telepvezetőn, gépészen és a felügyelőn kívül két éjjeliőrt is alkalmaz a társaság. A szemetet is őrizni kell? Nem erről van szó. Szerszámok és drága berendezések is vannak itt, amelyeknek könnyen lába kelhetne. A kerítés nem nyújt védelmet, hiszen a kezdet kezdetén, amikor még nem volt éjjeliőr, több méter kerítést loptak el.

A megnyitás után három évvel a részvénytársaság rendes kerékvágásban működik, és ezt remélhetőleg a vezetésnek gondot okozó, sokat bírált jogszabály sem tudja majd akadályozni. Az új igazgatótanácsot várhatóan a februári közgyűlésen nevezik ki.