Nagykaposon futja a kassai maratont

A 32 éves fiatalembert egy hete látogattuk meg nagykaposi otthonában, akkor még ő sem hitte volna, hogy a maratonnal kapcsolatban ilyen éles fordulatot vesznek a dolgok. Mivel a koronavírussal fertőzöttek száma napról napra rohamosan emelkedett, a kormány szigorú óvintézkedésekről döntött, melyek október elsejétől léptek életbe. Egyebek mellett a tömeges rendezvényeket, köztük a holnap elrajtoló 97. Kassai Békemaratont is csak rendkívül szigorú intézkedések mellett tarthatják meg.

„Már hónapokkal ezelőtt érezni lehetett, hogy az idei év más lesz, mint a többi. A koronavírus megjelenése óta szinte minden ismerősömnek felborult az ütemterve, de igazából nálam sem rózsás a helyzet. Minden igyekezetem ellenére sajnos nagyon sok megmérettetésből és közös futásból kimaradtam, ugyanis a vírusjárvány miatt sorra mondták le a versenye- ket. Ennek ellenére igyekeztem pozitívan állni a dologhoz, folyamatosan edzettem, igyekeztem motivált maradni, de a versenyek euforikus hangulata nagyon hiányzottˮ – nyilatkozta lapunknak Gabri Lóránt.

Fociból futás

A beszélgetésünk során kiderült, Gabri Lóránt nem mindig, vagy legalábbis tudatosan nem volt a futás szerelmese. Mielőtt kiköltöztek volna a családi házukba, a panelházak közötti futballpályán töltötte szabadidejének túlnyomó részét.

„Csakúgy, mint az összes többi srácot, engem is fiatal koromtól fogva a focizás érdekelt a legjobban. Úgy nyolcéves lehettem, amikor elkezdtem focizni, és ez az érdeklődés egészen 18 éves koromig kitartott kisebb-nagyobb megszakításokkal. Tizennyolc éves voltam, amikor szüleimmel és testvéreimmel kiköltöztünk a családi házunkba. 2006- ban kezdtem el futni, persze itt is voltak különféle ingadozások. A 2011-es év egy kicsit nehezebb volt, mint a többi, akkor cukorbetegséget diagnosztizálták nálam, és abban az évben hagytam ott az egyetemet is. Én azt hiszem, hogy ez az eseménysorozat is hozzájárult ahhoz, hogy 2011 szeptemberében végleg elhatároztam, hogy a futásnak szentelem az életem egy jelentős részétˮ – mondta Gabri Lóránt, aki úgy véli, a futás rengeteg dologra, többek között a pozitív gondolkodásra is meg- tanította őt.

Mindig csak előre

A fiatalember első nagyobb teljesítménye egy 4,5 kilométeres táv lefutása volt, melyet nem sokkal később már a kisebb-nagyobb megmérettetések váltották fel. 2015-ben futotta le élete első komolyabb futóversenyét Nagykaposon, 12 km-es távot tett meg.

„Igazából ezen a versenyen kerültem kapcsolatba a hozzám hasonlókkal, és ennek köszönhető az is, hogy bekerültem a Nagykaposi Futók Klubjába. Innentől kezdve az ő versenyeiken is részt vettem, és nem sokkal később, 2016- ban lefutottam életem első félmaratonját is. Ekkor már azt hittem, hogy nincs megállás, de egy komolyabb sérülés miatt 2018 és 2019 között legalább nyolc hónapra behúztam a kéziféket. Az első 42 km-es maratoni távot 2019 októberében abszolváltam a 96. Kassai Békemaratonon. Ez számomra több szempontból is leírhatatlan érzés volt. Egyrészt azért, mert felülmúltam saját elvárásaimat, 4 óra helyett 3 óra 38 perc alatt tettem meg a távot, másrészt pedig több ezren állunk egyszerre a rajtvonalhoz, és a tömeg valóban nekünk szurkolt. Ez az az érzés, ami ezen az éven kimarad az életembőlˮ – mondta Gabri Lóránt.

A fiatalember az első kassai maratonján kívül idén júliusban szintén Kassán egy úgynevezett extrém maratoni futóversenyen is részt vett, ahol a 42 km-es táv megtétele mellett egy 1200 méteres szintemelkedéssel is meg kellett birkóznia.

Nem szabad feladni

„Ahogy azt már többször is elmondtam, számomra semmi sem nyújt olyan érzést, mint az, amikor a rajtvonalon több ezer futó van. Amikor egyedül futok, néha az is eszembe jut, hogy hazamegyek és abbahagyom az egészet. A versenyek azoban teljesen mások. Nekem ez adja az erőt, a löketet, az akaratot. Az idei év azonban más. Annak ellenére, hogy sikerült bekerülnöm az egyébként is 1000-es létszámra csökkentett listára, néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy még tovább szűkítik az idei békemaraton résztvevőinek számát. Az első 200-ba már sajnos nem jutottam be, de a két másik nagykaposi futótársammal együtt már annyi várakozáson és bizonytalanságon estünk át, hogy igazából nem is bánjuk, inkább egy afféle megkönnyebbülést érzünk. Mivel nehézkesen szerveződött az idei maraton, társaimmal hónapokkal ezelőtt kitaláltuk, hogy ha nem állhatunk a rajt- vonal mögé, akkor idehaza tudjuk le a távot. Mivel a két másik nagykaposi társamnak ez lesz életük első maratonja, nem versenyszerűen, hanem inkább szimbolikusan tesszük meg a távot. A futást a kassai békemaratonnal párhuzamban tervezzük, az útvonal a Nagykapos és Csicser közti országút lesz, melyen többször is megfordulunk. Nemcsak mi hárman veszünk részt rajta, hanem lesznek olyanok is, akik rövidebb távot futnak majd le. Idén csak lélekben lehetünk ott Kassán, de reményeim szerint jövőre újra a Fő utcai rajtvonal mögé állhatok. Bízom benne, hogy ez a bizonytalan állapot hamarosan elmúlik, és újra a régi kerékvágásban élhetjük az életünketˮ – zárta Gabri Lóránt.