Mocson bort csak saját szükségleteikre készítenek

Egyeg János és Fülöp Zoltán agronómus termésvizsgálaton Az ötletet tett követte, s némi véráldozatok árán Virt, Dunaradvány, Dunamocs és Karva szövetkezeteinek egyesülésével létrejött a Dunai Flottila Egyesített Mezőgazdasági Szövetkezet. Az, hogy az egyes községekben más és másmentalitású emberek élnek, akik nem egyformán gondolkodnak a termelés módjairól, struktúrájáról a döntéshozókat nem érdekelte, ami számukra fontos volt, az a Mű létrehozásának a ténye. Innentől kezdve a korábban jól működő gazdasági egységek is beleszürkültek az átlagba, s nem tekinthető véletlennek, hogy a rendszerváltozás pillanatában ez a kényszerházasság válóperek sokaságába torkollott, melynek vesztesei a szövetkezeti tagok, nyertesei pedig az ügyvédek és a megjelenő végrehajtók lettek. Virt, Dunaradvány és Karva volt mezőgazdasági szövetkezetei azóta külön-külön is szétrobbantak, betemette őket a privatizációs árvíz hordaléka. Egyedül Dunamocs maradt talpon, amint azt Fülöp Zoltán agronómus elmondta, jelenleg 953 hektár összterületen 118 szövetkezeti tag talál munkát. Az agronómus szerint az egyesített szövetkezet szétválása után időben befejezték a transzformációt és szerencsés húzásnak bizonyult az intenzív kertészkedésre és a burgonyatermelésre való átállás, mely a szövetkezeten belül mostanáig húzó ágazatnak bizonyult. Az utóbbi néhány év azonban bebizonyította a szlovákiai zöldségtermesztés minden piaci bizonytalanságát, a termelők teljes kiszolgáltatottságát, ami Dunamocson azt eredményezte, hogy 2003-ban feladják a szabadtéri zöldségtermelést. Míg a kilencvenes években egy-egy hétvégén 4–5000 rekesz zöldséget vett át a piac, addig az elmúlt esztendőben ez az igény 40–50 ládára zuhant vissza, ugyanakkor az alkalmazottakat ugyanúgy ügyeletben kellett tartani, mint az előző években, az egy területi egységre szükséges beruházás magassága viszont ugrásszerűen megnövekedett. A felvásárlási árak elemi szinten sincsenek összhangban a termelési költségekkel még akkor sem, ha Dunamocs földrajzi fekvése, talajszerkezete és klímája kapcsán Szlovákia egyik legkedvezőbb zöldségtermesztő területének mondható. A zöldségágazat megszüntetése automatikusan felszínre hozott egy nagyon érzékeny kérdést, tételesen azt, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik eddig a kertészeten dolgoztak, különösen akkor, ha átcsoportosításra nagyon korlátozottak a lehetőségek, ezért ez a gond a vezetők számára jelenleg szinte megoldhatatlannak tűnik.

Az agronómus azt is elmondta, hogy a zöldségpiacon tapasztalható mélyrepülés vonatkoztatható a gabonatermesztésre is, a felvásárlási árak az utolsó tíz évben alig változtak, míg a műtrágya és növényvédő szerek árai ez alatt az idő alatt a többszörösükre emelkedtek. A kereskedők és a termelők közötti viszony a legjobb szándékkal sem mondható partnerinek, mivel a termelők kiszolgáltatottá váltak a piac kénye-kedvének. Itt említette meg a mezőgazdasági reszort szerepét, ahol a termelők továbbra is várólistán maradtak, kizárólag a kereskedők szabják meg a minisztérium mozgásterét, nem pedig fordítva. A fent elmondottak egyenes ágon vonatkoztathatók az állattenyésztésre is, a húspiac művileg irányított beszűkítése csak annyi lehetőséget nyújt a tenyésztőknek, hogy berendezkedjenek a túlélésre. A dunamocsi mezőgazdasági szövetkezetben jelenleg mintegy 370 szarvasmarhát és 1700 sertést tartanak, az előző évek eredményeiből ebben az ágazatban felújításokra és fejlesztésekre is sor kerülhetett. Az új fejőberendezés megvásárlása mellett rekonstruáltak két disznóhizlaldát és egy istállót oly módon, hogy valamilyen szinten megfeleljenek a mostani kor elvárásainak is.

Ami az elkövetkezendő időkben a dunamocsi mezőgazdasági szövetkezet húzóágazata lehet, az a szőlészet, a szőlőtermelés. Egyeg János vincellér elmondta, hogy az új telepítésekkel együtt jelenleg kilencven hektár szőlőültetvényt gondoznak, domináns fajtáik a zöld vertelészi, az olasz és rajnai rizling, valamint a piros tramini. Bort csak a saját szükségleteik kielégítésére és reprezentációs célokra készítenek, a szőlőt a bazini borüzemmel kötött szerződés alapján értékesítik. Az idei hosszúra nyúló tél és a tájainkon szélsőségesen hideg éjszakák ellenére is a vincellér úgy véli, hogy az ültetvények viszonylag jól teleltek, az eddig megvizsgált szemek élnek, ami pillanatnyilag kedvezőnek mondható, a következő szüret viszont még nagyon messze van. Az évenkénti folyamatos szőlőtelepítés, az ültetvény területi növekedése jelentős problémát okoz a gazdaságnak, különösen metszés idején. A kapálást és a szüretet ugyanis brigádmunkában vagy vendégmunkásokkal is meg tudják oldani, a metszés viszont szakértelmet igényel, nem bízhatják avatatlan kezekre. Egy rosszul elvégzett metszés évekre visszavetheti a szőlőt, amelyet már nagyon nehéz helyrehozni. Mivel a kilencven hektárnyi ültetvényt a szőlészetben dolgozó állandó alkalmazottak nem bírják megmetszeni, a vezetés most olyan megoldást keres, mely szerint a szőlővel bánni tudó embereknek részéből vagy fizetésért átadnának egy-egy vállalt területet, akik egész évben gondoznák a számukra kijelölt ültetvényt. Egyeg János a felmerülő nehézségek ellenére úgy véli, hogy a szőlőtermesztésnek ebben a régióban van jövője, nem csupán azért, mert Szlovákiában a korábbi szőlőültetvények jelentős hányada elöregedett, kipusztult, vagy hozzá nem értő kezekbe került, hanem elsősorban azért, mert Marcelházától Muzsláig a talaj összetétele és a Duna közelségétől befolyásolt klíma olyan ízvilágot biztosít a szőlőnek és a bornak, amely keresett lesz a piacokon. Ezért sajnálatos az, hogy épp ebben a régióban nem jött létre olyan pincegazdaság, amely összefogva a környező ültetvények termését, akár rizlingfajtákban, akár zöld vertelínibe, de a korábban honos parasztszőlőkben is versenyképes borokat állítana elő. Az azóta már megszűnt egyesített szövetkezet épp Dunamocson épített egy nagykapacitású borpincét, amelyet a csődeljárások során rövid idő alatt szétraboltak úgy, hogy mára már csak a csupasz falak maradtak. A vincellér abban bízik, hogy az uniós csatlakozás után a befogadó és a csatlakozó fél is betartja legalább ígéreteinek valamekkora hányadát, ami jelenleg mindkét oldalon csak elméleti síkon működik. Amíg Szlovákiában csak papíron – vagy még ott sem – létezik az a szőlőterület, amelyet az Unió feltételként szabott meg a támogatási pénzek folyósításához, addig idehaza már készülnek a tervezetek a nem létező szőlőültetvények programszerű támogatása igénylésére. Amíg a mezőgazdasági minisztérium a papírigényes statisztikákra hagyatkozik és nem a termőképes tőke mennyiségére és minőségére, tehát a valóságra, addig csak azok húzhatnak hasznot a támogatásból, akik nem termelnek. Sokat várnak a mezőgazdasági reszort új irányításától, ugyanakkor a járási hivatal mezőgazdasági szakosztályáról érkező jelzések arra utalnak, hogy ebben az évben a támogatások terén nem várható jelentős javulás, sőt nem kizárható az sem, hogy az állami dotációk, vélhetően a gabonatermesztésre vonatkozóan még csonkulnak.

Egyeg János vincellér a tavalyi szüret eredményévelSomogyi Tibor felvételei A dunamocsi gazdák úgy vélekednek, hogy az energiaárak megemelésével a kormány legnagyobb mértékben a mezőgazdasági termelőket sújtotta, melynek hatása már ezekben a napokban is érezhető, hiszen számottevő azon korábbi zöldségtermelő mennyisége, akik a hajtatott zöldségtermelésből akaratuk ellenére kénytelenek voltak kiszállni. Félő az is, hogy a kényszerítő intézkedések térdre kényszerítik még azokat a mezőgazdasági szövetkezeteket, amelyek anno túlélték a vadprivatizőrök szőnyegbombázását is. A dunamocsi mezőgazdasági szövetkezetben jelenleg 118 tag dolgozik, ami annyit jelent, hogy valamilyen módon megélhetési lehetőséget biztosít a lakosság egy jelentős részének. A vezetés óvatos, minden irányban csak nagyon visszafogottan kritizál, attól tartanak – ami egyébiránt általános vélemény a mezőgazdasági termelésből élők soraiban –, hogy megszólalásuk esetén még attól a szánalmasan kevés állami támogatástól is elesnek, amelyet meghunyászkodva talán kiutalnak a számukra.

Távozásunkkor ónos eső szitál a szőlőültetvényekre, mely ha ráfagy, megfojtja a szőlőszemeket. Számunkra ez az időjárási jelenség kellemetlen, mert meg-megcsúszik az autó. A szőlősgazdák esetében egészen más a tét, lehet, hogy ezekben az órákban megy el az idei termés.