Mobiltelefon a menekültek kincse

A gyermekekkel nincs semmi bajSomogyi Tibor felvételeAmíg rá nem bizonyítják valakire a betörést és a lopást, vétlennek kell tekinteni – fogalmazott óvatosan Ivan Dračka, a bősi menekülttábor igazgatója, majd hangsúlyozta: egyesek rossz híre miatt nem lehet pálcát törni a majd 700 menekült felett. Elismeri viszont, 1992 és 1999 között más viszonyok uralkodtak a menekülttáborban. Talán azért is, mert azok, akik háború, öldöklés, gyűlölködés, etnikai tisztogatások miatt voltak kénytelenek elhagyni hazájukat, másképp viszonyultak a segítségükre sietőkhöz, mint azok, akik főleg gazdasági megfontolásból, embercsempészek szolgáltatásaiért dollár ezreket fizetve lépik át az országhatárokat. Nem titok, hogy Szlovákiában csupán „kényszerből” tartózkodnak, a végcél valamelyik nyugati jóléti ország. – Amikor 1999-ben végleg hazatérhettek a zömmel bosnyák menekültek, mi barátként búcsúztunk tőlük. Az utánuk érkezőkkel már nem ennyire bensőséges a viszonyuk, hiszen ők mások – mondott véleményt a tábor egyik alkalmazottja.

Kétezerben afgánok, majd néhány iraki átmeneti otthonává vált a bősi menekülttábor, majd csoportosan érkeztek az embercsempészek áldozatai, az indiaiak, bangladesiak, pakisztániak, sri-lankaiak, és nagyobb számban megjelentek a volt Szovjetunió államait elhagyók, a csecsenek, örmények, grúzok. Akik bár a menekültstátust kérvényező iratokban azt tüntették fel, hogy a háború, az erőszak miatt hagyták el hazájukat, sejteni lehet, hogy ezt inkább gazdasági megfontolásból tették. Embercsempészeknek fejenként legalább 4-5 ezer dollárt fizettek azért, hogy eljuttassák őket „álmaik” országába. Nem Szlovákia volt a célország. Tudunk olyanokról, akik a pozsonyi hídon „akadtak fenn”, kísérőik azt állították neki, hogy az osztrák határ túloldalán vannak – tárta fel a tényeket a tábor igazgatója.

A határsértők gyűjtőtáborokban kötnek ki, a 30 napos egészségügyi vesztegzár után helyezik el őket a szlovákiai három menekülttábor egyikébe. Bősön telt ház van, jelenleg közel hétszáz személy várja a hivatalos eljárás lefolytatását. Általában sejtik, hogy nem kapnak menedékjogot, 2003-ban csak két táborlakónak ítélték meg, abban reménykednek, hogy rövid időn belül átszöktetik őket a határokon. – A táborba érkezés első napjától sokan csak ezt intézik. Az oroszul beszélők éppúgy, mint az indiaiak, pakisztániak és a többiek, olyan bankot keresnek, ahová hozzátartozóik küldhetnék nekik a dollárt. Nem üres a számlájuk, első átváltott pénzükből általában maroktelefont szereznek be. Szinte minden második-harmadik táborlakónak van mobilja. Nem a családdal való kapcsolattartás miatt – mondták el többen is. Bár bizonyítani lehetetlen, sokan gyanítják, hogy a csempész-klánokkal mobil segítségével egyeztetnek időpontokat. – Havonta 30-50 menekült szökik meg a táborból, rendszerint az éj leple alatt. Szerintem a maroktelefonok is hozzájárulnak ahhoz, hogy mi lépéshátrányban vagyunk. Amióta a rendőrség több csempészbandát leplezett le, a lakók egyre idegesebbek, nem javítja a hangulatot az sem, hogy az összes idén megszökött embert visszaszállították Bősre. Sejtjük, hogy az embercsempészek nem mondanak le a jó üzletről s újraszerveződnek, de csak bizonyos idő elteltével. A visszatérőktől megköveteljük, hogy zsebpénzükből térítsék meg a megrongált lakberendezés árát. Ugyanis sokan szökés előtt berúgják az ajtót, ablakot, kitépik a zuhanyrózsát, és sorolhatnám – számolt be kísérőnk a nehézségekről. Elmondta, a rongálás költségei elérik a havi 20-40 ezer koronát.

A menekültek ismerik jogaikat, kötelességeik szinte nincsenek. Napi három alkalommal meleg ételt kapnak, megilleti őket a napi 12, illetve – gyermekek esetében – 8 koronás zsebpénz. Mivel a menekültek 40 százaléka ortodox muzulmán, a kosztot vallási szokásaikhoz igazítják. Disznóhús helyett csirke, pulykahús kerül a tányérba. A kávé-, teafőzésre, esetleg a csecsemők kosztjának melegítésére szolgáló konyhákban – a tiltás ellenére – éjszakánként lepényt sütnek maguknak. Holott csak Ramadán idején engedélyezett a nap közben el nem fogyasztott étel melegítése. – Biztonsági okokból tiltjuk a villanymelegítők, spirálok használatát, ám gyakran kijátsszák éberségünket – tudtuk meg kísérőnktől. – Néha eltart egy ideig, míg az érkezők higiéniai szokásai megközelítik a mieinket. A meleg éghajlatú országokból érkezők nem bírják a hideget. Ellátjuk őket meleg kabáttal, sapkával, az ebédlőbe mégis papucsban mennek. Amint visszatérnek, forró víz alatt melegednek. A vízszámlánk a csillagos eget verdesi.

A menekülttáborban önkéntességi alapon látogatható az iskola, ahol heti két alkalommal nyelvoktatás folyik. Míg a múltban nem sokan érdeklődtek, jelenleg egyre többen ülnek az iskolapadokba. Könyvtár és olvasóterem, varroda és mosoda is a rendelkezésükre áll, idejüket sportolással is múlathatják. – Jelenleg eltiltottuk őket az asztali tenisztől, mert a fehérre meszelt falakat cipőnyomokkal csúfították. Nemcsak derékmagasságig, a plafonon is nyomok vannak. Kijelentettem, amint saját pénzükön kifestetik a termet, ismét szórakozhatnak. Azzal magyarázkodtak, hogy a gyerekek rendetlenkedtek, de a nyomok nagysága engem igazolt. A tábor legkellemesebb helye az óvoda – kísért át minket Horony Gréti tanítónő birodalmába Ivan Dračka igazgató.

Míg a gyerekek a fényképészt győzögették, kivel, milyen játékkal kapja őket lencsevégre, a pedagógustól megtudtuk, jelenleg 37-en töltik délelőttjüket a három teremből álló oviban. – Nem utasítunk vissza senkit, de nehéz egyszerre lefoglalni a két és féléves legkisebbet és a 8-10 éveseket. Az anyukák ezt nem veszik figyelembe, a fiúk viszont örülnek a sok játéknak. Az oktató-nevelő munkát nem a nyelvi korlátok, hanem ez nehezíti. De megoldjuk, zenét hallgatunk, énekelünk, táncolunk, rajzolunk, a gyerekek kedvenc tantárgya a munkára való nevelés. A falakat műveik díszítik – mutatta a zömmel csecsen kicsik alkotásait.

Búcsúzóban a földszinti iroda előtt kígyózó sor látványa döbbentett meg. Voltak, akik türelmesen sorakoztak, de akadtak, akik hangoskodva, méltatlankodva. Az igazgató készségesen megmagyarázta, ebédjegyeket osztogatnak. – A sorozatos szökések miatt lépnünk kellett, mert étkezési jegyestül léptek olajra. Ezért nem egyszerre, hanem hetente háromszor személyesen kötelesek átvenni a jegyeket, ezzel egyúttal ellenőrizzük a létszámot. És csak azok számára főzünk, akik a táborban tartózkodnak.

Az igazgató elmondta, tart az uniós csatlakozásra váró menekültek csalódottságától. – Abban a tévhitben élnek, hogy májusban megnyílnak a határok, és oda mennek, ahová akarnak. Hiába magyarázzuk, hogy Csehország és Ausztria már most megerősítette határainak védelmét, ők az embercsempészeknek hisznek.

A menekültügyekkel foglalkozók és a bősiek meggyőződése, hogy a szökések számát csökkenteni lehetne, ha a törvényeket megtartva lefülelnék a telefonokat. Vagy ha a Medve és Oroszvár közötti 57 kilométeres határon nem három katona járőrözne. Segítene az is, ha a menekülttáborból megszökötteket kiutasítanák Szlovákiából éppúgy, mint ahogy ezt más országokban teszik.