Miskovszky Viktor meghatározónak és fontosnak tartotta a muzeológia tudományát

Születésének 166. és halálának 95. évfordulóján emlékezhetünk a lengyel származású Miskovszky Viktorra (1838-1909), a műemlékek nagy ismerőjére, Felső-Magyarország kulturális gazdagságának lelkes propagálójára, aki a műemlékvédelem szükségességét váltig hangoztatta, kezdeményezte a múzeumok létrehozását, hangsúlyozta a muzeológia tudományágának fontosságát. A bártfai születésű Miskovszkynak rozsnyói kötelékei is voltak, hiszen középiskolai tanulmányait többek között ebben a városban végezte (előtte Sátoraljaújhelyen, Lőcsén, majd Budapesten és Bécsben). Később már, mint kutató tért vissza erre a vidékre, hogy a régió gazdag történelmi építészeti és művészeti emlékeit számba vegye. Saját felfedezéseiről és benyomásairól a közönséget is rendszeresen értesítette a Vasárnapi Újság hasábjain. Sőt, annak megalapításában is részt vett a rozsnyói Pákh Alberttel együtt. Olyan műemlékek leírását is közölte, amelyek abban az időben, a 19. század második felében még ismeretlenek voltak. Jelentéseit saját maga illusztrálta, amely rajzok közül nem egy a mai napig dokumentumértékkel bír Gömör történelmi jelentőségű épületeinek megismeréséhez. Legfőképpen azonban szülővárosának, Bártfának építészettörténetét kutatta, nemzetközi eredményeket is elért. Kassán hosszú évekig tanítóskodott az ottani reáltanodában, és ott fogalmazódott meg benne egy városi múzeum megalapításának gondolata. Nyári szüneteit évtizedeken át a műemlékek felmérésének szentelte, a rajzokat és jelentéseket a Műemlékek Országos Bizottságának rendszeresen megküldte. Az ő munkája nyomán térképezhetők fel Felső-Magyarország vármegyéinek középkori templomai és várai, amelyeket nemcsak leír, le is rajzol. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és a szervezett műemlékvédelem első intézetének, a császári és királyi Műemlékbizottságnak. A nemzetközi közönség előtt a magyar műemlékvédelem többek között éppen Miskovszky Viktor rajzaival mutatkozott be 1867-ben. Rajzai historizáló jellegűek, a hatás kedvéért gyakran vízfestékkel vagy temperával színezett. Bár rajzait pontatlanságuk miatt sok bírálat érte, és ha metszetei méreteiben nem is mindig valósághűek, napjainkra gyakran egyedüli ábrázolásaiként maradtak fenn némely épület egy-egy részletéről. Miskovszky 1898-ban tette közzé műemlékeink pusztulásáról és megmentéséről szóló részletes memorandumát. Kassán egy évszázaddal később, 1998-ban nemzetközi konferenciát rendeztek műemlékvédelmünk hőskoráról, s arról, hogy a hajdani mesterek, köztük Miskovszky felmérései és rajzai miként segítik a ma szakembereit az értékmentésben.