Miniszterek árnyékában

Csehországban a kormánytagok szeretnek a médiából jól ismert arcokat maguk mellett látni. Szlovákiában is van már arra példa, hogy sikeres riporterek, elsősorban a kereskedelmi televíziók munkatársai jelennek meg szóvivőként a tárcavezetők oldalán.

KUBĺK KATALIN

Kubík KatalinMiklós László környezetvédelmi miniszter jobb keze, Kubík Katalin nem tartja szerencsésnek, ha aktív újságíró vállalja a szóvivői szerepet. „Eléggé furcsa, ha valaki az egyik nap még oknyomozó riportot készít, másnap pedig már a barikád túloldalán állva védi a miniszter döntéseit. Mert egy szóvivőnek az egyik legfontosabb feladata az, hogy mindenütt és minden körülmények között megvédje és vállalja minisztere vagy a minisztérium véleményét. Mégpedig fenntartások nélkül.” Szóvivőként Katalint nem sokat látjuk a képernyőn, szeret a háttérben maradni. „A környezetvédelem sajnos nem tartozik a médiák prioritásai közé. Ezért, ha csak lehet, ragaszkodom ahhoz, hogy a miniszter úr nyilatkozzon, sajnos így is kevés a megjelenési lehetősége. Nem beszélve arról, hogy a legjobban ő tud megválaszolni minden kérdést. Nem is szeretem azt a kifejezést, hogy szóvivő. Inkább sajtóreferensnek érzem magam, akinek az a dolga, hogy tartsa az újságírókkal a kapcsolatot, aki tudja, hogy mikor, kihez és milyen információkat kell eljuttatni.” Kubík Katalin újságírói végzettsége révén a kilencvenes évek elején lapoknál dolgozott, majd az egykori Magyar Polgári Pártban irodavezető. A Magyar Koalíció Pártjának megalakulása után vált szakterületévé a politika és a média közötti kapcsolattartás. Az első Dzurinda-kormány létrejötte után, 1998-ban vállalta el a szóvivői szerepet Miklós László környezetvédelmi miniszter mellett. „Be kell vallanom, hogy az általános dolgokon kívül nem sok mindent tudtam a környezetvédelemről. A minisztériumba kerülve azonban hamar rájöttem, elsősorban az a dolgom, hogy úgymond eladjam a nyilvánosság felé mindazt, ami a tárcánál történik” – mondja Katalin, aki évek óta nemcsak szóvivő, hanem személyi titkár és irodavezető is. „A napom reggel fél hatkor kezdődik. Elkészítem a fiam és a férjem reggelijét és tízóraiját, majd fél hétkor beszállok a miniszter kocsijába. Már itt elkezdünk dolgozni, pontosan megbeszéljük a napi programot, a legfontosabb teendőket. Nagyon szeretek reggel az autóban dolgozni, mert ilyenkor még nem cseng egyfolytában a telefon, itt nem kopogtathatnak az ajtón. A munkanapom általában este hétig tart. A minisztert mindenhová elkísérem, ha kell esti fogadásokra, protokollrendezvényekre is.” Katalin szerint ennyi év együttműködés és bizonyos baráti kapcsolat után is nagyon fontos, hogy meglegyen a három lépés távolság közte és a miniszter között. „Amit a miniszter mond, kíván és parancsol, annak szentírásnak kell lennie.” A szóvivő munkanapjainak többsége a környezetvédelmi minisztérium Duna parti, rendkívül kellemes épületében irathalmazok és folyton csengő telefonok között zajlik „A miniszter programjának pontos megszervezése és 14 beosztottam irányítása szinte rutinfeladat ahhoz képest, hogy nap mint nap meg kell értetnem az emberekkel – nagyon sokszor a miniszter személyes barátaival vagy jó ismerőseivel –, Miklós Lászlónak 5 perce sincs arra, hogy fogadja őket. Sajnos gyakran megtörténik, hogy több száz kilométert utazó embereket kell visszautasítanunk. A tárcavezető ugyanis nem ura saját idejének, percre pontosan beosztott rend szerint kell élnie, hogy mindenre jusson ideje. Rendkívül kínos, ha egy jó előre megszervezett találkozót kell lemondani azért, mert a miniszterelnök vagy a parlament elnöke magához hivatta őt. Ilyenkor előfordul, hogy csak 2-3 hónappal későbbi időpontot tudok adni a találkozóra.” A szóvivő munkájának kellemesebb oldalai közé tartozik a külföldi utazások lehetősége. Igaz, ezeknek az utaknak az időbeosztása rendkívül szoros, de azért mindig akad legalább fél nap arra, hogy a küldöttség tagjai a protokollon kívül is megtapasztaljanak egy s mást az országból. „Az egyik legemlékezetesebb utunk a kenyai volt. A sok egzotikum mellett az egyik szafarin egy leopárd feküdt az autónk elé. Azt kell mondanom, hogy a leginkább Kínában ismerik és tartják be a protokollt. Az ott töltött napok feszített tempóban teltek, a küldöttség tagjainak lélegzetvételnyi idejük sem maradt. Persze mindenhová kizárólag biztonsági őrökkel mehettünk. Ezt annyira szigorúan betartották, hogy amikor a miniszter úr a harmincfokos hőségben este 9-kor úszni szeretett volna a gondosan őrzött szálloda uszodájában, marcona biztonsági őrök követték.”

Katalinnak nagy szerencséje, hogy férje és 14 éves fia gond nélkül elfogadta az állandóan elfoglalt feleség és édesanya életmódját. „Már a pártirodákban is ugyanilyen tempóban éltem. Sőt akkor nem egy miniszter, hanem sok-sok politikus akart folyton információt, segítséget. Évekkel ezelőtt, a választások idején a tanító néni az őszről kérdezte a gyerekeket. Arra a kérdésre, hogy mi az őszre a legjellemzőbb az én fiam azt válaszolta, hogy parlamenti választásokat tartanak. Szerencsém van, hogy kialakítottuk a számunkra megfelelő életmódot. Általában egy hétre előre tudom, milyen program vár rám. Van egy irattartóm a legfontosabb információkkal és telefonszámokkal. Ezt magammal viszem a rokonlátogatásra és szabadságra is, ha kell, bármikor, bárkit el tudok érni. Hét közben csak este érek haza, a miniszter úr általában szombaton délelőtt is felhív. De a szombat délután és a vasárnap a családé. Imádok főzni, ezt a hobbimat vasárnap délelőttönként teljesen kiélem. Félig kész ételekkel megrakom a hűtőszekrényt, és a faliújságra feltűzöm, melyik nap mit kell megmelegíteni.”

Bármennyire is szereti és élvezi munkáját, Katalin nem akar a minisztériumból nyugdíjba menni. „Nem vagyok állami alkalmazott sem köztisztviselő. A miniszter nevezett ki, amint távozik a posztjáról, én is megyek. Az biztos, hogy valamilyen módon mindenképp a média közelében szeretnék maradni.”

CZAJLIK KATALIN

Czajlik Katalin Van aki a pártapparátusból, van aki a tévéből, de olyan is akad, aki egyenesen az egyetemi padból kerül a szóvivői posztra. Czajlik Katalin, a mezőgazdasági minisztérium szóvivője az elmúlt év szeptemberében nappali tagozatos diákként még megkezdte utolsó évét Budapesten, az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol–politikaelmélet szakán. Októberben kapta az ajánlatot Pozsonyból és egyik napról a másikra kellett eldöntenie, hogy elfogadja-e a munkát. Speciális képzést nem kapott, munkamódszerét folyamatosan maga alakítja. „Szakmai gyakorlaton a Magyar Koalíció Pártjánál dolgoztam, a választások előtt segítettem a médiakampány előkészítését. Innen ismertek az MKP-ban, tehát amikor munkatársat kerestek az új miniszter mellé, a tapasztalatok után rám gondoltak. Természetesen ez nagyon hízelgő volt, hisz azt jelentette, hogy a pártirodában töltött rövid idő alatt elégedettek voltak a munkámmal. Első pillanatra talán úgy tűnik, hogy nincs sok közöm a mezőgazdasághoz, az igazság azonban az, hogy a szóvivői poszton elsősorban nem is a mezőgazdaság szakmai oldalára, hanem a nyilvánossággal való kapcsolattartásra kell összpontosítanom. Szakomon belül sokat foglalkoztam a politikai kommunikációval, ez a terület nagyon közel áll hozzám, ezért mertem elvállalni a szóvivői munkát.”

Czajlik Katalinnak nem volt gondja amiatt, hogy mindössze 25 éves és egyelőre nincs sok tapasztalata. „Az elmúlt mintegy öt hónapban kiderült számomra, hogy kétféle újságíró van. A szakújságíró pontosan tudja, mit akar. Amikor hozzánk fordul, nem gond a segítségnyújtás. A másik csoport csakis a bulvárt, a botrányt keresi. Azt meg kellett tanulnom – pontosabban még mindig tanulom –, hogy őket hogyan kezeljem.” Katalin munkaköri leírásában ugyan nincs benne, hogy minden útjára el kell kísérnie a minisztert, mégis szinte mindig ott láthatjuk Simon Zsolt oldalán. „Egy ideális szóvivőnek mindenről tudnia kellene, ami a minisztériumban és ami a miniszterrel történik. Csak így tudom pontosan nyomon követni a történéseket, csak így lehetek mindig naprakész.”

BORIS AŽALTOVIČ

Vladimír Palko belügyminiszter szóvivőjének arcát legalább anynyira ismerik a tévénézők, mint magát a minisztert. Nem túlzás, hogy Boris Ažaltovič éjjel-nappal az újságírók rendelkezésére áll, hisz éjszaka fél egykor is nyugodt hangon szól bele a szolgálati maroktelefonba. „Azt hiszem, a belügyi tárca különleges helyzetben van. Mi azért vagyunk, hogy mindig és minden körülmények között tájékoztassunk. A rendőrség mellett folyamatosan kapom az információkat a tűzoltóságtól és az a dolgom, hogy a fontos tudnivalókat közvetítsem a nyilvánosság felé. Mobiltelefonom éjjel-nappal be van kapcsolva. Ha moziba vagy sportolni megyek, esetleg szabadságon vagyok, a kolléganőm áll a nyilvánosság rendelkezésére. Az újságírók meg is szokták, hogy bármikor hívhatnak. Az iraki háború kitörésekor három napig nem aludtam, mivel éjszaka is egyfolytában csöngött a telefon.” A belügyminiszter fiatal szóvivőjének már kellemetlensége is akadt abból, hogy mindig és minden körülmények között az újságírók rendelkezésére áll. „Miután letartóztatták Ivan Lexát, felhívott a magyarországi közszolgálati televízió riportere, telefonon kért interjút. Pontosan elmondtam neki, hogy miért és milyen körülmények között döntött a rendőrség a titkosszolgálat egykori vezetőjének őrizetbe vétele mellett. Fél óra múlva azonban ismét csöngött a telefon és a riporter közölte, hogy műszaki gondok miatt nem sikerült feljátszani az interjút. Arra kért, ismételjem meg mindazt, amit mondtam. Én jóhiszeműen újra elmondtam, hogy Ivan Lexát a Robert Remiáš elleni merénylet megrendelésének vádjával tartóztatták le. Mint később kiderült, a magyar közszolgálati televízióban ezt a nyilatkozatot teljesen félremagyarázták azt állítva, Lexát a budapesti Aranykéz utcai robbantással is vádolják. Ilyet én sohasem mondtam. Nagyon kellemetlen helyzet volt, nem is kaptam érte dicséretet a minisztertől, ugyanakkor megtanultam, hogy csak teljesen világos és egyértelmű kérdésekre adjak választ.”

Boris Ažaltovič azok közé a fiatalok közé tartozik, aki az aktív politikába vezető ugródeszkának tekinti a minisztériumi szolgálatot. Tagja a Kereszténydemokrata Mozgalomnak, vezeti annak ifjúsági szervezetét, emellett a jogi egyetem hallgatója. „Nekem kicsit hosszabb ideig fog tartani az egyetem elvégzése mint másoknak, de úgy döntöttem, ilyen lehetőséget nem hagyhatok ki, és mindenképp vállalnom kell a szóvivői posztot.” Vladimír Palko kinevezése óta rendkívül nagy mozgás tapasztalható a belügyi tárcánál. A sajtóosztályról több embert is elbocsátottak, az új embereket pályázat alapján vették fel. „Az elején nem volt könnyű dolgom a minisztériumban. Sokan túl fiatalnak gondolnak erre a pozícióra. Ezért igyekszem minél kedvesebb és udvariasabb lenni” – mondja Ažaltovic. A belügyminisztériumtól a nyilvánosság bármikor kaphat információkat. Annál nehezebb a dolga annak az újságírónak, aki sajtótájékoztatón kívül magával a miniszterrel szeretne interjút készíteni. Szóvivője ugyanis szigorúan megválogatja, kit enged a tárcavezető közelébe. „Azt gondolom, a miniszterrel készített interjút úgymond ki kell érdemelni. Nem lehet mindennel zaklatni, hiszen akkor egész nap csak az újságírók kérdéseire válaszolna. Szívesen meghonosítanám idehaza is azt az amerikai szokást, hogy a sajtótájékoztatókon kívül a miniszterrel csak exkluzív interjúk készülhetnek.

MIKLÓSI PÉTER

Miklósi PéterSomogyi Tibor felvételeiCsehországban egy állami hivatalnok karrierje csúcsának tekinti, ha a kormányhivatalban dolgozhat. Ezen Miklósi Péter csak mosolyog. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes szóvivője és egyben személyi tanácsadója a szabadúszó publicista teljes szabadságát cserélte fel a hivatalnoki munkáért. „Csáky Pálhoz nagyjából 20 éves személyes barátság fűz. Ő vetette fel a gondolatot, hogy vállaljam el ezt a munkakört. Nem mondtam azonnal igent. Az indoklása azonban szinte kivédhetetlen volt. A kilencvenes évek elejétől, amikor még az egyesítés előtt a három magyar párt külön-külön létezett, én publicistaként eléggé gyakran adtam hangot eltérő, vagy ha úgy tetszik, külön utas véleményemnek. Csáky Pál a választások után azt mondta, nem mindig okos dolog az, ha az ember csak a túloldalról akar tanácsokat adni. Pláne akkor, ha ezt belülről is megteheti. Ez olyan érv volt, ami a barátságunkra való tekintettel nem is érdemelt különösebb vitát. Voltak ugyan feltételeim, például hogy továbbra is megőrzöm a saját, autonóm gondolkodásomat és nem lépek be a pártba. Ezt elfogadták és a szóvivői, tanácsadói munkát így kizárólag szakmai kihívásnak tekinthettem, gyakorló újságíró számára egy érdekes élettapasztalatnak.” Miklósi Péter meggyőződése szerint az ember csak akkor lehet szóvivő, ha legalább 90 százalékban azonosulni tud felettese véleményével, gondolkodásával, lépéseivel. „Köztem és Csáky Pál között talán azért is nemesedett barátsággá az elmúlt évtizedekben az ismeretség, mert egy csomó dologról azonosan, vagy legalábbis hasonlóan gondolkodunk, szinte mindent meg tudunk beszélni. Nem dolgozunk utasításos, tipikusan beosztott-főnök viszonyban. A miniszterelnök-helyettes általában meghallgatja a véleményemet és csak ezután hoz döntést.” Miklósi Péter úgy véli, a minisztériumi szóvivők nagyon sokszor nem közvetítik, inkább ködösítik a hivatalos álláspontokat. „Persze nem állítom, hogy én nem követek el hibákat, de azt mondhatom, megnyilatkozásaimat mindig valamiféle dialógus előzi meg.” Miklósi Péter a 2002-es parlamenti választások után már nem akarta vállalni a szóvivői, tanácsadói posztot. Szeptember végére munkaszerződésének a felbontása is elkészült, fejében megfogalmazódtak az első interjúk, cikkek, amikor hosszú beszélgetések után mégis a maradás mellett döntött. Addig lesz a kormányhivatal munkatársa, amíg Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a Dzurinda-kabinetben.