Milliárdok – tiszta vízért; a

Somorja és Galánta egy-egy utcája és városrésze feltúrva: dühöngenek a járókelők és a gépkocsivezetők. A munkások hozzászoktak, szótlanul végzik a teendőiket. Vezetőik viszont megértően fogadják a morgolódásokat, miközben elégedetten szemlélik a munkálatokat.

„Szavakkal alig ecsetelhető, korszakos jelentőségű munkálatokba fogtunk, amelyek fontosságát nem is olyan sokára érzékelik majd a polgárok. Úgy is mondhatnám, több éves harcunk válik ezekben a hetekben, hónapokban győztes csatává – tájékoztat derűsen Sztruhár Dániel, a nyitrai székhelyű Nyugat-szlovákiai Vízügyi Társaság projektmenedzsere. Aztán a lelkendezésből hűvös szakmai nyelvre vált: – Majdnem mindenki tudja, hogy a Csallóközben található Európa legnagyobb és legtisztább ivóvízkészlete, amely jelenleg már másfél millió embert lát el az Érsekújvári járástól egészen a Nagytapolcsányi járás legkeletibb településéig. Azt viszont már jóval kevesebben tudatosítják, hogy Somorján, Galántán és vonzáskörzetükben csupán a szennyvíz negyven százaléka kerül a csatornába és a szennyvíztisztítókba, a többi a talajvizet és a felszíni vizeket szennyezi. Emiatt egyre nagyobb veszély fenyegeti ezt a hovatovább egyre nagyobb stratégiai jelentőségű kincset. Főleg ezért örülünk annak, hogy több mint 2,5 milliárd koronás összberuházással a felső-csallóközi városban és tizenkilenc környékbeli településen, valamint a mátyusföldi járási székhelyen és vonzáskörzetében összesen 230 kilométernyi csatornahálózatot alakítunk ki. Lényegesen bővítjük a vezetékes ivóvízhálózatot, továbbá korszerűsítjük a járási székhely, valamint Alsószeli, a somorjai körzetben pedig Nagymagyar, Jóka, Nagyfödémes víztisztító állomását, Királyréven pedig újat építünk. A beruházás költségeinek hatvanöt százalékát az Európai Unió Kohéziós Alapjából fedezik, huszonhét százalékát a költségvetésből térítik, a maradék nyolcat pedig a nyitrai székhelyű Nyugat-Szlovákiai Vízügyi Társaság állja. A munkálatokat több hazai cég alkotta társulás végzi, amely közbeszerzési pályázaton nyert” – sorolja a legfontosabb tényeket. Aztán gépkocsiba ülünk és terepszemlét tartunk.

Somorján a Temető és a Fazekas utcában már befejezték a csatornázást, Sárréten és Vitényben pedig a vízvezeték kiépítését. Csölösztőn, Tejfalun, Bacsfán és Nagyszarván, majd Tárnokon, Keszölcésen és Egyházgellében a csatornázással folytatják. Nagylúcson, Sámoton, Búcsuházán, Királyfián és több településen a vezetékes ivóvízhálózatot rakják le a közeljövőben, majd a további településeken folytatják a beruházást.

Galántán eddigi kísérőm kollégája, Juraj Námer kalauzol tovább. Mutatja a részben már lebontott, korszerűsítésre és bővítésre váró helyi szennyvíztisztítót, aztán a közeli, javorinkai csatornázásnál állunk meg. Irathalmazt húz elő: az alsószeli, nemeskajali, a nebojsai, tósnyárasdi, hidaskürti, vízkeleti és a feketenyéki csatornázáshoz szükséges engedélyeket és dokumentumokat. A mellettünk araszoló gépkocsikból felhangzanak a somorjai Temető utcában hallott szitokszavak. – Ezek az indulatok elpárolognak, hiszen nem is olyan sokára elkészülünk a munkálatokkal, és fokozatosan helyreáll a közúti rend is.

– Ez mikor lesz? – kérdem tőle.

– Az uniós támogatás feltételei szerint legkésőbb 2010-ig be kell fejeznünk az összes munkát, különben visszavonják a már megítélt pénteket – válaszolja határozottan. Addigra a két térség érintett településein csaknem száz százalékos lesz a vezetékes ivóvízellátás és kilencvenöt százalék körüli a csatornázás.

Mielőtt elköszönnék, tamáskodom egy keveset beszélgetőpartnereimmel. A dráguló ivóvizet említem nekik, amely miatt a családi házakban egyre többen térnek vissza a kútvízhez. „Sok esetben az egészségüket kockáztatják, mert a nem túl mélyről származó víz nem ritkán szennyezett és kimndottan ártalmas. A vezetékes viszont ellenőrzött és garantált minőségű” – szögezi le Sztruhár.

Dániel így folytatja:

– Aztán az is fontos, hogy az elavult és gyér csatornahálózat miatt a befektetők is többnyire elkerülték a térséget. Rövidesen viszont már nem lesz akadálya az új munkahelyek létrehozásának. Azt pedig nem fellengzős szavaknak szánom, mert őszintén gondolom, hogy mindannyian felelősséggel tartozunk szülőföldünk környezetvédelméért, jövőjéért. Többek között nagy kincsünk, az immár stratégiai jelentőségű csallóközi ivóvízkészlet tisztaságának megőrzéséért – nyújtja a kezét.