Migráció mindenki megelégedésére?

A menedékjogot, vagy letelepedési engedélyt kapott személyek beilleszkedését egy rövid ideig ugyan még segíti az állam, átgondolt stratégia azonban nem létezik. A munkaügyi-, szociális és családügyi minisztérium lenne hivatott eldönteni, ki az, akinek ittléte kívánatos, és kit nem szeretnének látni Szlovákia területén. A tárcánál viszont csak most készül a régóta sürgetett integrációs koncepció, amely remélhetőleg rendet teremt e téren.

A „migráns” jogi státusza ugyanis jelenleg ismeretlen, illetve a vonatkozó törvény nem ismer ilyen meghatározást. „Fontos megjegyezni, hogy az illegális bevándorlók nem bűnözők. Önszántukból hagyták el hazájukat, és legtöbben munkát keresnek nálunk. A menekült-státusz teljesen mást jelent. Ezek az emberek politikai, vallási vagy gazdasági okokból voltak kénytelenek távozni országukból” – magyarázta Zuzana Bargerová jogász, a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) kassai képviseletének munkatársa.

Azok a külföldiek, akik nem turisztikai célból érkeztek hazánkba, és kilencven napnál többet töltenek nálunk megszakítás nélkül, kötelesek jelentkezni az idegenrendészeten. A migrációs szervezet kihelyezett irodáját az utóbbi években sok olyan afrikai és ázsiai származású egyén kereste fel, akik évek óta Szlovákiában élnek, és jogi státuszukat még mindig sikerült rendezniük. „Többen nem is tudtak arról, hogy a tartós letelepedéshez előbb ideiglenes letelepedési engedélyre van szükségük. Tanulmányaik idején házasságot kötöttek egy szlovák állampolgárral, gyerekeik vannak, és egyszer csak megtudják, hogy illegálisan tartózkodnak az országban” – számolt be tapasztalatairól Zuzana Bargerová, hozzátéve, hogy esetükben az úgynevezett tolerált tartózkodás kérvényezése lett volna a helyes lépés. A „toleráltak” három év után folyamodhatnak ideiglenes tartózkodási engedélyért, ezt viszont anyaországukban kell megtenniük, ami sokaknak problémát okoz, mivel hazájukban üldözik őket, vagy távollétükben megfosztották őket állampolgárságuktól. Jogi tanácsért az IOM mellett csupán néhány civil szervezethez fordulhatnak, amelyek mindegyike más-más irányultsággal tevékenykedik a migrációs problematika terén. Ha azonban a segítségre szorulók eltalálnak az IOM irodájába, minden kulcsfontosságú információt egy helyen kapnak meg, jogi, egészségügyi, szociális és munkaügyi téren is tanácsot kérhetnek, sőt a hivatalok útvesztőjében is jobban boldogulnak, mivel a szervezet szakemberei oda irányítják őket, ahová kell.

A 128 országban működő nemzetközi szervezetnek 1996-tól van képviselete Szlovákiában, ám tevékenységükre pályázatok formájában kell előteremteniük az anyagi fedezetet. A legtöbb pénzt a kormánytól kapják konkrét projektekre, és igyekeznek mindenki megelégedésére koordinálni a migrációt. Nem csak a hozzánk érkező külföldiek elhelyezkedését és beilleszkedését hivatottak megkönnyíteni, hanem a hazájukba visszatérni vágyókat is segítik, a repülőjegy megvásárlásától egészen a repülőtéren való tájékozódásig. „Ez esetben az illető önként dönt a távozás mellett, és döntését akár a repülőtéren is megváltoztatja, mint ahogy erre volt is eset. Olyan egyének is fordulnak hozzánk, akik nem kaptak menedékjogot Szlovákiában, és kitoloncolás várna rájuk. Nagy különbség ugyanis rendőri kísérettel és az útlevélben díszelgő hatalmas pecséttel hazaérkezni, illetve önként és tiszta lappal. Évente mintegy százötvenen hagyják el ily módon Szlovákiát.” Az IOM nem csak a „bejövő”, hanem a „kimenő” forgalmat is figyeli, a szakembereket főleg az érdekli, kik és miért hagyják el az országot. Legtöbben természetesen a jobb kereseti lehetőségek miatt döntenek úgy, hogy külföldön vállalnak munkát. „Tapasztalataink szerint a legritkább esetben teszik ezt örömmel, nem szívesen hagyják itt családjukat, és rövid időre tervezik a kintlétet” – állítja Zuzana Vartáľová, a migrációs szervezet szlovákiai igazgatója, hozzátéve, hogy ezek a munkavállalók többnyire olyan országokba mennek, ahol ismerőseik, rokonaik már megvetették a lábukat, így segíteni tudják az újonnan érkezőt. ĺrországban mára egész szlovák kolóniák alakultak ki, a nagy-britanniai sajtó pedig nemrég számolt be az első angliai „szlovák romatelep” létrejöttéről. A Kelet-Szlovákiából érkezett mintegy hétszáz roma egy kisváros közepén vert tanyát, és a velük való kommunikációhoz egy pozsonyi hivatalnok segítségére volt szükség.

Nem csak kétkezi munkások, hanem magasan kvalifikált szakemberek is tömegesen távoznak az országból hosszabb-rövidebb időre, ami migrációs szervezet igazgatója szerint komolyan veszélyezteti az ország gazdasági fejlődését. Nem ritka, hogy valaki három-négy hónapos fizetetlen szabadságot vesz ki munkahelyén, és ezalatt külföldön dolgozik saját szakmájában, itthoni fizetése többszöröséért. Akik visszajönnek, szinte kizárólag családi okokból teszik, az állam ugyanis semmit sem tud felkínálni nekik, legalábbis saját régiójukban.

Az országon belüli migráció viszont minimális. „A szlovákok nem szeretnek utazni a munkahely kedvéért, még akkor sem, ha a munkáltató ingyenes autóbuszt és szállást biztosít számukra. Egyszerűen nem hajlandóak ingázni, mindenáron helyben akarnak állást találni, ami a nagy munkanélküliséggel küzdő régiókban nem könnyű” – magyarázza az IOM igazgatója.

A tétel fordítva is igaz: egyes régiókban hiányszakmák alakultak ki, illetve olyan új munkahelyek létesültek, amelyeket nem képesek hazai érdeklődőkkel betölteni. Legkeresettebb az ukrán munkaerő, ők annyiért is hajlandóak dolgozni, amennyiért a szlovák állampolgárok már nem. Nincs statisztika arról, hány külföldi dolgozik Kelet-Szlovákiában, ám a migrációs szervezet azt állítja, jóval alacsonyabb lehetne a munkanélküliek aránya, ha az új munkahelyek kialakítását támogató államot érdekelné, kik számára és milyen feltételekkel terveznek munkahelyeket a cégek és vállalatok. Ezek aztán külföldieket alkalmaznak, és élvezik az állami támogatást.