Mi minden van a hulladékhegyen innen és túl?

A PET-flakonok ugyanott végzik, ahol a közönséges háztartási hulladékSomogyi Tibor illusztrációs felvételeTévedés ne essék: az ország egyik legszebb fekvésű, a Gömör–tornai-karszt és a Szepes–gömöri Érchegység közé ékelt, csaknem nyolcszáz éves múltra visszatekintő Rozsnyót nem azért hozom fel példaként a szemétügy kapcsán, mert a hulladékgyűjtés körül kialakult helyzet itt annyira kritikus volna; a lakosok által termelt hulladék elhordásáért és raktározásáért a jelenleg még 40 százalékában a város, 60 százalékában pedig az osztrák Brantner Kft. kezében lévő Rozeko Kft. felel – tehetsége szerint. Meglehet, amikor 2000-ben a város és a multinacionálisnak is nevezhető osztrák cég létrehozta a nevezett vállalatot, nagyobb reményeket fűzött a működéséhez, ám az eltelt néhány év folyamán tevékenysége a vállalt feladatok minimális teljesítésére korlátozódott. 2002-ben például a környezetvédelmi szervek is felfigyeltek arra a máig megmagyarázhatatlan tényre, hogy a lakossági és építkezési hulladék egy része – használt, a környezetre veszélyes akkumulátorokkal „dúsítva” – napokig a cég lerakata melletti városi telket, a Sajó folyó partját ékesítette. Ezzel nem csupán a hulladékgazdálkodásról, hanem a természet és a víz védelméről szóló törvényt is jócskán megsértették, amiért akár félmillió koronás büntetést is kaphattak volna. Ekkor Rozsnyó polgárainak a kremsi székhelyű Brantner Walther GmbH-ba mint a Rozeko Kft. többségi tulajdonosába, illetve az európai piacokon szerzett szakmai tapasztalatokra épülő hátterébe vetett hite erősen ingadozott, hiszen túl voltak egy komoly vitán, mely a hulladék gyűjtése, elszállítása és elhelyezése címén kivetett „sarc” csökkentéséről szólt. A szemétdíj százszázalékos emelése kapcsán az egyik felelős városi képviselő végül feltette a sarkalatos kérdést: mi lesz a kis nyugdíjból tengődő, a rezsiköltségeket épp csak fizetni képes idősebb lakosokkal? František Kardoš polgármester jó baloldali városatyához méltón ekkor azt válaszolta, hogy legfeljebb majd kibővítik a városi hivatal kifizetetlen illetékek és büntetőkamatok behajtásával foglalkozó dolgozóinak a számát, és minden maradt a régiben. Tudomásom szerint a 2004-ben megtelt szeméttelep szanálásával is adódtak kisebb gondok, hiszen az illetékesek annak idején elfelejtettek pénzt elhelyezni a törvény által előírt, a szemétdomb későbbi felszámolására létrehozott alapba.

Ilyetén állnak a dolgok ma a karsztok alján; a lakosok egy csoportja pedig azt fontolgatja, hogyha másképp nem megy, önerőből vág neki a szeparált hulladékgyűjtés megszervezésének.

A tiszta föld mindenkinek kijár

Gresa Ivett 2002 februárjában került a rozsnyói közfigyelem középpontjába, amikor is aláírásgyűjtést kezdeményezett a már említett, száz százalékkal növelt hulladékkezelési illeték rendezése, illetve a városatyák jobb belátásra térítése érdekében. Egy hét leforgása alatt több mint 1600 aláírást sikerült összegyűjtenie, ami Rozsnyón nem kis teljesítmény. Nem csupán a polgárok, de a magas illetékek ellen zúgolódó vállalkozók képviseletét is felvállalta ekkor – mindhiába. Az árakat továbbra is a Brantner Kft. és a képviselő-testület szabja meg, melynek útjai – de főképp érdekei – kifürkészhetetlenek. Figyelembe véve, hogy a hulladékgazdálkodás ma a legjobb bizniszek egyike, úgy vélem, ez így is van rendjén.

A jó rozsnyóiaknak az utóbbi időben szemet szúrt, hogy a fölöttébb döcögősen működő szeparált, azaz elkülönítő gyűjtés is csak egy nagy etetés, hiszen a külön lerakott papírt, üveget és PET-flakonokat (amit errefelé nemes egyszerűséggel műanyag üvegnek neveznek) a kukásautó ugyanarra a lerakatra szállítja, mint a közönséges háztartási hulladékot. Ez a felismerés, illetve az újra hasznosítható hulladékok feldolgozási eljárásainak bensőséges tanulmányozása késztette Gresa Ivettet arra, hogy néhány hasonló gondolkodású rozsnyói polgárral 2005 májusában létrehozza a Tiszta Föld Polgári Társulást. Mert a tiszta föld mindenkinek kijár.

„Egy kiló PET előállításához csaknem kétszer ennyi tömegű kőolajra van szükség, a természetben az elbomlási ideje több mint száz év, a környék szeméttelepei pedig, különösön a Rozeko Kft. által üzemeltetett berzétei lerakat tele van ezzel az értékes másodlagos nyersanyaggal” – vág a közepébe Gresa asszony. „Ezért is intéztünk 2005. augusztus 15-én levelet a Rozeko Kft. vezetéséhez azzal, hogy társulásunk vállalja a PET kiválogatását, elszállítását és elhelyezését. A cég és a város vezetése egymásra mutogat, nincsenek illetékesek ebben az ügyben, pedig mi meg tudnánk oldani ezt a problémát azzal, hogy vígtelki telephelyünkön raktároznánk, a későbbiekben pedig feldolgoznánk a flakonokat. A témába vág az is, hogy a város tudomásom szerint részesedik a környezetvédelmi tárca Reciklációs Alapjából származó összegekből, miközben a város hulladékgazdálkodási tervének megvalósítása terén komoly hiányosságok tapasztalhatók.”

Miklós László környezetvédelmi miniszter májusi rozsnyói látogatását, illetve Gresa Ivett tényszerű hozzászólását követően a Körzeti Környezetvédelmi Hivatal feltűnően gyorsan kiadott egy közleményt, melyből egyebek közt kiderül, hogy a körülbelül 19 ezer lakosú városban a Rozeko Kft. 2003 folyamán 1200 kilogramm papírt és 1100 kilogramm üveget gyűjtött be; 2004-ben ez az arány 170/1100 kilogramm, 2005 első felében pedig 65/680 kilogramm volt. PET egy gramm sem. „A feltüntetett adatokból kitűnik – írja a jelentésben Kliment Péter mérnök, a hivatal elöljárója nagyon visszafogottan –, hogy Rozsnyó város hulladékgazdálkodási tervének teljesítése nem éri el a kívánt szintet.” A tiszta földesek pedig továbbra sem értik, miért is nem engedik őket a szeméthez.

Miért igen és miért nem?

František Mačuga mérnök, a Brantner Kft. területi menedzsere szerint a szelektív hulladékgyűjtés megkezdése talán azért is várat magára, mert a városnak anyagi gondjai voltak.

„2004 elején terjesztettük a képviselő-testület elé a szelektív hulladékgyűjtésről szóló ajánlatunkat – mondja. – Két héttel ezelőtt végre határozat született ennek elfogadásáról, így 2006. január 1-je és március 31-e között megkezdjük a munkát. Több mint ötszáz konténert helyezünk el városszerte, melyek az üveg, a PET és a papír begyűjtését szolgálják majd. Ez a városnak 1,77 millió koronájába fog kerülni, ám a hulladékelszállítási és -lerakási díjon megtakarított öszszeg, illetve a Reciklációs Alapból befolyó dotáció 1,8 milliót tesz ki. A megtérülés tehát biztos.” Mačuga mérnök azt is elmondta, hogy a gyűjtés első szakaszában újra hasznosítható hulladékként szeretnék kinyerni a jelenlegi lakossági hulladék hét százalékát, ami hatszáz tonna, később pedig szeretnék feltornázni magukat húsz százalékra – ha a lakosság is úgy akarja.

Éppen ezen a ponton találkozhatnának a Brantner Kft. és a Tiszta Föld PT érdekei. Gresa Ivették ugyanis készen állnak arra, hogy felvállalják a munka dandárját – azaz Rozsnyó polgárainak átnevelését. Gresa aszszony szerint az óvodákban, iskolákban kell kezdeni a felvilágosító tevékenységet, Mačuga mérnöknek viszont az idősebbekkel is jó tapasztalatai vannak. Ők úgymond még hallgatnak a direktívákra.

Két fontos mozzanat – mégpedig a begyűjtött PET feldolgozása és hasznosítása, illetve az elkülönítő gyűjtés megkezdéséhez szükséges kezdőtőke előteremtése – azonban továbbra is nyitott, ezért úgy vélem, a Tiszta Föld PT Rozsnyón mozgalmas jövő elébe néz. Dionýz Kemény városi képviselő, alpolgármester és Ján Štefan, a városi hivatal elöljárója egyaránt óvatosan fogalmaz, mindahányszor a hulladékelszállítási díj emelésének lehetőségét, szükségességét kezdem feszegetni. „A díjak emelésére nem kerül sor, ám ezek, illetve az ide vonatkozó előírások módosításával számolni kell” – hangzik a hivatalos verzió, amely engem Brezsnyev elvtárs válaszára emlékeztet, amikor is a nagy ember kifejtette, hogy „háború az nem lesz, de nagy harcok folynak majd a békéért”.

Pedig amilyen nagy a rozsnyói szemétdomb, bárki megtalálhatná rajta számításait...