Mi fáj a nagyidaiaknak?

Snyír Ferenc: Nem nyugszunk bele. A szerző felvételeMa már úgy tekintünk erre a dologra, mint egy kényszerházasságra – mondja Snyír Ferenc, Nagyida polgármestere, de azt is rögvest hozzáteszi, hogy számukra a legnagyobb szívfájdalmat nem is maga a gyár, hanem Kassa egykori és mai vezetőinek magatartása okozza, egészen pontosan az a döntésük, amelyet még a nyolcvanas években Nagyida rovására hoztak.

„Az történt – magyarázza Snyír Ferenc –, hogy a nyolcvanas évek elején elhatározták, Kassán leállítják a magnezitgyárat, amely igen szennyezte a város levegőjét, és helyette a vasmű szomszédságában, Bocsárdon építenek fel egy újat. Bocsárd, Enyicke, Nagyida, Abaújszakaly és Szina községek lakói nyilvános falugyűléseken tiltakoztak a terv ellen. A szocialista diktatúra ekkor már nem volt olyan erőteljes, de a kommunista párt gazdaságpolitikáját, ha nem erőszakkal, akkor más praktikával, de érvényre juttatták. Azt találták ki, hogy Kassához csatolnak néhány szomszédos falut, a parlamentben külön törvényt fogadnak el Kassáról, melyben azt a katasztert nyilvánítják a városhoz tartozónak, amelyik az elképzeléseiknek a leginkább megfelel. A város határa így egészen a nagyidai cigánytáborig tolódott ki, és mivel Bocsárdot is bekebelezték, az új magnezitgyár felépítéséhez már nem is kellett az előbb említett községek lakóinak beleegyezése. Nagyida földterületéből közel 1500 hektár veszett el, a gyár pedig egyetlen fillér ingatlanadót sem fizet. Kassa és Saca zsebeli be az összes pénzt. Csak Saca önkormányzata évente 55 millió koronát kasszíroz a vasműtől, holott ebből legalább 30 millió korona Nagyidát illetné meg – véli Snyír Ferenc, s hozzáteszi, a földtörvénynek sem örülhetnek, mert a nevesítetlen földekből sem lesz haszna a településnek. „Ebbe mi nem tudunk belenyugodni” – mondja a polgármester, s azt is megtudom tőle, bízik abban, hogy a Kassáról szóló törvény módosítására sor kerül, és a képviselők orvosolják a nagyidaiak sérelmeit.