Mi a véleménye a külföldi munkavállalásról?

Trencsik Erzsébet, Karva

Negyvenen túl úgy éreztem, hogy foglalkozást kell váltanom. Úgy éreztem, a betegápolás az, amit igazán szeretnék és tudnék csinálni. Korábbi szakmám – az idegenforgalom – igencsak távol esett ettől. Mégis belevágtam. Öt éve dolgozom betegápolóként Németországban, és nem bántam meg a váltást. Az egyetlen dolog, ami zavar és amit nem tudok megszokni, az a távolság. Kéthetente jövök haza, és bár imádom a munkám, nagyon nehéz kivárni a hazaindulást. A szívem mindig hazahúz, nem tudom elképzelni, hogy külföldre költözzek. A munka mellett az önkénteskedésre és a tanulásra is jut időm. A főiskola, a szociális otthonokban és a hospicokban végzett önkéntes munka az, ami erőt és energiát ad a mindennapokhoz. A főiskola bejezése után szeretnék itthon munkát vállalni valamelyik hospicban.

Maráz Mónika óvodapedagógus, Komárom

Eddig nem foglalkoztatott komolyabban a külföldi munkavállalás lehetősége, valószínűleg másként gondolkodnék, ha nem lenne itthon állásom. De akkor sem tudnék végleg külföldre költözni, engem biztosan hazahúzna a szívem. Teljes mértékben megértem viszont azokat, akik kint keresnek munkát, a térségünkben ugyanis nagyon nehéz elhelyezkedni, egyre több az állástalan, és sokakat a kilátástalanság kényszerít erre a lépésre. Van olyan diplomás ismerősöm, aki már évek óta vendéglátózik külföldön, mert itthon nem talál a végzettségének megfelelő állást. Igaz, ott sem tudja hasznosítani a diplomáját, viszont megbecsülik, és nem csupán anyagilag, hanem emberileg is. Ő kétlaki életet él, az év háromnegyed részét külföldön tölti, aztán néhány hónapot itthon tartózkodik. Egyelőre elégedett, mivel nem kellett feladnia teljesen az itthoni életét sem. Egy másik ismerősöm viszont, aki szintén évek óta külföldön dolgozik, nagyon szívesen hazajönne, de nem talál itthon munkát.

Michalik Csilla egyetemi hallgató, Kassa

Ha minden jól megy, hamarosan befejezem tanulmányaimat, és elég valószínűnek tartom, hogy külföldön próbálok elhelyezkedni. Sajnos mind Magyarországon, ahol tanulok, mind idehaza kevés a lehetőség arra, hogy az ember érvényesülni tudjon, a kereseti lehetőségekről már nem is beszélve. Hogy később visszajönnék-e, most nehéz megmondani, ez számtalan dologtól függ, de nem zárkózom el előle, hiszen itt születtem, itt van a családom, sok barátom, tehát van, ami ide köt engem. Van jó pár ismerősöm, akik szintén külföldön dolgoznak, és tudtommal jól érzik magukat, nem tervezik a hazajövetelt. Persze vannak olyanok is, akik kategorikusan elutasítják a külföldi munkát, itthon érzik jól magukat. Tisztában vagyok azzal, hogy ez valós probléma, de amíg nem lesznek meg a feltételek, addig sokan keresnek munkát külföldön, s ha boldogulnak, ott is maradnak. (guzsu, vkm, mars)