Mesél a természet a 100 éves vízimalomnál

A két napos ünnepségsorozat igaz, hogy egybe volt kötve a helyi búcsú ünnepével is, de amint a meghívó is hangsúlyozta: a búcsú nem csak a körhintákról szól. Ezzel egy időben nyílt meg a kültéri ismeretterjesztő elemekből álló kiállítás is a fő útról a malomhoz vezető útszakaszon. Ezt a kiállítást a közös, határokon átnyúló Szlovákia-Magyarország Együttműködési program keretében nyert támogatásból finanszírozta Dunatőkés önkormányzata. A közös projekt címe „Együtt könnyebb” és mindkét országban a környezetvédelem fontosságának a kihangsúlyozását szolgálja. Dunatőkésen az éppen megnyílt kültéri kiállítás paneljeire, az utat szegélyező padok és szemetes kukák felállítására használták, továbbá a tematikusan kapcsolódó előadásokra és szemléltetésekre. Győrszemerén pedig, amely a magyarországi partner volt, diorámák kialakítására a helyi honismereti múzeumban. A dioráma nem más, mint egy tér, valósághű képi illúziójának a kialakítása, amilyen például egy erdőrészlet, akár egy rókával, mögötte a rókaodúval és a kölyök rókákkal, természetes közegükben elhelyezve. Mindkét ország saját projektjére tíz ezer euró körüli összeget kapott.

A malom története

A tanösvény megnyitásakor a malomnál két beszámolót is meghallgathattak az érdeklődők, az egyik Vavrik Mária, a Környezetvédelmi Hivatal munkatársának előadása volt a Duna, tőkési ágának specifikus faunájáról és flórájáról a másik pedig Cséfalvay Ágnes visszaemlékezése volt. Elsősorban dédapjáról, Cséfalvay Jánosról, a malom építőjéről beszélt, de a malom környékén eltöltött idillikus gyerekkori éveket is felidézte.

Cséfalvay János molnársegéd volt Vásárúton, amikor 1913-ban megvásárolta a malmot, amely akkoriban egy vízen működő cölöpös malom volt. Valószínűleg már akkor eltökélte, a máig meglévő malom megépítését. Nem volt könnyű dolga, hiszen közbeszólt az első világháború, de kitartott. A malmot 1920-ban kezdte építeni és 1922-ben őrölhette az első búza termést. Sajnos 1927-ben elhunyt, így nem sokáig élvezhette erőfeszítésének eredményét. A malomban 1941-ben őröltek utoljára. Az önkormányzat 2016-ban hosszú távú bérleti szerződést kötött a megyével, amely időközben a malom tulajdonosa lett és megpályázta a malom felújítását az úgynevezett norvég alapból. Sikeresek voltak és a megítélt mintegy 240 ezer euróból teljes mértékben felújították az épületet és a malmot magát is, kivéve a belső berendezéseket, amelyeket eredeti formájukban hagytak meg.

„Nagy köszönettel tartozunk mindannyian a Cséfalvay családnak azért, hogy védte, vigyázott rá és óvta a malmot és környezetét, egészen addig, amíg sikerült megszerezni a támogatást a felújítására. Az ő odafigyelésük nélkül valószínűleg az enyészetté vált volna. Amit még nagyon szeretnénk az egy kültéri kemence. A malom, a búza, a liszt, mindez logikusan követelné a kenyérsütést. A mai gyerekek, sőt fiatalok sem tudják már, hogyan sült anno a kenyér. Bízom benne, hogy idővel ezt is meg fogjuk valósítani. Ez az egyedi malom minden odafigyelést megérdemel” – nyilatkozta lapunknak a polgármester Csiba Mária.