Merre tart a DAC középpályása?

Nagy valószínűséggel odahaza, tehát a párkányi Juhcelpap csapatában jutok majd szóhoz a tavaszi idényben. Dunaszerdahelyen ugyanis a vezetők kijelentették, nekik a mentési munkálatokban tizennyolc „ütőképes” labdarúgóra van szükségük. Ősszel huzamosabb ideig sérüléssel bajlódtam, szerintük csapatba kerülésem hosszabb időt venne igénybe. Nem számítanak velem. Kilátásba helyezték, amennyiben találok magamnak megfelelő klubot, belegyeznek a vendégjátékba. Remélem, állják a szavukat.

Mivel fogadta Peter Ančic párkányi vezetőedző? Milyen poszton játszott az eddigi előkészületi meccseken?

Megjegyzem, Lapár úr, a klubelnök, már régóta csábított. Hallgattam a hívó szóra, nyolc év távollét után hazatértem. A tréner egyébként azzal fogadott, hogy ő majd gatyába ráz. Az együttest zömmel jó képességű fiatal játékosok alkotják, a harmadik helyről várja a folytatást. Eddig belső védekező középpályásként játszottam a tréningmeccseken. Mivel balbekkünk eltiltás miatt kényszerpihenőre szorul, az idénynyitón alighanem a szélsőhátvéd posztján kerülök bevetésre.

Egykori korosztályos válogatottként egyre lejjebb kerül a ranglétrán. Nincsenek már merészebb célkitűzései?

Nekem most az a legfontosabb, hogy tavasszal újra játékba lendüljek, s visszatérjen elillant önbizalmam. Erre jó esélyt látok, hiszen hazai környezetben csakhamar megújulhatok. Ha így lesz, akkor ismét felsőbb szintű bajnokság, jó esetben külföldi szereplés a cél. Nem szeretnék huszonkét évesen, középszinten leragadni. (ái)