Mentsük meg az ivóvizünket

A kampány célja, hogy felvilágosítás útján közelebb hozza Csallóköz lakosságát a vízvédelem problémakörének ismertetéséhez, vízkészletünk védelméhez, állapotának javításához. Ennek érdekében járják többek közt az alapiskolákat és legutóbb a Csilizközi Őstermelői Piacon állították fel sátrukat, ahol minden érdeklődőt készségesen tájékoztattak vízvédelmi aktivitásaikról.

„A „Za našu vodu” – Tiszta Vizünkért, pozsonyi székhelyű polgári társulás, amelynek célja a csallóközi ivóvízkészlet megóvása, partnernek minket, a Dunavit PT –t kérték fel, hogy a Csallóköz magyarlakta településein folytassunk tájékoztató felvilágosító kampányt a rendkívüli ivóvízkészlet közös megóvásának érdekében” – világosít fel az együttműködés előzményeiről Fodor Péter, a Dunavit egyik alapító tagja. Tevékenységük fontos részének tartják a fiatalok és gyerekek tájékoztatását, ezért elsőként az általános iskolákat keresték fel, többek közt Bősön és Nyékvárkonyon.

„Filmeket vetítünk az alattunk zajló hidrológiai viszonyokról, van egy szimulációnk is a talajvíz mozgásáról Pozsonytól Komáromig, amit nemcsak a gyerekek figyelnek nagy érdeklődéssel. A gyerekek egyébként is nagyon fogékonyak a témára és nem titkolt szándékunk, hogy rajtuk keresztül a szülőkre is hassunk”

– magyarázza tovább Fodor Péter.

Dél-Szlovákia egyik legismertebb és leghírhedtebb környezeti veszély forrása a Pozsonyhoz közeli Vereknye. Időről időre feléled, aztán ismét feledésbe merül a téma. Mert a veszélyeztetettség él, állandó sőt, minden nappal növekszik. „A lerakatból származó toxikus anyagok folyamatosan szivárognak. Vereknyén és Pozsonypüspökin öntözni sem lehet, mert már a gyümölcsökben is kimutatták a szennyeződést. És ez csak egy a sok hulladéktelep közül. Felfoghatatlan és felháborító a környezetvédelmi minisztérium tétlensége ezen a téren, egy olyan régióban, ahol tudvalevőleg Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészlete található” – veszi át a szót a Dunavit következő alapító tagja, Tóth László. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a lerakat semlegesítése nem fog megvalósulni abban a formában és ütemben, ahogyan eltervezték.

A tervezet lényege egy beton falú „doboz” kiépítése volt, amellyel körbezárták volna a hulladéktelepet. Nem ideális megoldás, de legalább valami. A szakemberek szerint bármilyen megoldás jobb, mint a jelenlegi tétlenség. A terv megvalósításának a leállításával ugyanis folytatódik a toxikus anyagok szivárgása az óriási vízkészlet felé. A modellezés alapján napi 2 méterrel, azaz évente jóval több, mint fél kilométerrel kerül közelebb a méreg a csallóközi kutakhoz.

„Valószínű, hogy minden egyes néhai földműves szövetkezet területének valamelyik eldugott sarkában „csontvázak” vannak elásva. Ökológiai csontvázak. Felhasználatlan hordók, tele vegyszerekkel, amelyeket költséges lett volna hivatalosan megsemmisíteni, így egyszerűbb volt elásni, valahol az irdatlan földterületen. A gond csak az, hogy ezeket a permeteket, gyomirtókat és mindenféle vegyszert nem egy tartós, védő csomagolásban hozták forgalomba annak idején. Így csak idő kérdése, mikor rohad, olvad, esik szét a satnya védőréteg és ömlik ki mérgező tartalma a talajba, majd szivárog szépen folyamatosan az ivóvízbe. Sajnos már alig vannak élők, akik emlékeznek azokra az ominózus helyekre és ha emlékeznek is, nem szívesen osztják meg emlékeiket” – vélekedik Mészáros Csaba agrármérnök, a Dunavit polgári társulás következő pillére.

Nem tudjuk, milyen típusú lehet az a méreg és pontosan hol is van, csak egy a biztos: egyszer fel fog valahol bukkanni. Ahogyan felbukkant az atrazin néhány évvel ezelőtt, csak úgy, mindenféle figyelmeztetés és előzmény nélkül. Lehet, hogy éppen a vereknyei szivárgás következménye volt, de az is lehet, hogy valahol, pár évvel ezelőtt szétrothadt egy elásott hordó csomagolása és a benne tárolt vegyszer bekerült a talajvízbe. Ezért indult a „Tiszta Vizünkért” kezdeményezés. Hogy felhívja a figyelmet arra: amit mi, egyszerű köznapi emberek megtehetünk a csallóközi ivóvízkészlet megmentéséért, azt tegyük is meg. Az állami szervek döntéseit, akiknek feladata lenne e ritka kincs megőrzése, nem tudjuk befolyásolni, de mindannyian segíthetünk saját kis udvarunkon, saját tetteinkkel és döntéseinkkel.