Meggazdagodni könnyen, gyorsan, munka nélkül

Fóliaépítés délvidéken – mindennapos látvány Dömötör Ede felvételeiÉrdekes módon a közvéleményt vele kapcsolatban mindmáig két eset, tételesen ifj. Michal Kováč elhurcolása és a Remiáš-gyilkosság foglalkoztatja, elemzők sem emlegetik azt az 1994–96-os időszakot, amikor az ideológiailag felkészített, jórészt HZDS-es járási vezetők felbérelt szövetkezeti elnökök segítségével nagyon tudatosan és módszeresen szétverték a magyar többségű falvak mezőgazdasági szövetkezeteit.

TERMELŐK MELLÉKÁLLÁSBAN

Az 1965-ös árvíz után infrastrukturális fejlődésnek induló nagyközségek, mint Tardoskedd, Naszvad, ĺmely, Marcelháza, Ógyalla, Farkasd, Negyed, Gúta lakosainak jelentős része a kötelező munkahely melletti piacra irányuló zöldségtermesztésbe kezdett. Ahhoz, hogy ez működőképes és legitim legyen, olyan országos hálózatot kellett kiépíteni, amely a párt központi bizottságának felügyelete mellett irányította e tevékenységet. Ez a szükség hozta létre a Kertészkedők Országos Szövetségének Központi Bizottságát, mely bukdácsolva ugyan, de sikeresen túlélte a rendszerváltozás látszólagos viszontagságait is. Ahol 1989 után a helyi szervezetek megszűntek, ott a korábbi vezetők magánosították a helyi szervezet javait, de továbbra is dominánsak maradtak mind a községek, mind pedig a termelők irányítását illetően. Csehszlovákia 1993-as megszűnése, az ország kettészakítása alapjaiban rengette meg a zöldségtermelést, hiszen a szlovákiai termelők elveszítették a cseh piacot, az önállósult Szlovákia lakosságának vásárlókedve és -ereje elégtelennek bizonyult a kitermelt javak befogadására, amelyet csak fokozott a feldolgozóipar csődje, a zöldségpiac megnyitása a külföldi termelők előtt, valamint a nagy áruházláncok térhódítása.

A mai termelői helyzetet firtatva szándékosan olyan embereket kerestünk meg, akik a mindennapi munkájuk mellett klasszikusnak mondható kistermelői tevékenységet folytatnak.

NEGYVEN ÉVVEL EZELŐTTI ÁRAK

Jalsovszky Tibor kereskedő és fuvaros vállalkozása mellett évente két, egyenként kétáras fóliában termel, koratavasszal rendszerint salátát, majd második termésként váltakozva paprikát, vagy uborkát. Véleménye szerint a zöldségkereskedelem terén az utóbbi években rablógazdálkodás folyik, ahol a termelő kiszolgáltatottá vált a kereskedőrétegnek, egyszersmind a műtrágya- és növényvédőszer-iparnak, s az adózási politikán keresztül magának az államnak is. Elmondta, míg az üzemanyagárak az utóbbi tíz évben közel ötszörösükre, a vetőmagok ötvenszeresükre, a műtrágyák és növényvédő szerek árai tízszeresükre emelkedtek, addig például az uborka tavalyi felvásárlási ára messze elmaradt a negyven évvel ezelőtti felvásárlási áraktól is. Ottlétünkkor éppen az egyik fólia felhúzására készülődtek, ásták a külső árkot oly módon, hogy a tíz centire megolvad föld alatti mintegy huszonöt centiméteres fagyott réteget még csákányozniuk kellett. Az elmúlt évekhez képest hosszan tartó és kemény tél miatt a palánták kiültetése mintegy egy hónapot késik, éppen a bizonytalan felvásárlási árak és a jelentősen megemelt gáz- és villanyár miatt a fóliák fűtését nagyon sokan nem merték vállalni. Maga a fólia alatti termelés egy-két hét pihenőidőt leszámítva szinte az egész évben tart, hiszen a termelők túlnyomó többsége a hajtatott zöldségek termelésének előkészületeit már december végén elkezdi, s a fóliák kitakarítására rendszerint október végén, november elején kerül sor. Jalsovszky Tibor kifejtette, kedvező körülmények esetén tiszta jövedelemként nagyjából annyit könyvelhetnek el, mint amennyit beruháztak, természetesen a saját munkájukat nem számolják bele a kiadásokba, holott aki kertészkedik az tudja, hogy évente mintegy 250 napon keresztül, napi 6-7 órát, szombaton és vasárnap is a kertben tölt, 30 koronás órabérrel is közel 50 000 koronát kellene keresnie, ami az ismert felvásárlási árak mellett lehetetlen. Kérdésemre, hogy az ilyen kilátástalan helyzet ellenére mi lehet az oka annak, hogy az emberek minden évben újrakezdik a kertészkedést, Jalsovszky Tibor úgy vélekedett, még akkor is bíznak abban, hogy jobbra fordul az életük, ha évről-évre roszszabb, másrészt pedig a kényszer, mert nagyon sokan a munkahelyük elveszítése után más jövedelemforrásra nem számíthatnak.

KIADÁSOK, BEVÉTELEK

Zsidek Ernő és felesége harmincöt éve pontos leltárt vezet a termelésre fordított kiadásokról és a termények eladásából származó jövedelmekről is, amely adatok tételesen alátámasztják a Jalsovszky Tibor által elmondottakat. Ha a 2002-es évet vesszük alapul, 2 áras területen termelt hajtatott paprika esetében az alábbi eredményeket kapjuk: kiadások: vetőmag: 1000 korona; palánta nevelés: 500 korona; fertőtlenített föld tűzdeléshez: 660 korona; növényvédő szerek 1000 korona; műtrágya 1200 korona; alaptrágya: 1000 korona; külső fólia 4500 korona; belső fólia 450 korona; villanyáram: 1000 korona; fűtőgáz: 1200 korona; elszállítás: 1000 korona; 200 munkaóra: 6000 korona; öszszesen: 18 010 korona. Összbevétel: 30 500 korona, különbség. 12 490 korona. Ugyanakkora területen a tavalyi évben a salátából szerzett tiszta bevétel alig haladja meg az anyagi beruházás összegét. Ezek a fenti számok akkor válnak érdekessé, ha figyelembe vesszük, hogy 1974. július 24-én a paprika felvásárlási ára 12 csehszlovák korona volt, míg 2002. július 23-án 10, azaz tíz szlovák korona.

Zsidek Ernő elmondta, az idei évet jelentős hátránnyal kezdik, mivel a hó összenyomta a fóliakonstrukciót, szétszakította a fóliát, ami nagyjából 15 000 korona többletkiadást jelent, s amit vélhetően az első termésből befolyó jövedelem nem takar be. A piac bizonytalansága mellett ugyancsak kockázati tényező a változó időjárás is, a termelők ugyanúgy rettegnek a böjti szelektől, mint a májusi fagyoktól, vagy a nyári szárazságtól. Ha azt mondták, hogy a parasztember valamikor nyugodt életet élt, akkor most elmondhatjuk, a kiültetés pillanatától kezdve napi huszonnégy órás stresszben él mindenki, aki a termelésre alapozta családja anyagi fenntartását.

MINDENKI PESSZIMISTA

A saláta annyi pénzt hozza vissza, amennyit belefektettek Csintalan Elek és felesége két darab, egyenként háromáras fóliában termel hajtatott zöldséget. Mint elmondták, tartós fóliát használnak, az idei termelési évet tavaly karácsony és szilveszter között kezdték el a talaj-előkészítéssel, majd az előkészített földbe január 18-án vetették el a piros retket, azóta fűtik a fóliasátrakat. Ezzel egy időben vetettek a neveldében is, ahol már zöldellnek a palánták, csak a magokra fordított eddigi kiadásuk meghaladja a 15 000 koronát. Csintalan Elek azt is elmondta, a nagy havazások és hideg idején, amikor mindkét fóliában fűtöttek úgy, hogy a termosztatok nem kapcsoltak ki, a lakással együtt egy éjjel 81 köbméter gázt égettek el, ami közel ötszáz koronás kiadást jelent. Az előző években a kedvezőbb időjárásnak köszönhetően a retekre egyetlen percig sem kellett fűteni, ugyanakkor 2003. január elsejétől a gáz ára közel ötven százalékkal megemelkedett. 2002-ben a fűtés nélkül kitermelt retek csomóját március 12-én 14 koronás kezdőáron vásárolták fel, idén az egyik termelőtől, aki mindvégig fűtött, február 20-án 12 koronáért vitték el a piros retek csomóját. Ha ilyen szinten kezdődnek a felvásárlási árak, akkor mit várhatunk a későbbiekben? A hajtatott zöldségek termelése abban az esetben lehetne a rentabilitáshoz közelítő, ha a felvásárlási árak párhuzamosan emelkednének az energiahordozók, a vetőmagok a növényvédő- és tápszerek áraival, amire Csintalanékkal együtt egyetlen termelő sem lát esélyt.

Jelen esetben olyan emberekkel beszélgettünk, akik munkahelyük kapcsán valamilyen állandó jövedelemmel rendelkeznek, és a kertészkedést klasszikus módon jövedelem-kiegészítésként gyakorolják. A délvidéki termelők többsége viszont nem ilyen, hiszen munkahelyük elveszítése után otthon, a kertben teremtettek maguknak munkahelyet, ami által megélhetést biztosítanak a családjuk számára. Ez a megélhetési forrás viszont alapvetően bizonytalan, számos olyan tényezőtől függ, amelyre elemi szinten sem gyakorolhat befolyást, mivel nem rendelkezik olyan önvédelmi struktúrával, érdekvédelmi szerveződéssel, amely megállíthatná kizsigerelésüket a kereskedelem által. Tétlen a mezőgazdasági minisztérium is, amely a liberális piacgazdálkodást támogatja, és nem tiltja a behozatalt azokban az időszakokban sem, amikor a délvidék gazdái szemétdombra hordják a terményeiket, vagy megalázóan alacsony áron eladják a kereskedőknek, hogy másnap is megvehessék az alapélelmiszert családjuknak. Nem találkoztunk olyan termelővel, aki bizakodással tekintene az idei termelői év elé, mégis, mint eddig még minden évben, újra nekifohászkodtak – mint mondják – talán utoljára. Nem hiszem, hogy a mezőgazdasági minisztérium illetékesei nem veszik észre ezt a kilátástalan küzdelmet. Azt sem hiszem, hogy az ország gazdaságának használ ez a tarthatatlan folyamat, mégis milyen érdekek működhetnek, ha továbbra is minden marad a régiben? A termelők legtöbbje talán már választ sem vár, mert akik megadhatnák a választ, már akkor sem mondanak igazat, amikor kérdeznek.