Megdézsmált adomány

A szülők pontos nyilvántartást vezetnekSomogyi Tibor felvételeKétezer októberében, az akkor még Naszvadon élő Zsidek házaspár tanácsért fordult a Vöröskereszt komáromi bizottságához: miként, honnan szerezhetnének anyagi támogatást mozgássérült ikreik amerikai kivizsgáláshoz. A vöröskeresztesek készségesen felajánlották, Remény az ikreknek névvel számlát nyitnak, s pénzgyűjtő urnákat helyeznek el Komárom forgalmas bevásárlóközpontjaiban.

A lakossági adományozásnak köszönhetően már 2001 februárjában Zsidek Klaudia és Bianka, a szülők, valamint a tolmács kijutottak Memphisbe, ahol a vizsgálatok során kiderült, a végső diagnózishoz egy, a Sejtterápiai Kutatási Alapítvány által nem finanszírozható, bonyolult vizsgálatra is szükség van. A szülők az amerikai szakorvosok ajánlatára egy müncheni klinikával vették fel a kapcsolatot, s azt tervezték, mihelyt összegyűlik a szükséges pénz, útnak indulnak.

A kölcsönvett pénz

A Vöröskereszt komáromi irodájában Németh Károly igazgató nem nagyon értette, miért elégedetlenekZsidekék, mi kivetnivaló lehet abban, hogy a Remény az ikreknek pénzügyi alapból pénzt vett ki.”

– Az iroda fenntartásához volt szükség a pénzre, mert a gázt, a villanyt, a telefont fizetni kellett, s a központi támogatás késett – összegezte a lényeget az igazgató, majd jegyzőkönyveket mutatott. Ezekből kitűnt, hogy a pénzalap felügyelő bizottsága többször is jóváhagyta, hogy pénzt vegyenek ki a számláról, annak viszont nincs nyoma, mennyit is vettek ki. Az igazgató nem emlékezett a pontos összegre, amit azzal magyarázott, hogy a vonatkozó iratok nem nála, hanem a könyvelőnél vannak. Németh Károly egyértelműen tagadta az anyagiakkal való visszaélést, viszont részletesen beszámolt a Zsidek szülők „vétkeiről”.

– Én megértem, hogy a gyerekek betegsége miatt idegesebbek a szülők, s az ikrek gyógyítása érdekében mindent megtesznek. Ám mi nyitottuk a számlát, s Zsidekék kijuthattak Amerikába. A gyűjtésből származó 219 ezer koronával azonban még mindig nem számoltak el. Pecsét nélküli számlákat adtak, illetve másolatokat, s hiába kérjük a kórházi pecsétes igazolást, nem képesek leadni. Azt sem jelentették be, hogy Naszvadról Érsekújvárra költöztek, a telefonszámukat is csak nemrég szereztem meg. Többször próbáltam kapcsolatba lépni velük, de nem jártam sikerrel. ĺgy aztán a pénzgyűjtő urnák ürítésének időpontját sem közölhettem velük. Amikor viszont március közepén felkerestek, átadtam az urnák átvételekor készített jegyzőkönyvek másolatait, majd tudattam velük: amint szükségük lesz a számlán lévő pénzre, úgy mint eddig, kérvény ellenében hozzájuthatnak. Említették ugyan, hogy megrendült a bizalmuk a Vöröskeresztben, ezért más szervezeten keresztül kívánják folytatni az adománygyűjtést, de semmi pontosabbat nem tudok. Ha így döntenének, akkor azonnal el kell számolnunk – nyilatkozta az igazgató.

Megrendült bizalom

– Tavaly év vége felé ellenőriztük a számlát, de csak azért, hogy tisztában legyünk azzal: ha a lakossági adományozásból származó anyagiak kevésnek bizonyulnának, tudjuk, mennyit kérjünk az esetleges szponzoroktól. Egy cég ugyanis fontolóra vette, vállalná az utazási költségeinket. Akkor a számlán 106 ezer korona volt – vették elő Zsidekék a gondosan befűzött iratkötegeket, s mutatták a bizonylatokat. A házaspárnak akkor eszébe sem jutott, hogy bárki hozzányúlhatna a kislányok pénzéhez. Igaz, furcsának tartották, hogy az urnákat nélkülük ürítették, holott – épp a nézeteltérések elkerülése végett - szóbeli megegyezést kötöttek, jelen lesznek a pénz összeszámolásánál.

– A 2000 év végén elhelyezett urnából – 2001. február 1-jén – jelenlétünkben vették ki a pénzt, összesen 44 419 korona 70 fillért. Boldogok voltunk, mert rövid idő alatt sok pénz gyűlt össze. Az elkövetkező hónapokban a többi komáromi, illetve a Naszvadon elhelyezett urnában is gyűlt a pénz, ám a jegyzőkönyvek szerint a tíz ürítés bevétele csupán 73 531 korona volt. Ezt az összeget nem utalták át a számlára. De erre mi csak március 20-a után jöttünk rá, amikor ismét ellenőriztük a számlát. Tavaly év végén 106 ezer korona volt a számlán, idén márciusban csupán 89 ezer. És 2002. március 11-én valaki elemelt 19 600 koronát.

Zsidekék Németh Károlytól kértek magyarázatot, s döbbenten hallgatták „beismerő vallomását”: a pénzt az iroda működési költségeinek fedezésére vette kölcsön. A számlák tüzetes ellenőrzésénél egyéb rendellenességekre is fényt derült – magyarázta Zsidek János. Az év folyamán az iroda bérleti díját, a gáz-, villany- és telefonszámláit – további 8492 korona értékben – ugyancsak a kislányok számlájából felvett pénzből fizette ki az igazgató.

– Mi elismerjük, hogy az adománygyűjtés miatt a Vöröskeresztnek többletkiadásai keletkeztek. A csaknem 912 koronás papírköltség (az iratok nyomtatása) reális lehet, a magas telefonszámla viszont túlzás, ugyanis az engedélyeket személyesen intéztük, Amerikába éjszakánként telefonáltunk, s nem a Vöröskereszt irodájából. Az 1540 koronás benzinszámlát nem kifogásoltuk, hiszen az urnákat el kellett helyezni. Feltűnt viszont, hogy 2001. augusztus 8-ai keltezéssel nyolc urna árát – 14 700 koronát – vonták le a számláról, holott megegyezésünk szerint csak öt urnába gyűjtötték a pénzt. Valaki megfeledkezett arról, hogy még 2000. december 18-án két urna árát, – 3400 koronát – a naszvadi községi hivatal fizette ki készpénzben, a maradék három urna árát a kislányoknak alapított számláról viszont a Vöröskereszt már 2001. január 18-án levonta. Ha netán mégis nyolc urnában gyűlt a pénz, hol van a három megvételét igazoló pénztári bizonylat? Mindent összeszámoltunk, a Remény az ikreknek pénzügyi alapból 108 112 korona 40 fillér hiányzik, s ezért kérdőre vontuk az igazgatót – mondta Zsidek Mónika.

Németh Károly megígérte, hogy március 26-ra összehívja a felügyelő bizottságot, s együtt tisztázzák a helyzetet. – Sajnos, ismét egyedül fogadott bennünket – hangsúlyozta az ikrek édesanyja.

Az igazgatótól származó értesülés alapján megkérdeztük a szülőket, miért nem számoltak el a memphisi út kiadásaival. Értetlenül néztek egymásra. – Az átvett 291 ezer koronából 275 ezret elszámoltunk, leadtuk a szükséges bizonylatokat is. Csak hát a könyvelő elfelejtette bevezetni a vízumköltségeket, állítólag az eredeti számlát hiányolja. Hiába magyaráztuk, hogy miután megtérítettük az ötször negyvenöt dollárt, azt a bank tartotta meg. Az iroda dolgozói tisztában vannak azzal, hogy a statútum értelmében az anyagiak a gyerekek kezelésével járó kiadásokra fordíthatók, tehát a szervezetüket erősítő homeopata szerekre is. Végre elkészültek a házi rehabilitációs eszközök, de jelentős anyagi terhet jelentenek a müncheni telefonok is. Összeszámoltuk a kiadásokat, a felvett pénznél eddig már legalább 10-12 ezer koronával többet költöttünk. A lakossági adományokból származó anyagiakat bizonyíthatóan az ikrekre fordítottuk, s ez így lesz a jövőben is. Természetesen az ügyről tájékoztattuk a Vöröskereszt pozsonyi központját, írásbeli panaszt tettünk, mert szerintünk a komáromi igazgató kifogásolható módon kezelte a kislányoknak adományozott pénzt. Amint viszszaszolgáltatja az anyagiakat, s tudni fogjuk, mekkora összeg áll rendelkezésünkre, ismét tervezni kezdjük az utazást. Münchenből április végére ígérték a kórházi kezelés előzetes költségvetését – sorolta a tényeket az édesapa, majd az édesanya beszámolt arról, miért kellett a tervezettnél későbbre halasztani a müncheni vizsgálat időpontját.

Útitervek

– Tavaly Klaudia Achilles-inait kellett megoperálni, idén februárban műtéti eljárással a bal térde alatti inakat nyújtották, április végén pedig a jobb lábát fogják operálni. Eddig nagyon jól viselte a megpróbáltatásokat, tisztában van azzal, hogy a műtétekre azért van szükség, hogy járni tudjon. Amint szállítható állapotba kerül, irány München.

Az utazással kapcsolatban a szülők elismételték: bár a németországi orvosok nagyon készségesek, és sok vizsgálatot ingyen végeznek majd, négy-ötnapos kórházi kezeléssel kell számolni. A kórházi ágyért viszont naponta 596 márkának megfelelő eurót kérnek. Tudatosítják persze, kizárólag a lakosság támogatásának, szeretetének, segítőszándékának köszönhetik, hogy kislányaik esélyt kaptak a gyógyulásra, amiért köszönetet mondanak az adakozóknak. Bíznak abban, hogy amint az izomsorvadásos betegeket tömörítő szervezet közzéteszi az új számlaszámot, rövid időn belül összejön a müncheni utazáshoz és kezeléshez szükséges pénz. Ehhez az is kell, hogy a Vöröskereszt komáromi igazgatója visszaadja a „kölcsönt”.