Még van mit tanulni a felelősségvállalásról

Mikus Gabriella azzal kereste fel lapunkat, hogy segítsünk kicsit az emberek figyelmét a kóbor macskákra irányítani, hiszen az őszi hidegek beköszöntével nagyon rossz helyzetbe kerülhetnek ezek az állatok, miközben az embereknek nem kellene nagy erőfeszítéseket tenniük, hogy kicsit segítsenek rajtuk.

Önkéntesből elkötelezett

Saját magáról elmondta, már gyerekként is nagyon szerette a cicákat, valami miatt jobban, mint például a kutyákat, volt is macskája, de nem volt olyan tudatos állattartó, mint most. 

„Nem éreztem át kellőképpen, mit is jelent egy állat életéért felelni. Néhány évvel ezelőtt annyira megcsömörlöttem az emberek rossz tulajdonságaitól, hogy az állatokkal kezdtem foglalkozni. Felkerestem a Vágsellyén működő OZ o psíčkovi a mačičke nonprofit szervezetet, ahol önkéntes munkát vállaltam. Heti két-három alkalommal gondoskodtam a cicákról, kitakarítottam az almukat, megetettem, megszeretgettem őket, alkalmanként két-három órát voltam velük. A számuk mindig változó volt, átlagban 10-15-ről kellett gondot viselni. Időközben elkezdtem figyelni őket az utcán is, egyre többször vettem észre kóborlókat. Mostanában, bármilyen furcsa is, úgy érzem, megtalálnak engem, valószínűleg megérzik, ki az, aki után elszaladhatnak, ki az, aki nem fogja orrba rúgni őket, hanem kedvesen bánik velük, megeteti, esetleg haza is viszi” 

– mondta nevetve.

Aprósággal is segíthetünk

Mikus Gabriella hangsúlyozta, ahogy a többi kutya- vagy macskamentőnek, úgy neki sem az a célja, hogy arról próbálja meggyőzni az embereket, hogy minden kóbor állatot befogadjon, hiszen a macskák tudnak élni az utcán is, amennyiben az emberek kicsit odafigyelnek rájuk. Mint fogalmazott, elég nekik néha egy kis étel és egy zug, ahová elbújhat a hideg elől. Mindez valószínűleg könnyebb a családi házak udvarán, de a városokban, tömbházak közelében is megoldható. 

„A macskák is sokfélék, van, amelyik annyira boldog, ha beköltözhet egy lakásba, a kanapén aludhat és rendszeresen kap ételt, hogy azt hiszi, a mennyországba került és képes így leélni a hátralévő éveit. De olyan is van, amelyikben újra felébred az ösztön, hogy csavarogni, vadászni menjen. Tavasszal beindulnak az ösztönök, érzik a szagokat, ami vonzza őket kifelé. A körükben terjedő betegségeket szinte kizárólag szexuális úton kapják el. A kandúrok gyakran verekszenek, ezért megsérülnek, mivel kint vannak, a sebeik elfertőződhetnek, mert nem tudják magukat tisztán tartani. A macska egyébként az egyik legtisztább állat a világon, állandóan tisztálkodik, nyalogatja magát, de ha rossz körülmények között él, erre nem képes” 

– magyarázta.

Felelős állattartás

Kifejtette, rengeteg a téveszme a macskák körül. Örvendetes, hogy oda már sokan eljutottak, hogy megértették, a felelős állattartás része, hogy ivartalanítsuk őket, de nemcsak a nőstényeket kellene, hanem a kandúrokat is. Ebben láthatóan felborult az egyensúly, nagyon kevés az olyan nőstény, amelyik nincs ivartalanítva, így egy-egy ilyennek akár 10-15 kandúr támadását is el kell viselnie. A kandúrok ivartalanítása, amellett, hogy békén hagyják a nőstényeket, azt is eredményezi, hogy nem verekszenek, nem csavarognak el, és ami a legfontosabb, nem szaporodnak túl a macskák és velük együtt a betegségek. Az önkéntes azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a macskák csavargók. Mint mondta, ha jól tartják, szeretik az állatot és még ivartalanítva is van, el nem megy a gazdája mellől. Azt is meg lehet tanítani vele, hogy nem szabad idegenekhez odamenni, jobb a távolságtartás. Olyan helyekről szökik el, ahol nem érzi jól magát, inkább új otthont keres. Kétéves korukig kell a macskákra vigyázni, mert keresik a társaságot, játszani akarnak, könnyen el lehet őket csalni vagy az autók elüthetik őket.

Segítségnyújtás

Mikus Gabriella úgy véli, sokkal jobb lenne, ha több állatmenhely lenne, mert az utcán talált egyedek ideiglenesen otthont találnának ott, ellátást kapnának és jó esetben örökbefogadókhoz jutnának.

„Valamilyen szinten működik ez a rendszer, de az állatmenhelyek dolgozói önkéntesek, munka mellett segítenek, gyakran maguk is befogadják a kóbor nyomoroncokat, ez azonban csak bizonyos szintig fenntartható. Én szerencsés vagyok, mert a barátom, a lányom és a partnere, valamint a barátnői, továbbá a nővérem és a családja mind nagy támaszaim, segítik a munkámat lelkileg és anyagilag is. Megértették a cicák életét, hogy nem tehetnek róla, hogy megszülettek. Szívesen végezzük ezt a munkát, de támogatás nélkül nehéz, nagyon sokszor előfordul, hogy a saját pénzünket költjük az ellátásukra, macskaeledelre, mert másképp nem megy. Vágsellye például kétezer euróval támogatja az itteni szervezetet, de ezt az összeget kizárólag kasztrálásra lehet költeni, holott ha valamilyen betegség van, annak a kezelése jóval többe kerül, mint a kasztrálás és addig ezt nem is lehet elvégezni, amíg nincs kikezelve a betegség. Érthető, hogy nem képes minden ember segíteni a macskákon, mert nem is tudja, mit tegyen, de az már egy jó kezdet, ha bejelenti a menhelyen, hogy kóbor állatot talált. A cicákat az Elkószált Kutyák (Zatúlané psíky) Polgári Társulásnál is be lehet jelenteni, hiszen együttműködünk a szervezettel” 

– emelte ki. Hozzátette, nagy tisztelet jár az állatorvosoknak is, akik szintén sokat tesznek a kóbor állatokért és ugyancsak együttműködnek a menhelyekkel.

Megfelelő hozzáállás

A macskamentő szerint az is nagy segítség lenne a szervezetek számára, ha például diákok vállalnának időnként néhány órányi munkát náluk, ha másból nem is, legalább az állatok szeretgetéséből, etetéséből kivennék a részüket, akár szülők kíséretében. 

„Ha a cicának van kapcsolata az emberrel, könnyebb neki otthont is találni. Fontos tudatosítani, hogy a macskák tisztán húsevő állatok, ezért a legjobb étel számukra a legalább 90%-ban hús alapú macskatáp, ami megvédi őket a betegségektől is. A konyhai maradék és a tej nem felel meg nekik, lehet, hogy kíváncsiságból megeszik a pizzát, de nem nyernek belőle energiát és tápanyagokat. A legyengült macska pedig nem tud egeret fogni. Ha tehát segíteni szeretnénk egy kóbor macskán, szánjuk rá a pénzt a megfelelő eledelre” 

– kérte Mikus Gabriella. Megemlítette még, hogy manapság nagyon gyakori jelenség, hogy az utcán találnak idősebb, jó karban lévő, megszeppent, szemmel láthatóan szobacicákat. Ezek magányos idős emberek társai voltak. Az idős gazdi elhalálozása után sajnos a családtagokat a legtöbb esetben nem érdeklik a szüleik kis kedvence. 

„Vagy egyenesen az utcára dobják őket, vagy nem figyelnek rájuk, esetleg nyitva felejtik az ajtót, a cica meg van rémülve, hiányzik neki az ember, akit ismert, ezért kisurran és elveszik. A legrosszabb esetben az is előfordul, hogy elviszik elaltatni, ám a legtöbb állatorvos elutasítja, hogy egészséges, viszonylag fiatal állatot elaltasson. Ilyenkor mindig értesítik a menhelyeket, és keresünk nekik új otthont. Nagyon szépen kérek mindenkit, ha másért nem is, legalább az idős szüleik iránt érzett tiszteletből gondoskodjanak a hátramaradott kis kedvencekről. Az internet világában már nem annyira nehéz bármit, akár macskát kínálni ajándékba” 

– hangsúlyozta.

A macskamentő szervezetet magánszemélyek is támogatják, gyűjtik az adó 2%-ból bejövő felajánlásokat is, de így is nehéz a fenntartása, ezért lenne fontos a segítségnyújtás másoktól is. A legrosszabb időszak a kóbor macskák szempontjából a nyár eleje és az ősz, olyankor rengeteg a kidobott kiscica, mivel februártól őszig kétszer is képesek párzani, főleg akkor, ha hamar elveszik a kicsiket az anyamacskától. Macskát örökbe fogadni bármikor lehet, mindig van a menhelyeken és a magán macskamentőknél is. Mikus Gabriella, akit a nővére nevezett el a macskák ügyvédjének, arra biztat mindenkit, ha macskát szeretne, akkor a gyakran kétes körülmények között tevékenykedő tenyésztők kínálata helyett az örökbefogadásra váró cicák közül válasszon az állatok gondozójának ajánlása alapján, nem a kinézetük szerint.