Magyar klub egy szlovák városban

Például egy Závada Pálról szóló rendhagyó irodalomórával, az íróval folytatott esti beszélgetéssel és nagysikerű regénye, a Jadviga párnája filmváltozatának vetítésével.

Szója és nosztalgia

Ismeretterjesztő és szórakoztató összejövetelekből, ötletesnél ötletesebb rendezvényekből egyébként sincs hiány, aki figyelmes és érdeklődő, az szinte minden héten talál magának valami elfoglaltságot a tanulás után. De vajon mennyi az érdeklődő, kérdeztem a JUGYIK alelnökét, Nagy Gabriellát, és vezetőségi tagját, Berdics Tímeát a jubileum kapcsán. Gabriella nagyszelmenci, Anikó abaújszinai, mindketten magyar–angol szakosok, közös albérletben laknak, és közösen tervezik, szervezik a jugyikos akciókat. Azt mondják, van egy tizenöt fős szervezőgárda, és vagy övenfős törzsközönség, ezekre mindig számítani lehet, a többiek a programtól és egyéb teendőiktől függően vesznek részt a rendezvényeken. „Ez nem sok, ha abból indulunk ki, hogy Nyitrán vagy hatszáz magyar egyetemista tanul, de számításba kell vennünk, hogy ma már nem olyan a közösségi élet, mint a hetvenes, nyolcvanas években volt. Nagy konkurencia a számítógép, a tévé és a diákok kényelmessége is. De nem panaszkodunk, azok, akik eljönnek a Jugyik-estekre mindig jól érzik magukat, és ez a lényeg” – mondja Gabriella, akit idén ősszel választottak meg alelnöknek. Az elnököt történetesen Nagy Gábornak hívják, de nem csak a nevük hasonló, az elképzeléseik is összhangban vannak „Azon dolgozunk, hogy a Jugyikról, ne csak a magyar bulik jussanak a diákok eszébe. Persze, kell a kikapcsolódás is, kéthetente most is szervezünk valamelyik nyitrai szórakozóhelyen bulit, de igyekszünk oda is igényesebb, kevésbé ismert, alternatív zenét becsempészni. Úgy látom, fogékonyak rá a diákok, de a legnagyobb sikert mindig a nosztalgiabulik aratják. Visszajáró vendégünk a nagymegyeri Bigman Band, ha ők húzzák a talpalávalót, akkor két-háromszázan is összejövünk.” A másfajta zenei és mozgásstílus iránt érdeklődők ősztől a Mura Anikó és Bedécs Tímea által vezetett néptáncsoportban is kipróbálhatják magukat. Egyelőre tizenkét tagja van a csoportnak, csupa lány, de a fiúkat is szívesen látják. Akinek a keze ügyesebb, az kézműves foglalkozásokon fejlesztheti a képességeit, akit pedig inkább a kommunikáció rejtelmei érdekelnek, annak ott a SzóJa csoport, ahol szójátékok, gyakorlatok, és drámapedagógiai elemek segítségével tanulhat egyet s mást arról, hogyan érthetjük meg magunkat, és érthetünk meg másokat a legkönnyebben. A csoportot Elek Erika vezeti, legalább tizenketten mindig vannak a foglalkozásokon, mert azon túl, hogy érdekesek, valóban hasznosíthatók is az ott tanultak.”

Szívesen jönnek az előadók

A Jugyik legtöbb rendezvényét a nyitrai református parókia épületében tartják, a helyi tiszteletes, Ficzere Tamás és felesége már tiszteletbeli jugyikosnak számít, annyit segítenek a fiataloknak. „Minden évben megszervezzük a tavaszi és az őszi ifjúsági napokat, könyvvásárt, akadémia esteket tartunk. Igyekszünk olyan előadókat hívni, akik iránt feltehetően nagy lesz az érdeklődés, így esett a választásunk Matus Éva parapszichológusra is, aki numerológiáról, meditációról, lelki békéről beszélt. Tavaly láttuk vendégül Simon Attila történészt, Vida Gergely költőt, Freund Tamás agykutatót, koncertet adott a Kicsi Hang. N. Tóth Anikó Radnóti Miklós születésének 100. évfordulója kapcsán tartott előadást, idén pedig a klub névadójáról, Juhász Gyuláról emlékeztünk meg” – sorolja Nagy Gabriella. Kérdésünkre, hogyan jut ideje a tanulás mellett a szervezőmunkára, azt mondja: úgy, hogy sok a lelkes segítője és mind szívvel-lélekkel csinálják. Hogy a klubon belül még jobb legyen a kommunikáció, közös csapatépítő tréningen is részt vettek.

„Minden hétfőn vezetőségi ülésünk van, ilyenkor mindenki hozza az ötleteit, és közösen döntjük el, mit valósítunk meg. Csak rajtunk múlik a siker, mert az előadók nagyon szívesen jönnek Szlovákiából és Magyarországról is, a legtöbben még a tiszteletdíjat sem fogadják el. Ha az útiköltséget vagy a szállást meg kell térítenünk, a Szülőföld Alaptól kapunk támogatást, tavaly az ő segítségükkel szerveztük meg az Esztergomi Anyanyelvi Tábort. De nagyon segítőkész a Közép-európai Tanulmányok Karának vezetősége is, Komzsík Attila dékánnak köszönhetően nemsokára talán lesz egy állandó helyiségünk, ahol a rendezvényeinket megtarthatjuk.

Közösségi élmény

A Jugyik megalakulásának negyvenötödik évfordulóján, november 9-én a rajz szakos magyar diákok alkotásainak kiállításával ünnepelték, de a jubileumi rendezvénysorozatnak ez csak a kezdete volt. Idén is megszervezik a már hagyományos műveltségi vetélkedőt, tavasszal verses-zenés esttel ünneplik meg a költészet napját, tartanak testfestés-bemutatót, nyáron ismét lesz Gímesen gólyatábor, és természetesen, folytatódnak a már bevált foglalkozások.

Nyitrán magyar diáknak lenni mindig különleges dolog volt, hiszen a város magyar lakossága az egy százalékot sem éri el, magyar iskola nincs, kulturális rendezvény is csak annyi, hogy évente egyszer vendégszerepel a Jókai Színház. Ilyen körülmények között magyar kulturális közegről aligha lehet beszélni, attól pedig, hogy szlovák rendezvényeket látogassanak, sokakat elrettenthet Nyitra magyarellenes hírneve, ami szerencsére nem azonos a hétköznapi valósággal, ebben a lányok is egyetértenek velem. „Harmadéves vagyok, de azzal, hogy a magyarságom miatt kezdtek volna ki, még nem találkoztam. Nem érzem magam elnyomottnak, mert eleve úgy gondolom, hogy nem élhetünk folytonos görcsben, hol ki szól ránk” – mondja Mura Anikó. „Az intelligens embereknek semmi bajuk velünk, mert tudják, hogy ebben az országban magyarok is élnek. A többit meg nem kell figyelembe venni” – véli Nagy Gabriella. Azt sem látja olyan nagy hátránynak, hogy Nyitrán valóban nincs magyar kulturális élet. „Annál több lehetőségünk van megmutatkozni nekünk, jugyikosoknak, annál jobban kell ügyelnünk arra, hogy az élet minden szegletéből kínáljunk valamit – véli. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Jugyik csak afféle irodalmi klub legyen, hiszen az irodalomnak is minden művészeti ággal van kapcsolata. Szeretnénk minél több irányba nyitni, a képzőművészet, a zene, a földrajz, a történelem, de akár a sport felé is. Ha azt akarjuk, hogy a diákok klubba járjanak, olyasmit kell kínálni nekik, amit csak itt találnak meg. Lehet, hogy sokan most még nem tudatosítják, de biztos vagyok benne, hogy az egyetemi évekből a legemlékezetesebb az marad számunkra, amit közösségben éltünk át.”