GALÉRIA: Madárlesen a Csallóközben

A Dunavit Polgári Társulás elsődleges célja a csallóközi táj védelme, sőt, ahol lehetséges, annak visszaállítása eredeti állapotába. Tavaly év végén kivágásra ítélt fákat mentettek átültetéssel, takarítottak, szemetet szedtek ott, ahol erre szükség volt. „Örömmel fogadtuk, hogy a mi társulásunkat is együttműködésre kérte fel a Szlovák Ornitológiai Társaság (SOS Bird Life) a Szlovákiában minden évben ismétlődő madárszámlálásra. Az adatokat nemzetközi szinten gyűjtik össze, Európa több országában is pontosan meghatározott napokon terepre mennek a természetvédők, ornitológusok, vagy éppen a természetet kedvelő önkéntesek is, hogy bekapcsolódjanak a madárszámolásba” – magyarázza a Dunavit egyik alapító tagja, Fodor Péter.

Folyásiránnyal szemben
Állóvizek, tavak mellett egyszerű a dolga a madárszámlálónak, mert ott van előtte az egész paletta és csak húz egy strigulát az egyes madárfajokhoz a táblázatban. A folyók menti számlálásnak viszont már megvannak a törvényszerűségei, amelyeket be kell tartani: csak a folyás irányával szemben lehet haladni és csak azokat a madarakat lehet számba venni, amelyek átrepültek a számlálók feje felett, vagy kirepültek oldalra. Az előre repülő madarakat nem szabad beszámítani, mert visszarepülhetnek és így fennáll a veszély, hogy többször is számításba veszik őket. 12 madárfaj mintegy 800 egyedét sikerült ilyen módon összeszámolni a polgári társulás önkénteseinek a Tőkési-ág 18 kilométeres szakasza mentén, ez egy nagyon ígéretes eredménynek számít.

Többéves adatok 
A tavalyi eredményeket összevetve az idei számok némileg alacsonyabbak voltak, de ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Annak ellenére, hogy a Tőkési-ág falukon folyik keresztül, megművelt földek szorongatják két oldalról, továbbá más emberi hatás is akad a környezetében, mindent egybevetve ez egy jó telelőhely több madárfaj számára is. Ám ahhoz, hogy reális képet kapjunk az itteni madárállományról, több év adatára van szükség. 

Patak vs. szennyvízcsatorna
A madárszámlálás másik helyszíne a Csiliz-patak mente volt. Ez egyike azon utolsó, eredetileg 200 Duna menti mellékágaknak, amely megmaradt. Hála a BROZ környezetvédő szervezetnek, az elmúlt néhány évben mintegy 800 hektárnyi folyam melletti területen sikerült visszaállítani az eredeti élőhelyeket, ezért nagyok voltak az elvárások. A Dunavit természetvédői nem is csalódtak, valóban figyelemre méltó madárpopulációt számoltak össze. Ám ami riasztó volt, az a folyó elhanyagoltsága. „Sajnos elfogadott ténnyé vált, hogy a csallóközi vizekben, azok partjain emberi hulladékba botlunk, de a Csiliz mente felülmúlt mindent” – közölték a természetvédők. Állításuk szerint a folyó inkább hasonlít egy szennyvízcsatornára a felgyülemlett PET-flakonok, üvegek, sőt, háztartási gépek roncsai miatt. Ráadásul ezt a jelenséget nem a folyó eldugott részein fedezték fel, hanem éppen a bősi parkon átfolyó szakaszán volt látható, ahol naponta több ember is sétál. 

Nem elég védeni a ritka és értékes madarainkat, ha nem védjük élőhelyeiket is, esélyük sincs a túlélésre. Tanuljunk meg törődni természeti kincseinkkel, hogy büszkék lehessünk rájuk.