Maczkó Ferenc: Tisztelettel kell bánni a ránk bízott hagyatékkal

A takaros udvardi portán Maczkó Ferenc vegyészmérnök és helytörténész régi barátként üdvözöl bennünket, és a dédapát ábrázoló fénykép közelében kínál hellyel. A polcokon emlékfüzetek, értékes kordokumentumok, a falon régi kardok gyűjteménye. A hely érdekessége, hogy az alagsorban további, mintegy nyolcszáz kötetnyi szépirodalmi, történelmi regény található, így valóságos fellegvárban érezhetjük magunkat.

Udvardnak nagy történelme van

A Legyen emlék a múltból – legyen emlék a jövőnek címmel megjelent köteten a forrásanyagokat ajándékozó Nagy György neve szerepel szerzőként, holott a levéltári munkát, az egyes történések adatainak pontosítását már Maczkó Ferenc végezte szorgos utánajárással. A könyvben nem jelentetett meg minden információt, mivel a kéziratok digitalizálásával Gyurka bácsi nyolc kézzel írott könyve is elérhetővé vált a történelem iránt érdeklődő, értő közönség számára. Fontos azonban kiemelnünk az udvardi kálvária történetét, ahol a hiteles adatok szerint már I. Géza király idejében kúria és egy szent Mártonról elnevezett kápolna állt, erre a helyre joggal büszkék az udvardiak. „Gyurka bácsi templomszolgaként dolgozott, majd idős korában elköltözött Érsekújvárba. Több doboznyi írást hagyott rám, mondván, engem érdekel a történelem. Még alapiskolás koromban elmentem hozzá és összeállítottunk Udvard történetéről egy kis füzetet. Gimnáziumban is érdekelt a történelem. Édesanyám doktor Galla Ferencnek írt egy levelet, hogy foglalkozhatna velem, így történész pályára állítanának. Róla annyit kell tudni, hogy Udvard nagy szülötte volt, 16-an voltak testvérek, ő volt az egyetlen, aki életben maradt, Rómában tanult, a Pázmány Péter Egyetem Történelem Karának rektora volt, sokat publikált. 1960-ban volt a kálváriánk felszentelésének a százéves jubileuma, annak emlékére írta könyvét. Ám abban az időben nem lehetett kiadni. Gyurka bácsi elhozta a kéziratot, édesanyám lemásolta, akkoriban szamizdat formában megjelent. Úgy éreztem, ez az írás többet érdemelne. Szereztem támogatókat, az elődeimtől örökölt földek bérleti díjából származó összeg egy részét fektettem a kiadásba. Úgy éreztem, ennyivel tartozom az elődeimnek. Mintegy 250 példányt nyomtattam ki magánkiadásban, jutott belőle könyvtárakba és iskoláknak is ajándékoztam” – mondta Maczkó Ferenc. Tréfásan azt is megjegyezte, valahányszor kijár kaszálni a kálváriadombra, mindig visz magával néhány példányt, hátha valaki jobban szeretné megismerni a hely történetét. Az első, A százéves udvardi kálvária felszentelése kötetnél Galla Ferencet tüntette fel szerzőként. A második, Gyurka bácsi forrásanyagából szerkesztett könyvben külön fejezetet szánt az udvardi zsinatnak, és számos fényképfelvételt szerzett, értékes jegyzetekkel egészítette ki az anyagot. E zsinaton szólalt meg először az esti harangszó az angyali üdvözletre. „Egy érdekességre bukkantam: az udvardi zsinatot sokan az 1309-es évre teszik. Az Esztergomi Prímási Levéltárban végzett kutatásaim során azonban kikértem, lefordítattam az ezzel kapcsolatos oklevelet, kikértem a zsinat jegyzőkönyvének a fénymásolatát. Egyértelmű, hogy 1307 május végét jelöli a jegyzőkönyv, idézem: amikor Tamás érsek 26-án Odword falujábán tartózkodott” – hangsúlyozta Maczkó Ferenc. A könyvben bemutatja az iskola jeles pedagógusait, de számos olyan érdekesség is megtalálható benne, mint például a bakterőrök, éjjeliőrök énekei, szó van továbbá a kendertermesztésről, a kukoricafosztásról, az aratási szokásokról, vagy a házi kenyérsütésről.

Szívbe markoló történetek

A közelmúltban jelent meg, ugyancsak magánkiadásban Maczkó Ferenc Maréknyi föld, avagy több is veszett Trianonnál című könyve, amellyel Maczkó Jánosné született Vadkerti Máriának és Nagy Györgynek állít emléket, továbbá azoknak az elődöknek, akik hányattatásaik ellenére minden helyzetben óvták, egységben tartották a családot. Hóka Kecskés Rozália és Szanyi Mária lektorként talán csak annyit kért a szerzőtől, hogy a hosszas körmondatokból fonjon kisebb emlék koszorúkat, hogy a felsorolt tények olvasmányosak, még vonzóbbak legyenek sokak számára. Különös címet adott Maczkó Ferenc édesanyja az emlékezős leveleknek: Levelek magamnak. „Anyuka 2002-től 2010-ig írta ezeket a leveleket, már előtte, úgy 62-63 évesen kezdett el számítógépen dolgozni, azelőtt írógépen írt” – tette hozzá Maczkó Ferenc. Az édesanya leveleiben érzelemdúsan hömpölyögnek az évek, a történések: „József Attila is írt magának verset, igaz, ő akkor 32 éves volt, én már kétszernél is több. De nemcsak azért írok magamnak levelet, mert ihletet érzek a verselésre, és hogy műveltségem hiányait kinyilvánítsam, hanem kötelességemnek tartok leírni pár dolgot, amit tudni illik, sőt tudni kell!”. Felteszi magának a kérdést a levelek írója: Milyen jövője van annak, aki nem ismeri a múltját, őseit? Megemlékezik a legrégibb ősökről is, akiknek sírhalmát tudja, Pintér Jánosról és nejéről Pálinkás Katalinról, akik 1884 novemberében házasodtak és ritka dolognak tartotta, hogy négy testvér egy napon tartotta esküvőjét. Szomorú történetek is bőven akadnak az emlékezések közt, a nagymama hét gyermekéről, ahol volt egy kisfiú, aki télvíz idején elment csúszkálni a tóra, de beleszakadt a vékony jegű vízbe. Vadkerti István, a nagyapa szanitécként szolgált az Olasz fronton és menteni sietett egy bajtársát, amire senki más nem vállalkozott. „32 éves özvegy és négy apró árva maradt utána, meg gyász, háború utáni ínség, bánat, gond a földeken” – áll a levelekben. Maczkó Ferenc mindig igyekezett mindennek alaposan utánajárni, és mivel 1912-ben készítettek egy nagyon szép udvardi kataszteri térképet, összehasonlította azt a maiakkal, hogy kiderítse, hol és merre voltak majorok, és kik lehettek a telekszomszédaik. „Érdekes dologra bukkantam, hogy telekszomszédaim voltak egykor a hidrogénbomba feltalálójának a szülei, mert a nagyszüleinek volt ott majorjuk. Teller Ede 15 hektárja ott van az én földem mellett” – mondta Maczkó Ferenc. Elmondása szerint két ember befolyásolta az életét, egyik a történelem felé vitte volna, ő Romsics Ignác történész, aki elvette feleségül az unokahúgát. Mindig csodálattal nézte, ahogy felvonul a kis tornyába, és bújja, vagy írja a könyveket. A másik a keresztapja volt, aki vegyészként látta el olvasnivalóval. Az érsekújvári gimnáziumban Bartal Gertrúd tanárnő egyengette az útját, szerettette meg vele a kémiát, így lett cukorgyári- és malomipari vegyészmérnök. Ám a gimnáziumban Stancz György tanár jóvoltából a történelmet is egyre jobban megszerette. A könyv születéséről megtudtuk, hogy tavaly december 15-én, amikor meghalt a Pintér család utolsó tagja is, aki Udvardon született, a temetésen Romsics Ignác odaadta neki legújabb könyvét, 1947-es párizsi békeszerződés címmel. Idén januárban Simon Attila és Popély Árpád, „Akaratunk ellenére…” Dokumentumok a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918–1992 – című könyvet kapta kézhez. „Ekkor azt éreztem, hogy édesanyám levelei szépen összecsengenek ezekkel a dolgokkal. A maréknyi föld azért került a címbe, mert minden elhunyt, aki felvidéki volt és a temetésére mentünk, egy kis marék földet kapott, hogy a szülőföldbe hajthassa le a fejét. Gyerekként egy hónapot a nagynénéméknél, nagybátyáméknál nyaraltunk Gödön, egy hónapot meg Mezőfalván a nagymamánál az unokatestvérekkel együtt, így a mai napig szoros kapcsolatban vagyunk egymással. Édesanyám csaknem száz levélben emlékezett a családi történésekre, de személyesen a kitelepítésről nem nagyon beszélgettünk, mert fájó pont volt. Nem tudtuk, miért kellett menekülni. Dédnagyapámnak az volt a nagy bűne, hogy országgyűlési képviselő volt, és kikiáltották a csehszlovák nemzet ellenségének. Haza se jöhetett, legvégső kegyeletet az édesanyám adta meg neki, amikor hivatalosan exhumálták és hazahozatta, mondván, a nagyapának itthon kell nyugodni” – tudtuk meg Maczkó Ferenctől. A nagyapa malmot építtetett, a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara alelnöke volt, komoly küzdelmet vívott azért, hogy ne vegyék el a régióbeli lakosoktól a fűszerpaprika termesztés lehetőségét. Ismerős politikusok segítségével Prágában interpellációt nyújtott be, hogy 160 udvardi családnak engedjék meg, ha már elültették a fűszerpaprikát, le is szüreteljék. „1939-ben az érsekújvári paprikatermesztő körzetre vonatkozó törvény megalkotásában volt része dédnagyapámnak. 1941-től a Magyar Paprika Érsekújvár megnevezést lett szabad használni. Része volt abban, hogy 1941-ben három hely használhatta a Magyar Paprika megtisztelő elnevezést: Kalocsa, Szeged és Érsekújvár” – egészítette ki az elmondottakat a vendéglátónk.

Miért kell emlékezni?

„Úgy éreztem adós vagyok, az adósságot pedig törlesztenem kell. Gyurka bácsi nem véletlenül adta nekem azt a sok forrásanyagot. Angyél Miklós bácsi megemlített a könyveiben, megköszöni, hogy őriztem a rám bízottakat, de nem csak őrző akartam lenni, hanem közreadó is. Nem az én tudásomról van szó, nem találtam ki semmi újat, a meglévő dolgoknak az újraszerkesztésére vállalkoztam. Bennem megmaradt valami abból a gyermekkori vágyból, hogy megvalósítsam az álmaimat. Édesapám nem tanított, hanem példát mutatott, soha nem dolgozott, hanem alkotott. Mindezeket szeretném átadni az utókornak” – hangsúlyozta Maczkó Ferenc. Napjai részét képezi a folyamatos önképzés. Szereti a szépirodalmat, de bújja a szakkönyveket is, például a szőlőtermesztésről és a borkészítésről. 130 tőke szőlője van, 39 fajta, próbálja kiválogatni az ellenállóbbakat. Nemrégiben érdekelni kezdték a régi feliratokkal díszített égetett téglák, azok eredete. „Ha mindenki fel tudná mérni a képességeit és a lehetőségeit, és megtanulna ebben az intervallumban mozogni, akkor szabadnak és boldognak érezné magát” – mondja búcsúzóul Maczkó Ferenc. Véleménye szerint azért is kell közreadni a hányattatás idejében leírt történeteket, hogy a mai generáció okuljon belőle és megértse, viszontagságos történelmi időkben is kiálltak egymásért az emberek- A szoros családi kötelék és a hit ereje semmihez sem fogható védelmet nyújtott.

KÉRDÉS

A magyar gasztronómia mely jellegzetes fűszerének a termesztésében jeleskedtek az udvardiak? A válaszadók között átfogó, izgalmas családi történetekkel átszőtt helytörténeti kiadványt sorsolunk ki, melyet a szerző ajánlott fel. Válaszaikat küldjék el lapunknak Maréknyi föld megjelöléssel a következő címre: [email protected].