Lélekben itthon vannak karácsonykor

Dudás Molnár Zsuzsanna ipolyszalkai születésű, jelenleg diplomás nővérként dolgozik Ausztriában, és Braunau am Innben él.

Puncs és aprósütemény

„Nagyon tetszik, hogy itt még a kisvárosokban is és csaknem minden faluban fúvószenekarok járnak házról házra, megállnak a portáknál, és karácsonyi dalokat adnak elő. A kisvárosokban természetesen jobbára csak az ismerősökhöz mennek. Emlékszem, tavaly már hozzánk is becsöngettek a ministránsok egy tanárnő kíséretében. Különösnek tartom, hogy itt a lányok is ministrálnak, és angyalkának öltözve kántálnak. Majd megjelölik az ajtófélfát, krétával római számokat írnak rá, mint otthon nálunk, amikor a házavatókor megszentelik a bejáratot. Diót, édességet és némi aprópénzt szoktak itt adni a gyerekeknek. Itt nem a Jézuska jár, hanem az úgynevezett »Cristkindl«, ami a képeken egy kisgyermek angyalszárnyakkal, ő hozza a gyerekeknek az ajándékot. Ez a szokás a német reformáció óta él itt Felső-Ausztriában, a népi szokást tőlük vették át, és az itteni egyház is jóváhagyta” – mesélte Dudás Molnár Zsuzsanna.

Az Ausztriában élő gondozónő elmondta, egyedi szokás az aprósütemények ajándékozása, rengetegfélét készítenek az adventi várakozás idejében a családok, és már jóval karácsony előtt ajándékoznak belőlük az ismerősöknek, barátoknak, rokonoknak, vagy ezzel kínálják ünnepekkor a vendégeket.

„Amikor még betegeket ápoltam háznál, kétszer is a gondozottal töltöttem a karácsonyt, mert úgy jött ki a szolgálatom. Átélhettem velük az ünnepi szokásokat, megismerhettem a hagyományokat. A templomokban még él az a szokás, hogy kosárban viszik az ünnepi lakomát, és áldást kapnak rá a szentmisén. A templom előtt újra fúvószenekarok muzsikálnak az éjféli mise után, és a templomkertben forró puncsot, aprósüteményt kínálnak a híveknek” – mondta Zsuzsanna.

Arezzóban a karácsony

A Vághosszúfaluból származó Mészáros Éva 6 évig élt Közép-Olaszország Toszkána régiójában, Arezzóban. A csaknem 100 ezer lakosú város nagyjából 80 kilométerre fekszik Firenzétől délkeletre. A két kislányt, a 8 éves Zsófiát és az 5 éves Letíciát nevelő Eva Gambini elmondta, Toszkánában december 8-án kezdődik a karácsonyi ünnepkör, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, ami egész Olaszországban államünnep. Ekkor kezdik feldíszíteni az utcákat, a házakat, és ezen a napon a családok kimennek az erdőbe mohát gyűjteni, amivel az otthonokban felállított betlehem alját terítik le. A betlehemet néha akár 4-5 négyzetméternyi helyen, általában a ház központi helyiségében állítják fel. A szobrokat, bábukat folyamatosan mozgatják.

„A három királyt például először messzebbre teszik, aztán ahogy közeledik a karácsony napja, egyre közelebb kerülnek a jászolhoz. A kis Jézust megjelenítő babát csak szenteste fektetik a jászolba. Adventi koszorút egyáltalán nem készítenek, gyertya-gyújtás sincs”

– magyarázza Éva.

December 24. munkanap, csak vacsorára, „vigiliá”-ra gyűlnek össze a családtagok, ami a szenteste megfelelője. Általában a szülői házban, családi körben ünnepelnek az emberek. Ritkán, csak abban az esetben mennek étterembe, ha nagyon nagy a család és nincs elég hely a családi házban, vagy valami miatt nem megoldható otthon a közös vacsora. Egyébként mindig az anya vendégeli meg a gyerekeket, unokákat. A menü első fogása a crostini, vagyis kenyérszeletek lazacos és szardellás vajkrémekkel, kenőkkel. A főfogás általában halas tészta, garnélarák és Szent Jakab-kagyló vagy zarándokkagyló. Az elmaradhatatlan édességek a pandoro, ami a kuglófhoz hasonló édes kenyér, az aszalt gyümölccsel, kelt tésztából készített panettone és a brigidini, vagyis ánizsos ostya. A ricciarelli tojásfehérjéből, cukor és mandula hozzáadásával készült habcsókszerű sütemény, a panforte pedig egy ragacsos állagú, lapos kerek édesség, amely gyümölcsből és diófélékből készül. Az édességeket boltban veszik meg, nem a háziasszonyok készítik.

A gyerekeknek a Jézuska nem hoz ajándékot, helyette Babbo Natale, vagyis »karácsony apó« az olasz karácsonyok ajándékosztó figurája, tulajdonképpen az angolszász területen ismert Santa Claus megfelelője. Arezzóban gyakori, hogy az éjféli misén tartanak keresztelőket. A legfontosabb nap a december 25., amikor közös ebédre gyűlik össze a család. Ilyenkor crostini nerit fogyasztanak: a crostini pirítóst jelent, a neri feketét, tehát a crostini neri olyan pirított kenyér, amin valami sötét színű, vagyis májpástétom van.

„Ez nem a mi kenhető állagú pástétomunkra hasonlít, hanem nagyobb májdarabokból készül, fokhagymával, hagymával ízesítve”

– tudtuk meg Eva Gambinitől. Utána lasagne, vagyis általában darált hússal rétegezett széles tésztalapok megsütve és sült csirke burgonyával egyben sütve kerül az asztalra.

A vacsora hússal töltött tortellinis húsleves. December 26. is ünnep, olyankor a tágabb családi kör, rokonság megy látogatóba egymáshoz. A mi Mikulásunkhoz hasonlóan a Befana, vagyis a jóságos boszorkány jár házról házra január 6án, és a gyerekek kikészített zokniját rakja tele édességgel. A Gambini házaspár, Éva és Simone olyan egyezséget kötött, hogy amíg Olaszországban éltek, addig mindig Vághosszúfalun, az ottani szokások szerint töltötték a karácsonyt. Azóta, hogy 2 évvel ezelőtt ideköltöztek, Arezzóban töltik az ünnepeket az ottani szokások szerint. Éva nevetve hozzátette, idén Miklós napján igazi kavarodás volt: a két kislány kipucolta és az ablakba tette a csizmáját, de kakaót, kekszet is készítettek Babbo Natalé-nak, és salátát meg répát a rénszarvasoknak. Reggel a nagy izgalomban vették észre, hogy a kakaót a család két macskája lefetyeli.

Nincs egységes ünneplés

Katarina Kraichovich 1991-ben költözött ki Izraelbe és azóta Eilat városában él.

„Itt annyiféle nemzet és vallás összpontosul, hogy nincs egységes karácsonyi ünneplés, abban az értelemben, ahogyan ezt Európában és Amerikában tapasztalhatjuk. Zsidók, muszlimok, keresztények, pravoszlávok mindenki éli a saját ünnepét. Hivatalosan természetesen a zsidó hanuka az ünnep, amely nyolc napon át tart, és most egybeesik a keresztény karácsony időpontjával. Ez arról szól, hogy az eredetileg csupán egy napra elegendő olívaolaj csoda folytán nyolc teljes napon át égett a szentélyben. Vannak nem vallásos zsidó családok is, amelyek karácsonyfát állítanak, de általában a fény ünnepeként tartják itt számon ezt az időszakot. A hívők hálaadó imákat tartanak, és az ünnepi menü alapját az olajban sült ételeket adják. Ajándékokat is adunk és kapunk, de inkább csak a gyerekeknek. Az én apám ateista volt és kommunista, a mamám zsidó vallású, nálunk otthon Pozsonyban annak idején a Télapó járt. Amióta Izraelben élek, megtartom hanuka ünnepét és karácsonyfát is állítok. Sőt, még a január hatodikai pravoszláv karácsonyt is ünnepelem, orosz barátaim iránti tiszteletből” – mondta Katarina az izraeli ünnepi szokásokról.

A legszebb település

Az USA-ban egyértelműen a külsőségek dominálnak. Nem hiába található itt a világ legszebben feldíszített települése is, a floridai St. Augustine. Évről évre ezrek járnak a csodájára és nemcsak az USA-ból és Kanadából. A karácsonyi előkészületek már a novemberi hálaadás ünnepével kezdődnek, elkezdik díszíteni a házak környékét és felszerelik az ünnepi kivilágítást, sőt sok családban már ekkor karácsonyfát is állítanak. December 24. rendes munkanap, az egyetlen hivatalos szabadnap 25-én van.

Ezen az egy napon általában az üzletek is zárva vannak, bár nem mindegyik, hiszen nem kötelező. A nemzeti eledel ezen a napon is, hasonlóan mint hálaadáskor, a töltött, sült pulyka, édes burgonyával, párolt zöldséggel, áfonyaszósszal. A novemberben felállított karácsonyfa alá fokozatosan rakosgatják a családtagok a szépen becsomagolt ajándékokat, persze, ha kisgyerekek vannak a családban, akkor csak december 25-én virradó éjszaka teszik a fa alá a meglepetéseket, ajándékokat. Az igazi karácsony 25-én reggel kezdődik, amikor mindenki megtalálja a Santa Claustól kapott csomagját, de nagyon hamar véget is ér, hiszen sok helyen már 26án ki is dobják a karácsonyfát, és leszerelik a díszkivilágítást. A szilveszteri vigasságok már egészen másról szólnak, a háromkirályok ünnepét pedig nem ismerik az Amerikai Egyesült Államokban.

Az érsekújvári születésű Shirinyan Pintér Beáta jelenleg Texasban él, Pflugerville városában a családjával. „Most lesz a tizedik karácsony, amióta ideköltöztem Amerikába, de csak egyszer voltunk itthon egyedül szentestén, mint család. Kétszer otthon voltam a szüleimnél Érsekújvárban, két alkalommal pont december 24-én utaztunk el kirándulni, és az ottani éttermekben vacsoráztunk. Emlékszem négy olyan alkalomra is, amikor mindig volt nálunk rokon, vagy barát ezen a napon. Idén a férjem családja látogat hozzánk. Egyáltalán nem zavar, nem bánom, ha osztozunk valakivel az ünnepeken, mert ilyenkor több időnk van nekünk is és a rokonoknak, ismerősöknek is ellátogatni hozzánk és nagyokat beszélgetni. A menü majdnem minden évben más, még nincs meg az a teljesen megszokott, hagyományos vacsorája a családunknak. Volt, hogy halat ettünk krumplisalátával, de volt példa arra is, hogy kacsát vagy csirkét is sütöttem mellé, ha több vendég érkezett hozzánk. Ha többen jövünk össze a szentestén, általában mindenki hozzájárul valamivel a vacsorához, és ilyenkor viszonylag színesre, sokrétűre szokott sikeredni a menü.

(szaz, mb, sk)