Lehet, hogy vörös barátok laktak itt

Néhány szerteszóródott, faragott kváder formájú homokkő, elmállott malter nyomai, dimbes-dombos terep, egy mesterséges tó gátja, valami erődítésre emlékeztető árok halvány nyoma és egy forrás.

Rimaszombat/Kurinc

Csupán ennyi utal arra, hogy Rimaszombat határában, a ma már termálfürdőjéről ismert Kurincon bő nyolcszáz évvel ezelőtt a vörös barátoknak, avagy johannita, más néven ispotályos lovagrendnek volt kolostora.

Hely a Rima-völgy ben

Messziről ma már alig tűnik fel a százéves fákkal, bozóttal benőtt terület, csak a figyelmesebb szemlélődő látja, hogy ez a hely rendkívül érdekes. A Rima folyó teraszán, a folyó szintje fölé legalább tíz méter magasba kiemelkedő dombocskáról szinte akadálytalanul körbe lehet nézni a Rima völgyén. Észak felé Magin vára és a Királyhegy felé, délre Serke-Kapla vára, azon túl, egészen a Bükk hegység szélét jelentő Bélkőig, keletre Balog váráig, meg Jánosi román kori templomára, nyugat felé pedig a Bucsony hegyre és a guszonai dombra nyílik kilátás innen. A szelíd kis dombocska, amelyen egykor a Barátkúti kolostor állt, ma sajnos elég elhanyagolt, még mindig fel nem fedezett, méltatlanul elhanyagolt területe Rimaszombatnak.

Kik laktak itt

A vörös barátok, más néven johanniták a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elődei. A harcos és gyógyító rend valamikor az első keresztes hadjáratok idején Jeruzsálemben alakulhatott, 1080-tól tudni róla. A rendnek Rimaszombattal való kapcsolatáról B. Kovács István Gömörológia című könyvében találhatunk információt. Eszerint: „III. Orbán pápának 1187. június 23-án kiadott és a stefanita ispotályos kanonokrendet jóváhagyó bullája egyebek mellett egy csuraszombati Szent János egyházat is említ. Az említett település lokalizálása a mai napig nem történt meg…” Bár nem bizonyított, nagy valószínűséggel ez a csuraszombati egyház lehetett a Rimaszombat ispotályos rend egyháza. A kérdés nyitott, érdekes lenne a végére járni, létezett-e Csuraszombat mint helynév máshol, vagy a krónikás elírt pár betűt és Rimaszombatból Csuraszombatot kreált. Az az egyháztörténeti tény viszont mindenképpen Rimaszombat mellett szól, hogy egyháza mindig is Szent Jánossal volt kapcsolatba hozható.

Két kolostor

A már csak nagyon nehezen azonosítható Barátkúti romoktól légvonalban alig kilométernyi távolságra van Jánosi román kori kolostorának remekmívű templomától, ahol a föld alatt szintén ott rejtőznek az egykori kolostor romjai, talán a barátok sírjával, a néhol kibukkanó faragott kövekkel, jelzett téglákkal. Felmerülhet hát a kérdés, hogyan lehet egymáshoz ilyen közel két kolostor vagy kolostorhely? Válasz akad rá. Azért tudni ilyen kis területen két kolostorról is, mert a stefaniták és későbbi utódaik, a johanniták rendháza valószínűleg már a tatárjárás előtt megépülhetett. Olyan rendházat kell feltételezni, amely egyben ispotály, azaz kórház, de gazdasági központ is, magtárakkal, raktárakkal, műhelyekkel, és természetesen szakrális hely is. A műhelyekre utaló egyik igen fontos jel, hogy egy leletmentő terepbejáráskor és ásatáskor a Barátkúton egy kályhacsempe-készítő műhely félkész és selejtes darabjai kerültek elő kész termékekkel. A kályhacsempék jól azonosíthatóan román koriak. A tatárjáráskor azonban ez a rendház elpusztulhatott, majd a hadak kivonulás után az új kolostor már Jánosiban kaphatott területet, alapítványt, azaz domíniumot. Annyi biztos, hogy a két kolostorhely, tehát Jánosi és Barátkút feltárása tucatnyi régésznek adna munkát akár egy életre is. De ahogy a Jánosi kolostor ismeretlen bencés rendi barátainak, úgy a lovag szerzeteseknek is még sokáig nyugtuk lesz. Nincs most arra Gömörben se pénz, se szándék, hogy ilyesmivel foglalkozzanak. Sajnos.