„Lázmérést végeztek” a menekültek körében

A kutatás egy világméretű akció része, amelyben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a helyi menekültügyi szakemberek szervezett módon találkoztak menekültekből és menedékkérőkből álló fókuszcsoportokkal. Hat kontinens negyven országában élő, különböző korú, nemű, származású, különböző igényekkel rendelkező menekült adott részletes képet helyzetéről, problémáiról az ENSZ munkatársainak. A UNHCR ezzel a példa nélküli, globális akcióval igyekszik elérni, hogy a jövőben megvalósuló menekültvédelmi és -ellátási programjai megfelelően illeszkedjenek a menekültek valós igényeihez, figyelembe véve a nemek vagy korcsoportok közötti különbségeket is.

A közép-európai térségben – Lengyel-, Csehországban, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában – 112 fókuszcsoport tagjaival készített interjút a szervezet. Ahogy a magyarországi munkatársak egyike találóan megjegyezte: „»Lázmérést végeztünk«“ a szerencsétlen sorsú emberek körében.” Ebben a térségben a menekültek és a menedékkérők (sokan nem tesznek köztük különbséget) jogi státuszára helyeznek óriási hangsúlyt, annak ellenére, hogy a faji megkülönböztetés és az idegengyűlölet olykor leküzdhetetlen akadályokat gördít az érintettek integrálódási esélyei elé. A képlet egyértelmű: minél sötétebb bőrszínnel bír az illető, annál nehezebben fogadja be őt a többségi nemzet. Sokak szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy hiányoznak az integrációs programok. Amint a menedékkérők menekültstátuszhoz jutnak, az adott ország kormánya önellátó állampolgárokként kezeli őket, noha a befogadó ország hivatalos nyelve ismeretének hiányában szinte esélytelenek a helyi munkaerőpiacon.

A nehézségeket országa válogatja; mindenütt sajátságos gondokkal kell szembenézniük a menekülteknek. A lengyelországi általános iskolák például megkövetelik a beiratkozó tanulóktól, hogy beszéljék a lengyel nyelvet. A menekülttáborokat sok esetben vidéken, messze a városoktól állítják fel, így a tanköteles gyerekek nagy többségének leküzdhetetlen akadályt jelent nap mint nap bejárni a környező települések iskoláiba. A magyarországi menedékesek jobbára azt nehezményezik, hogy nem tájékoztatják őket kellőképpen a jogaikról és jogosultságaikról, valamint azt, hogy csekély az esélyük egy jövedelmező állás betöltésére.

„Autószerelő vagyok, de a képesítésemet igazoló papírt nem fogadják el Szlovéniában, így nem jutok megfelelő munkához” – panaszolta egy afrikai férfi az egyik ljubljanai menekülttáborban. Egy tinédzser korú roma kislány arról beszélt, mennyire megalázó volt számára éjszakánként vadidegenek előtt meztelenre vetkőzni a menedékkérő-központban. Az otthonául szolgáló menekülttábor túlzsúfolt, így egy szobában két családnak kell meghúzódnia.

A kutatás tanúsága szerint a menekültek elismerési aránya Szlovákiában éri el az egyik legalacsonyabb szintet. Egy afgán férfi például több mint három éve hiába vár a menekültstátusz jóváhagyására. Úgy érzi, méltatlan a velük szemben alkalmazott bánásmód. „Többé-kevésbé elégedettek vagyunk a szállással, az étellel, szabad időnkben azt csinálunk, amit akarunk – nem ez jelent problémát, nem erről kellene beszélni. Teljesen feleslegesen tanuljuk meg a befogadóink nyelvét, ha soha nem kapunk menedékjogot ebben az országban” – mondja a fiatalember tökéletes szlováksággal.

A kutatás eredményeit elemzésnek vetették alá, tapasztalataikat pedig egyeztették a főbiztosság munkatársai. Úgy tűnik, az akció sikeres volt, célját elérte; kérdéses viszont, mikor látnak napvilágot a menekültek érdekében foganatosított intézkedések. (Forrás: unhcr.ch)