Látogatóban a stószi „remetelakban”

A Stósz hangulatos részén álló – de talán úgy is mondhatnánk: „strázsálóˮ – Fábry-ház eredeti része a szó minden értelmében múzeum. Az író tárgyai ugyan már fél évszázada csupán kiállított eszközök, de az íróasztalon álló, félig elhasznált ceruzák, a lavór felett elrendezett tisztálkodási eszközök, az ágy, amelyben született, majd elhunyt – s nem utolsósorban a tekintélyes méretű magánkönyvtár hitelesen idézi meg az egykori egyszemélyes, folyton működő stószi irodalmi műhelyt. Ráadásul mindennek különleges légkört kölcsönöz a jó 200 évvel ezelőtti hangulatot idéző ház. Aki azonban mindezt valójában életre kelti a kíváncsiskodó vendég kérésére, az Schreiber Alica, aki hosszú évtizedek óta gyakorolt magabiztossággal mutogatja végig a ház minden zegét-zugát. 

A gondozó család
Schreiber Alica és családja egykoron szinte családtaggá avatta Fábry Zoltánt. Életének utolsó 10 évében ők viselték gondját. „Szentestén mindig átjött hozzánk, nem akart egyedül lenniˮ – meséli az 1953-ban született asszony. Szenteste még akkor is átment hozzájuk, ha nagyon rossz idő volt, ezt máskor hanyagolta. A vacsora után még ott maradt náluk egy darabig, s míg a Schreiber család német, ő magyar karácsonyi énekeket énekelt. Az éjjeli rosszulléteire is ők figyeltek. Ha a könyvtárszoba villanyát felkapcsolta, a vele átellenben lakó Schreiberék ezt észrevették, siettek megnézni, nincs-e szüksége segítségre az írónak. Így történt ez halálakor is, 1970 májusának végén.
Schreiber Alica úgy tudja felidézni a kapcsolódó emlékeit, mintha csak az imént történtek volna meg. Talán nem is annyira meglepő ez, hiszen Fábry Zoltánt – vagy ahogy ő emlegeti: Fábry bácsit – gyakorlatilag nagyapjaként szerette. A hölgy jókedvvel idézi fel, hogy az író szokása volt cukorkát, vagyis „csocskitˮ adni neki – s ebből a szóból valahogy kifejlődött a „csacsiˮ elnevezés, amellyel aztán a kis Alica és Fábry egymást illették. „Úgy köszöntünk, hogy: csács. Nem »grüß Gott«, ahogy itt szoktunk köszönni. Amikor az ablak alá álltam, s kiabáltam, hogy »csacsi«, az idősebb emberek, akik tudtak magyarul, azt mondták: hogy tudja ez a gyerek azt mondani az írónak, hogy csacsi? Ő azt mondta erre, hogy egy ember sosem annyira okos, hogy egy másik ember ne mondhatná neki azt, hogy csacsi. Aztán ők is azt mondták neki, hogy Csacsi bácsiˮ – meséli nevetve.

Stószi bábel
Habár manapság már a szlovák nyelv egyként uralja az utcákat s a szobákat, a többnyelvűséget még most is tetten lehet érni Stószon. Mántául nem túl sokan beszélnek már, Schreiber Alica szerint ráadásul csak 10-20 fiatal bírja igazán ezt a ma már kuriózumnak számító dialektust, az attól látványosan különböző irodalmi németet viszont már jobban tudják használni. Az idősebb generáció tagjai között azonban még mindennapi használatban van a mánta nyelv. Schreiber Alica unokatestvérének férje szlovák, így ha ő jelen van, akkor szlovákul beszélnek. „De ahogy egy lába már kint van a szobábólˮ, mántára váltanak. 
Maga Fábry is bírta a mánta dialektust, a kis Alicával főleg ezen a nyelven beszélt. Amikor beteg volt, s kórházban feküdt, a kislány először a standard német nyelven írt neki levelet. „És aztán, amikor már tudtam egy kicsit magyarul, mondta nekem, hogy fogod írni magyarul. S amikor visszajött, pirossal kijavította, hol csináltam hibákat. És így valahogy írni is megtanultam magyarul. De ezt én akkor nem úgy vettem, hogy nekem tanulni kell, ezt úgy vettem, mintha játék volnaˮ – fejtegeti az asszony, aki a magyar nyelv alapjait a Fábryt meglátogató irodalmárok és értelmiségiek kísérgetésével sajátította el, s ha kell, ma is akármikor meg tud így is szólalni a szlovák, a német s a mánta nyelvjárás mellett. Az író körül tehát gyakorlatilag négy nyelv keringett, noha ő maga szlovákul gyakorlatilag nem tudott.

Újul a ház
Fábry végrendelkezése szerint az ingatlan – benne a könyvtárral – a Csemadok tulajdonába került. Az első időszakban, miután lényegében véve múzeummá alakították át az ingatlant, rendszeresen és sokan felkeresték, ma már viszont jó esetben havonta vagy még ritkábban érkeznek ide látogatók. Nem lehet nem arra gondolni, hogy Fábry „divatjánakˮ fakulásával a fizikai alkotóműhely iránti érdeklődés is nagyban csökkent, nem is beszélve Stósz elzártságáról, amelyet sokkal nehezebb megközelíteni, mint mondjuk bármelyik csallóközi falut. Ma a Bódva-völgyi és Érchegységi Kulturális Központnál lehet bejelentkezni, ha valaki szeretné megtekinteni a házat. Schreiber Alica szívesen, évtizedek után is fáradhatatlanul bemutatja az ingatlant s mesél az emlékeiről. Mindezért ugyan kap némi honoráriumot, de azt mondja, olyan ez a ház, mintha a sajátja volna, s véleménye szerint így tudja végezni a feladatot már hosszú évek óta.

A Fábry-ház az elmúlt évtizedben több fokozatból álló megújulási folyamaton ment keresztül, amelyre már nagy szükség volt az egyre rosszabb állapotok miatt – a lakatlanságnak megvolt ugyanis a maga szokásos ára. Mostanra már egyebek mellett beszerelték a központi fűtést, kicserélték egyes helyeken az ablakokat és a padlót, kifestették a szobákat és kijavították a tetőt.

A könyvtár
A Fábry-ház legmarkánsabb szerves része a mintegy 9 és fél ezer, többségében inkább német nyelvű kötetből álló könyvtár. Úgy tűnik, a jelenben nem nagyon van olyan irodalmár vagy könyvtáros, aki pontosan fel tudná mérni az értékét. Egyes vélemények szerint az állomány nagyobb része az országban más helyen is megvan különböző gyűjteményekben, míg mások a teljes állományt kuriózumnak tartják. A Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában levő Fábry-hagyatékban létezik egy könyvjegyzék, amelyben nagyon velősen szerepelnek a kötetek alapvető információi, azonban ez az „adatbázisˮ nem elegendő ahhoz, hogy lássuk a részleteket.
A könyvtárat a jelenben nem nagyon használja senki, azonban ez nem volt mindig így. Schreiber Alica jól emlékszik azokra az időkre, amikor különböző kutatók váltották  egymást a házban.

Állagmegóvás készül
A ház renoválásáig a kötetek is mostohább körülményeket voltak kénytelenek elviselni. „A könyvek állagmegóvása érdekében folyamatos méréseket végeztünk el a helyiségekben, ezeknek az eredményeknek az alapján lesz megoldva a párátlanító rendszerek elhelyezése, beállítása és a fűtés, szellőztetés ütemezése. Néhány könyv nagyon rossz állapotban van a nem megfelelő tárolás miatt, ezeket restaurálni kell majdˮ – közölte az Új Szóval Zeman Krisztián, a Fábry-házat is működtető Bódva-völgyi és Érchegységi Kulturális Központ (BEKK) projektmenedzsere. Ugyanakkor úgy tűnik, belátható időn belül tovább fog javulni, mégpedig jelentősen a stószi ház és múzeum állapota. A Kassa megyei önkormányzat még 2017-ben kibővítette a Szepsi székhelyű BEKK tevékenységét azzal a céllal, hogy létrejöhessen egy speciális könyvtár Fábry Zoltán gyűjteményéből – míg a Csemadok tíz évre bérbe adta a házat a központnak. 
„Célunk, hogy a Stószon található Fábry Zoltán emlékház gondozását megfelelően biztosítsuk, és az író kulturális öröksége, könyvgyűjteménye életképes és állandóan elérhető legyenˮ – közölte Zeman Krisztián. A Fábry 50 elnevezésű, egy évig tartó és 52 220 eurós összköltségű Interreg-projektjük keretében hamarosan megtisztítják, restaurálják és katalogizálják a könyvgyűjteményt, valamint megújulnak a polcrendszerek és vitrinek. 

A katalógus elérhető lesz a központ www.kcubar.sk cím alatti weboldalán is. A BEKK partnere mindebben a széphalmi székhelyű Magyar Nyelv Múzeumáért Alapítvány, jelenleg pedig a közbeszerzési eljárások futnak. 
2020 második felére várható egy vándorkiállítás is, amely Fábry Zoltán életét, munkáját és szellemi örökségét mutatja majd be Szlovákiában és Magyarországon, 2-2 helyszínen. 2021 elején pedig a projekt méltó lezárásaként egy konferenciát rendeznek. „A kutatások eredménye lehet Fábry Zoltán újrafelvétele a magyar irodalmi kánonba, illetve a korabeli felvidéki magyar irodalom jobb megismerése, mely pedagógiai aspektusokat is hozhat azzal, hogy a tantervekbe bekerülve megerősíti a diákok kulturális és regionális öntudatátˮ – említi Zeman Krisztián az egyik fő, nem titkolt céljukat.

A „stószi remeteˮ emlékét őrzi a Csemadok által évente kiosztott Fábry Zoltán-díj is, de van még más színtere is az emlékezetnek. Június 20-án a Csemadok Szepsi Alapszervezete és a Csemadok Ifjúsági Tagozata megszervezte az 50. Fábry Zoltán Közéleti Napokat, amelyen belül sort kerítettek a „Fábry Zoltán, aki mindnyájunkért éltˮ című, középiskolák országos szellemi vetélkedőjének döntőjére, valamint ellátogattak a stószi házba és az író sírjához is.