„Lábam gyökeret ereszt, nem enged”

„Az esztendő a farsanggal kezdődött,/ Amikor a mulatásé, a szórakozásé volt az idő./ Bálba indultak legények és leányok,/ Ki-ki kedve szerint párt választhatott./ Születtek szép kapcsolatok,/ Ám voltak zajos szóváltások,/ Veszekedések és kibékülések./ Féltékenykedések,/ Halálos kimenetelű késelések./ Jó döntések és hatalmas tévedések”- veszi kezébe a kürti születésű Meleg Mária a történet fonalát a Gesztenyelevél című könyvében, amellyel a nagyszüleinek és Kürt lakosainak állít emléket.

Téli esték igaz történetei

A kürti születésű, éveken át Érsekújvárban élő Meleg Mária hitoktatóként dolgozik az érsekújvári és a szímői alapiskolában. A Gesztenyelevél című könyvében két család és egy falusi közösség mindennapjaiba nyer betekintést az olvasó.

„1995-ben jelent meg Danczi Lajos atyának, aki édesanyám másod unokatestvére volt egy könyve Denek Mihály címmel. Édesanyám kapott belőle egy példányt, mert egy közös ősünkről szól, aki száz évet élt. 1776-ban született és a falu bírája volt. Lajos atya bemutatta a család életét és a falu életét. Annyira inspiráló volt számomra a könyv, hogy a hosszú téli estéken elkezdtem faggatni a szüleimet arról, milyen történetekre emlékeznek, miket hallottak az ő szüleiktől. Hogyan éltek Kürtön az egyszerű emberek? A történeteket lejegyeztem egy nagy füzetbe, csak hát aztán jöttek a változások” – mondta Meleg Mária. A jegyzetek a fiókban pihentek és hosszú évek teltek el, mire ismét előkerültek a rokonok, szomszédok ízes történetei. „1998-ban meghalt az édesapám, 1999-ben megkezdtem tanulmányaimat a győri hittudományi főiskolán, ahol egy újabb fordulatot vett az életem. Megismerkedtem Danczi Villebald kürti bencés pap, tanár, nyelvész életútjával, akiről a diplomamunkámat írtam, és a bencés diákok meg is jelentették. Villebald atya születésének századik évfordulójára 2010-ben Liszka József néprajzkutató adott ki szép emlékkönyvet, amelyben felhasználta a kutatómunkámat is” – mondta Meleg Mária.

Tanulságos időutazás

Meleg Mária rengeteget segítséget kapott Danczi Lajos atyától a könyv írásakor és úgy érezte, születésének 90-ig évfordulójára összegyűjti szorgos munkásságának eredményeit. A kürti születésű atya sokat foglalkozott a község történetével. 2015-ben Téged Isten dicsérünk címmel jelent meg Meleg Mária könyve Danczi Lajosról. Egy újabb kitérőt is tett a hitoktató még 2013-ban, amikor megjelent a Lélekhez vezető ösvény című könyve, amit pedagógusként és grafológusként írt, és amelyben gyakorló pedagógus szemszögéből tekint a gyermek kézírására, így segítve a szülőket és a nevelőket.

„2016-ban elköltöztünk Érsekújvárból Kamocsára, és amikor 2017-ben halottak napján elmentünk a kürti temetőbe, akkor jutott eszembe, hogy elő kellene vennem a régi idők történeteit összefoglaló jegyzeteimet és elkezdeni végre írni. A bevezető vers után végül verses prózaként adtam vissza édesanyám, édesapám, nagynéném és nagybátyám, valamint keresztanyám és a szomszédok történeteit”

– folytatta Meleg Mária.

Élet diktálta meséket őrzött meg farsangi vigadalmakról, háborús borzalmakról, közös tollfosztásokról, a kürtiek örömteli és bánattal sújtott napjairól.

Köménymagos cukor

„Télvíz idején, ha megbetegedtek,/Bajban voltak,/Mert nem volt orvos a a faluban. Csúzra vagy Szőgyénbe lehetett menni. /De ha nem volt lovaskocsi,/ Ha nem tudták a beteget elvinni,/ Otthon kellett kezelni./ Elővették a nyáron gyűjtött/Gyógynövényeket´…”. Beteg torokra hársfateát, kamillateát ittak, köhögéskor cukorra köménymagot szórtak, ezt lassan elszopogatták. Fogfájással Csúzra mentek, mert csak ott rendelt a fogorvos. Meleg Mária megírta Sándor történetét, akinek nagyon fájt a foga, ezért az apja kocsist fogadott és elindultak a szomszédos faluba. Ám amikor a Ciglédke-kegyhelyhez értek, a fogfájás elmúlt és békében hazatérhettek. „A természet körforgásával összhangban lüktetett az emberek élete, gyakran igen nehéz fizikai munkát végeztek, mégis töretlen hittel, derűvel dolgoztak. Imákat foglaltam bele a történetekbe, sok szép imádságot tanultam az édesanyámtól. „Jézus segíts, uram Jézus légy velünk” – így imádkoztunk, amikor a szőlőhegyre mentünk kapálni. Az ima a mindennapok része volt. Ha aratáskor kint voltak az emberek a határban, meghallották a harangszót, letették a szerszámokat és elmondták az Úrangyala imádságot. Esti harangszókor is együtt imádkoztak a nők és a férfiak, sajnos mára eltávolodtunk a természettől és az ünnepeinktől is” – egészíti ki az elmondottakat Meleg Mária.

Távoztak az emlékezők

A kürti temető kerítésénél gesztenyefák állnak, a levelek beborítják a közeli sírokat. Meleg Mária ezért adta ezt a címet a könyvének. A Gesztenyelevél című könyv megjelenését édesanyja özvegy Meleg Sándorné Danczi Dudás Mária már nem élhette meg, tavaly májusban halt meg. A könyv akkorra már elkészült, ám a szerzője még javítgatta, fésülte át a szöveget. A második világháború végével fejeződik be a történetek sorozata, az Őszi falevél című első fejezetben a Danczi, a Téli falevél című fejezetben a Meleg nagyszülőkre emlékezik. Egy újabb könyvben szeretné Tavaszi falevél címmel összefoglalni a szülei történeteit.

„Sokan támogatnak ebben és már jelezték, hogy szívesen elmondják a történeteiket. Ez a könyv a háború végével ér véget, édesapám francia fogságba került és csak 1946 nyarán jött haza. A folytatásban 1947-től íródnak majd az események”

– mondta Meleg Mária. A szerző esténként dolgozik, mondván, addigra elcsendesül és elrendezőik a lelkében minden. Nem volt könnyű a történetek mesélőivel ismét átélni a háború iszonyát, a rengeteg erőszakot, fosztogatást és pusztító betegséget. Igyekezett olyan derűs történeteket is becsempészni a könyvbe, melyek mosolyt csalnak az olvasó arcára.

A könyvet Meleg Mária apai nagyapjának, aki előénekes volt a templomban, százéves imakönyvéből vett imákkal egészítette ki. A Gesztenyelevélben emlékezők már nem élnek, de a szerző továbbadja az élet adta bölcsességüket és hitből fakadó derűjüket az olvasóknak.