Különbözünk – a minta legyen e

A szigetszentmiklósi fiatalember nem mindennapi pályát választott: tetoválómesterként a közelmúltban nyitott szalont Párkányban, s műhelye ma már a legkeresettebbek közé tartozik a régióban. Ügyes kezét, pontos, tiszta munkáját, egyedi kidolgozású mintáit dicsérik tetkós körökben. Kézműipari középiskolát végzett Budapesten, keramikus lett, világéletében remekül rajzolt. „Hatéves lehettem, amikor egy feltehetően börtönviselt fickó karján láttam egy teljesen élethű kígyót, a csuklójáról tekeredett fel a lapockájához, s onnan a nyakán keresztül az arcához, tehát a kígyó fejét már az illető arcára tetoválták. Rögtön eldöntöttem, hogy nekem ilyen kell, mire anyám rögtön fejbe is csapott” – meséli Gábor. Később aztán budapesti lakásán, hobbiból kezdett tetoválni: alapos előtanulmányok után, s minden szükséges kelléket szakboltokból szerzett be. Elmondja: a magyarországi tattoo-kultúra jóval fejlettebb és szerteágazóbb, mint a szlovákiai, csak a Nagykörúton több szalon van, mint egész Szlovákiában, s persze a műszerparkhoz szükséges háttér is jóval fejlettebb. Itt, Szlovákiában elsősorban az interneten keresztül rendeli meg a szükséges kellékeket és eszközöket, Pozsonyból vagy Prágából.

Tudnivalók alapfokon

Ha már egyszer eldöntöttük, hogy tetováltatunk magunkra valamit, akkor tudnunk kell a következőket: egy komoly szakember nem vállal tetoválást, ha ittasan megyünk a szalonba, vagy ha másnaposan tévedünk be, elutasít továbbá akkor is, ha pikkelysömörünk, övsömörünk vagy bármiféle bőrbetegségünk van. Emellett illik előtte alaposan letisztálkodnunk. Szőrös bőrfelület nem jöhet számításba, ha vérzékenyek vagyunk, akkor szintén nem nekünk találták ki a tetkót. Gábor megjegyzi, a csajokat például akkor sem fogadja, ha menzeszük van: „Nem azért, mintha ilyenkor ne lehetne tetoválni, de a lányok érzékenyebbek, van, akihez ebben az időszakban szólni sem lehet, nem hogy órák hosszat karistolgassuk őket.” A pigmenthiányra Gábor szerint lehet tetoválni, nagyon kell vigyázni azonban a szemölcsökkel, anyajegyekkel, ő ezeket inkább kikerüli.

A bőrfelületet előtte természetesen alaposan fertőtleníti, mindig új, steril tűket használ, s a gép többi részét is fertőtleníti. Amit pedig nem lehet sterillé tenni a gépen, azt speciális fóliával takarja le. Minden egyes alkalomkor új, steril kesztyűben dolgozik. „Ami a tisztaságot illeti, nincs alku, a legkisebb engedmény is gyulladáshoz, komplikációkhoz vezethet. Ha valaki egy bonyolultabb, nagyobb felületű mintát szeretne, azt nem is lehet egyszerre megcsinálni, minimum négyszeri-ötszöri beülésre van szükség” – taglalja Gábor, és azt javasolja, hogy tetoválás után, illetve amíg nem teljesen kész a mű, tiszta orvosi vazelinnel kell bekenni az érintett felületet. Gábor szerint nem igaz, hogy a tetoválófestéktől bőrrákot lehet kapni. Aki komolyan veszi a szakmát, az bevizsgált, bőrbarát anyagokat használ, s ezek a termékek nem tartalmaznak szintetikus adalékokat.

A jelszó: megjelölni!

Tetováláskor valójában a gépet irányítjuk, pontosabban a mozgó tűket. Ezek rozsdamentes acélból készülnek, és sohasem csak egy tű dolgozik a bőrön. A minta körvonalainak a kidolgozásakor 3-14 tű dolgozik egyszerre, satírozáshoz, kitöltéshez az ún. fésűs tűket használják.

„Természetesen rengeteg minta és változat van, ugyanakkor a trendeket is figyelni kell, mert ebből tanulsz. Vannak örök dolgok, alapmotívumok, ezek esetén igazán újat csak a kidolgozásban tudsz felmutatni. Én világéletemben saját magam szerettem a mintákat megrajzolni, továbbfejleszteni. Ám abból is rengeteget tanulhatsz, ha megnézed, hogy miként tetováltak mondjuk egy horgonyt ötven éve, harminc éve és most – fűzi tovább a szót Gábor. – Az eljárás először a polinéz törzseknél dokumentálható, akik rendszeresen tetoválták magukat, sőt maga az angol tattoo is egy polinéz szóból, a »tatau«-ból származik. Ez egyrészt hangutánzó szó, másrészt azt jelenti: jelöld meg! A törzstagok tetoválásaiból az illető egész életét, státusát ki lehetett olvasni. Nálunk az emberek főképp azért tetováltatnak magukra különféle jeleket, mintákat, hogy emlékezzenek, vagy kifejezzék a személyes kötődésüket valamihez, valakihez. A lényeg az, hogy különbözzünk, a tetoválás legyen egyedi és személyes. Ezért sem szeretem, ha pusztán divathóbortból valaki bejön és tetkót akar, főképp olyat, amilyen másnak is van. Mert aztán jön a megbánás. Márpedig az igazi tetoválás örökös és személyre szabott.”

Gábor minden testrészre tetovált már, beleértve a legintimebb zónákat. Pontosan tudja, melyek a legérzékenyebb helyek. Ezekre nagyon gondosan lehet csak felhelyezni a tetkót. Az arc, a nyak, a hajlatok, a combok belső fele mind-mind érzékeny felület, és azzal is tisztában kell lenni, hol van a legtöbb hajszálér. A szakember nem azért tetovál, hogy maradandó hegeket okozzon, hanem azért, hogy a megrendelő örüljön és elégedett legyen, maga a végeredmény pedig esztétikai élményt is jelentsen.

Gábor lépésről lépésre beszéli meg a kliensekkel, hogy mit is szeretnének, közösen választják ki a mintát. „Aki tetoválást szeretne, annak tudnia kell, hogy az elhatározása egy életre szól. Épp ezért én előbb magát az embert is szeretem megismerni, mielőtt a géphez nyúlok” – zárja a szalonban tett „tanulmányi kirándulásunkat” Horváth Gábor.