Könyvtárosok találkozója

Léva. A Barsi Könyvtár igazgatója, Jana Holubcová és alkalmazottai hétfőn baráti találkozón látták vendégül néhány szlovákiai és magyarországi kollégájukat. A találkozón részt vett a váci Katona Lajos Könyvtár igazgatója, Mándli Gyula, a szentendrei Pest Megyei Könyvtár igazgatója, Biczák Péter, ugyanezen intézmény hálózati igazgatóhelyettese, Gerber György, az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár igazgatója, Szilágyi Márta, az Ipolysági Városi Könyvtár vezetője Solmoši Márta és a Zselízi Városi Könyvtár képviseletében annak munkatársa, Blaškovič Ilona.

Holubcová összefoglalta Léva könyvtárainak történetét 1951-ig, amikor megalakult a Járási Népkönyvtár ötezer kötettel. Ez az intézmény volt a jogelődje a mostani Barsi Könyvtárnak, amelynek könyvállománya töb mint 131 ezerre emelkedett, és a régió információs, koordinációs és bibliográfiai központjává vált. Az intézmény módszertanilag 92 kisebb könyvtárat irányít. „Legnagyobb álmunk a saját tulajdonú, önálló épület, már több éve harcolunk érte sikertelenül, de nem adjuk fel.” Eddig tizenkilencszer kellett költözködniük.

A vendégeket Tesák Péter, a Lévai Területi Levéltár igazgatója ismertette meg a város történetével.

Az egyes osztályok meglátogatása előtt a könyvtárosok egyebek mellett az időszerű teendőkről folytattak eszmecserét. Gerber György fontosnak tartja a határ menti térséggel való együttműködést. „Közös projektek, pályázatok révén már régóta jó kapcsolatunk van az érsekújvári könyvtárral, főleg továbbképzésekre és részben állományfejlesztésre szereztünk támogatást. Az ipolysági könyvtárosokkal Mándli Gyulán keresztül ismerkedtünk meg, és felvetődött az igény, hogy nyissunk olyan könyvtárak felé is, amelynek vezetői ugyan nem magyarok, de az intézmények a vegyes lakosságú területen találhatók. E találkozó a kapcsolatfelvételt szolgálja, nagyjából feltérképezi a kapcsolódási pontokat, amelyek mentén együtt lehet majd működni” – mondta a szentendrei vendég. Jana Holubcová elmondta, a Barsi Könyvtár már vendégeskedett Vácott és Szentendrén is, ezért ideje volt viszonozni az ottani a vendéglátást. Ezután ismerkedhettek meg a vendég könyvtárosok az egyes osztályokkal. Először a gyerekosztálylyal, mely talán a legfontosabbnak nevezhető, hiszen évente több, mint 400 rendezvény várja itt a legfiatalabb olvasókat, szó esett az akadálymentesítésről és az egyre fejlődő, fogyatékos és egészséges gyerekeket egyaránt szolgáló „játéksarokról” is. Rövid séta után a város központjában a szépirodalmi osztály is bemutatásra került, mely teljesen akadálymentesítve van és még látni a korábbi felújítás nyomait, de a talajvíz már látható károkat okoz a falakban, mállik a vakolat, romlik az állag. Ez az osztály olvasóköröket fogad, kiállításokat szervez, tanórák keretén belül középiskolásokat ismertet meg a könyvtárral. Az ismeretterjesztő irodalom osztályát nem mutatják meg a vendégeiknek, mert úgy gondolják, az utoljára 30 évvel ezelőtt fölújított épület a Družba kultúrházban nem ad okot a dicsekvésre. „Megint csak arról kell, hogy szóljak, milyen fontos lenne a saját épület, ahol elférne minden osztály. Sajnos új épületre nincs kilátásunk. Megoldást jelenthetne, ha a mi tulajdonunkban lévő épületre, amely most csak a szépirodalmi osztályt képes befogadni, egy emeletet tudnánk húzni és az udvart is beépítenénk. Végre egy helyen lennénk, saját otthonunkban. Sajnos, anyagiak híjján ez most csak álom.”

Kötetlen beszélgetéssel folytatódott a program, arról, hogy csak önerőből tudnak könyveket vásárolni, hiszen a fenntartó erre nem áldoz, hogy naponta kb. 250 látogatója van a könyvtárnak, s mindenről, ami szóba kerülhet, ha könyvtárosok találkoznak.