Kitüntették az első vöröskereszteseket

A díszokleveleket Emília Uhrínová, Pozsony Város Területi Vöröskereszt-társulásának igazgatónője adta át Platthy Etelnek, Benes Máriának és Halgas Karolának, a Pozsonyi Óvárosi Alapszervezet tagjainak.

Az egész világon elterjedt segítőszervezet ötlete Henry Dunant svájci üzletember fejéből pattant ki 1859-ben, az olaszországi Solferino mellett vívott csata révén. A csatáról könyvet írt Solferinói emlékek címmel. A könyv olyan hatással volt a közvéleményre, hogy 1863-ban megalakult a Sebesülteket Segítő Nemzetközi Szervezet, amely 1876-ban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságává alakult, 1986-ban megkapta máig érvényes nevét: Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom, és a világ legnagyobb humanitárius szervezetévé fejlődött. 1919 februárjában alakult meg a Csehszlovák Vöröskereszt, amelynek elnöke az akkori köztársasági elnök T. G. Masaryk lánya, Alica lett. Ennek jogutódját, a Szlovák Vöröskeresztet 1993 óta regisztrálják, bár a Magyar Vöröskereszt már 1881 óta jelen volt a Felvidéken, segítséget nyújtott a háború sújtotta területeken a hadifoglyoknak, az anyáknak és az árváknak.

Segítsünk másokon

A Martin Luther King-idézetet, Segítsünk másokon, mert a mások is mi vagyunk választotta Gódány Zsuzsanna, a Vöröskereszt Pozsony Óvárosi Alapszervezetének elnöke az ünnepi rendezvény mottójául. Pozsonyban 32 alapszervezet működik, amelyeknek összesen több mint 1600 önkéntes tagja van. Az Óvárosban csak egyetlen, a magyar alapszervezet működik. Több mint negyven tagja havonta találkozik a Pozsonyi Casino termeiben, amelyeket az épület tulajdonosa, Frideczky János minden alkalommal ingyen bocsát a rendelkezésükre. Szakorvosok, dietetikusok tartanak itt rendszeresen előadásokat az idősebb korosztályt érdeklő és érintő egészségügyi témákról. De a szervezet munkája elsősorban egymás segítésére helyezi a hangsúlyt. Pozsony óvárosában sok az egyedülálló idős ember, akik segítségre szorulnak, a szervezet tagjai velük is törődnek.

A kitüntetettek

Halgas Karola, Benes Mária és Platthy Etelka kapott köszönő díszoklevelet az Országos Vöröskereszt Szervezettől, hosszú éves önkéntes munkájuk elismeréseként. Mindhárman több mint 60 éve segítenek ott, ahol éppen szükség van rájuk. Halgas Karola annak idején a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy vöröskeresztes legyen. „A Duna utcai pedagógiai gimnázium növendéke voltam, és az egész osztály vöröskeresztes volt. A múlt század 60-as éveiben alapszervezetünknek több mint 400 tagja volt, itt összpontosult a pozsonyi magyar kulturális élet. Elsődleges feladatunk volt, hogy felkaroljuk az idős, egyedülálló embereket, de gazdag társasági életet is éltünk. Amikor kirándultunk, legtöbbször Magyarországra, hiszen máshova nem is lehetett, négy busszal mentünk” – emlékszik vissza Halgas Karola. A 93 éves Platthy Etelka a háború idején az elsők között volt, akik önkéntes szolgálatra jelentkeztek, és mind a mai napig, lehetőségeihez és erejéhez mérten segít. Büszkén mutatja első igazolványát. „Igazolvány arról, hogy Csefán Etelka diószegi lakos, aki született Diószegen, 1926. évben a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete által 1944. év február hó 15–16. napján Diószegen tartott az elsősegélynyújtásra, gázvédelemre képesítő tanfolyamot eredményesen hallgatta. Kérjük a hatóságokat, hogy őt emberbaráti működésében támogassák. Kelt Budapesten, 1944. év április havában.” – áll még mindig olvashatóan az elsárgult igazolványon. Tisztán emlékszik az utolsó háborús évekre, arra az esetre is, amikor légiriadó volt és jelentkeznie kellett a községházán. Egy katona az utolsó pillanatban lökte a bokrok közé, a következő percben sortűz zúdult arra a helyre, ahol előtte állt. „Engem mindig minden érdekelt. Ma is. Évek óta Pozsony Óvárosában lakom, de a diószegi múltamat nem adtam fel. Van egy kertem a város peremén, amit rendszeresen gondozok, fákat ültetek, habár mostanság már inkább csak rózsákat. Gyakran találkozom az unokámmal, aki férjem és fiam révén Benyovszky Móric utolsó egyenes leszármazottja” – mosolyog sokat sejtetően Platthy Etelka, majd megmagyarázza: „Igen, a néhai férjem ükapja volt a híres Benyovszky Móric. A lányom történészként végzett és erről a családfáról írta a diplomamunkáját, de ő már sajnos nincs közöttünk.”

Arra a kérdésre, mit kell tennie annak, aki a Pozsonyi Óvárosi Vöröskereszt szervezetének a tagja szeretne lenni, itt áll Gódány Zsuzsanna elnök útmutatása: „Jöjjön el közénk, a tagsági díj évi két euró, és havonta élvezheti a színvonalas szakmai előadásokat a Pozsonyi Casino épületében, amiért nagyon hálásak vagyunk a tulajdonosnak, Frideczky úrnak, hogy ingyen a rendelkezésünkre bocsátja, velünk jöhet kirándulásainkra, de főleg és elsősorban: segít. A gyengébbnek, az elesettnek, a rászorulónak.”