Kit ültetnek a vádlottak padjára?

Vass Bélánénak hihetetlennek tűnik, hogy a hatóságok képtelenek lezárni a vizsgálatot és megnevezni a felelőstSomogyi Tibor felvételeBár a legilletékesebb szerv, a nyitrai Munkavédelmi Felügye-lőség vizsgálata egyértelműen megállapította a munkáltató hanyagságát, az Eko-Terra Group Rt. tulajdonosait eddig mégsem vonták felelősségre. – Nem igazságos, hogy míg Riszdorfer Mihály örülhet fiai sporteredményeinek, az én gyermekeim apa nélkül kénytelenek boldogulni. Az erősportot űző fiamat, aki fekvőnyomásban szlovák bajnok, többé nem támogathatja, nem kísérheti versenyekre az édesapja. Először a rendőrség volt képtelen lezárni a vizsgálatot, holott a vétkes adott volt, nyár óta viszont a komáromi járási ügyészség emel kifogásokat. Az akadékoskodásnak, úgy érezzük, egyetlen célja van, hogy Komáromban a szőnyeg alá söpörjék az esetet – fogalmazott Vass Béláné, az özvegy.

Idegenek értesítették

– A férjem fiatal kora óta a hajógyárban dolgozott, géplakatosként. Tavaly január 5-én reggel elindult munkába, mi aznap a gyerekekkel Magyarországra készültünk. Az autóban ültünk már, amikor fél kilenc körül megcsörrent a fiam maroktelefonja. A barátja tudatta vele, hogy édesapját baleset érte. Nyomban visszafordultunk, a hajógyár kapujában az őr annyit mondott, hogy ott volt a rohamkocsi, és elszállította. Indultunk volna a kórházba, amikor a fiam ismerőse közölte vele, hogy apja még a gyártócsarnokban van – elevenítette fel az eseményeket az özvegy, de mert hangja elcsuklott a sírástól, 29 éves fia vette át a szót. – Ismertem a járást, tudtam, hajójavítás céljából melyik csarnokot bérli a Riszdorfer-cég. Édesapám a hajótest alján feküdt, vérbe fagyva, letakaratlanul, holtan. Több mint 6 métert zuhant. Azért, mert az állványon, amelyen kollégájával dolgozott nem volt védőkorlát, s a padlólemezek száma is hiányos volt. Elmondhatatlan, mit éreztem, amikor megpillantottam apu főnökét, aki arra sem volt képes, hogy személyesen közölje édesanyámmal a történteket. Nyomban tudomására hoztam, hogy bepereljük. Ezután mentem szólni a portán várakozó édesanyámnak és húgomnak. Majd megérkezett a halottaskocsi. Anyut és Csillát nem tudtam visszatartani attól, hogy ne menjenek a helyszínre. Mire a hajóhoz értünk, ott voltak a rendőrök is. Édesanyám le akart menni a halott apámhoz, de nem engedték. Riszdorfer Mihály pedig elkerült minket. Igaz, később húgom – felindultságában – gyilkosnak nevezte. Mivel pontosan tudni akartunk mindent, felkerestük a mentőorvost. Elmondta: 8.20-kor riasztották őket, édesapám sérülései halálosak voltak. Ezt bizonyítja a boncolási jegyzőkönyv is – nyújtotta át a vaskos iratot. – No, meg azt – folytatta Valika asszony, hogy férjem vérében nem volt alkohol, és nem volt semmi olyan szervi baja, amely szédülést okozhatott volna. Ezt azért tartom szükségesnek megjegyezni, mert felmerült – talán a munkáltató sugallatára – hogy vérnyomásproblémái voltak. Tény, hogy volt betegállományban, de az ellenőrző vizsgálat eredményei bizonyítják, hogy teljesen egészséges volt. A baj az, hogy ezeket a tényeket senki nem kérte sem tőlünk, sem a kezelőorvostól. Mellesleg, a férjem nem ivott, a családjának élt – csuklott el a hangja az asszonynak.

Balesetveszély

Vass Béla a baleset pillanatában nem volt egyedül, ám a család csak a rendőrségi jegyzőkönyvekből szerzett tudomást a családfő életének utolsó pillanatairól. Szándékosan nem keresték fel a tanút, ne érhesse őket a vád, hogy befolyásolni akarták. H. Imre látta barátját zuhanás közben, majd a lehető leggyorsabban lemászott a hajófenékre és az orvos érkezéséig mellette maradt. A munkakörülményekről szóló vallomásában nyíltan beszámolt arról, hogy a munkáltatótól nem kaptak sem utasítást, sem nyersanyagot a biztonságos állványok kialakítására. Saját maguknak, kellett „valahonnan” beszerezniük a deszkákat, a vasrudakat, ami nem mindig sikerült. Látták a cégvezetők, amint a magasban korlát nélkül dolgoznak, mindenki tudta, hogy a hiányos padlózat miatt bárki, bármikor lezuhanhat. Nem tagadta azt sem, hogy a balesetet követően az állványon egy keresztbe fektetett deszkával több volt.

A nyitrai Munkavédelmi Felügyelőség minden kétséget kizáróan megállapította: a munkáltató nem biztosította a balesetmentes üzemelést. Nemcsak a halálos zuhanás napján, január 5-én, hanem előtte sem. A jelentést megkapta az Eko-Terra Group Rt. résztulajdonosa, Riszdorfer Mihály mérnök is, ám ő az előírások megszegésének vádját visszautasította.

Hiányos bizonyítékok?

A komáromi rendőrségen eddig több vizsgálótiszt foglalkozott Vass Béla halálos munkabalesetével, majd 2004. júniusában a bizonyítékok összegezése után halálos testi sértés okozása miatt vádat emeltek Riszdorfer Mihály ellen. Az ügyészség nem tartotta megfelelőnek a vizsgálótiszt munkáját, a vádemelést lesöpörte az asztalról. Egyebek között azzal az érveléssel, hogy nemcsak a kihallgatott személyek listája hiányos, hanem a felsorakoztatott bizonyítékok sem állják meg a helyüket.

– Nekünk úgy tűnik, mintha az ügyészség védelmezné Riszdorfer Mihály mérnököt. A határozatban olvasható az ügyész felvetése – mutatja az iratot –, miszerint a rendőrség nem foglalkozott eléggé férjem magas vérnyomásának gyógyszeres kezelésével, s arra utal, hátha éppen ez okozta a zuhanást. Figyelmeztet arra is, hogy más személy, vagyis nem a cégvezető utasította a teendők elvégzésére a férjemet és kollégáját. Voltak további kifogások is. Ügyvédünk szerint újra kell vizsgálni az ügyet, s mi tartunk attól, hogy az illetékesek ismét húzni fogják az időt. Pedig a tisztesség azt kívánná, hogy mielőbb zárják le az ügyet. Akkor is, ha ismert nevű ember elmarasztalásáról lenne szó. Ha pedig tartanak Riszdorfer úrtól, adják át az aktákat más járás rendőri szerveinek – véli az özvegy.

Megkésett vizit

Anya és fia elmondták, hogy a cégvezető a történtek óta kerüli őket. – A baleset utáni napokban én csörgettem rá, hogy nincs-e mondanivalója számunkra. Ez után látogatott el hozzánk, iratokat akart aláíratni, illetve a-nyámnak 10 ezer koronát nyújtott át. Anyukám nem vette el, azzal utasította vissza, hogy kérvényezzük a hivatalos kártérítést. Felhívta viszont a figyelmét arra, hogy majd az özvegyi nyugdíjhoz szükséges iratokban ne csak a munkaszerződésben feltüntetett néhány ezer koronás bért, hanem apu nem hivatalos keresetét is igazolja. Ennek a kérésnek Riszdorfer úr eleget tett. Fülünkbe jutott a cégvezető híresztelése, miszerint kárpótolta családunkat, s mi megfenyegettük őt. Ez persze nem igaz. Tény viszont, hogy addig nem nyugszunk, amíg apu halála miatt valakit nem ültetnek a vádlottak padjára, és kártérítési igényünkről sem mondunk le – tudatta a fiú a család nevében.

Nem méltatott válaszra

Két hétig tartott az egyezkedés Riszdorfer Mihállyal, aki ismételten fontos teendőkre hivatkozva tért ki a személyes találkozás elől. Amikor a telefonba felsoroltam kérdéseimet (egyebek között: miért nem személyesen értesítette a családot a balesetről, minek alapján utasítja vissza a munkavédelmi felügyelőség megállapításait, hogy a Katalin nevű hajó javításánál mellőzték a biztonsági előírásokat, mit jelentett a 10 ezer koronás „adomány”?), megjegyezte: elképzelni sem tudom, milyen rossz lelkiállapotban volt. Megígérte, február 7-én a szerkesztőségben válaszol kérdéseimre. A megadott napon és időben nem jelent meg, és nem is mentette ki magát. Telefonos megkeresés után végül csak telefonos beszélgetésben egyeztünk meg, ám munkahelyén – az általa megadott időben – a kagylót fia vette fel, a maroktelefonon pedig ismételten elérhetetlen volt a cégvezető.