Kihalás fenyegeti a Bodrogközben honos mocsári teknőst

Horváth Enikő, a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem természettudományi karának doktorandusza elmondta, a Tajba világát és a benne élő teknősöket csak megfelelő emberi beavatkozással lehet megmenteni.

A Tajba Nemzeti Természeti Rezervátum közel harminc hektáron terül el, mintegy 3 kilométer hosszú és átlagosan 150 méter széles vízfelülettel. 1966-ban felkerült a védett természeti rezervátumok listájára, de az utóbbi évtizedekben véghezvitt beavatkozások, valamint a klímaváltozás miatt a kiszáradás fenyegeti. Horváth Enikő szerint a mocsári teknősök is veszélyben vannak. „Az elmúlt ötven évben kisebb-nagyobb projekteket indítottak a terület megmentésére. Eleinte nem volt szükség konkrét beavatkozásokra, de az utóbbi öt-tíz évben tapasztalt vízhiány miatt óvintézkedéseket kellett bevezetni. A környező folyómedrek szabályozása után a Tajba vízellátása teljesen megszűnt, medre egyre sekélyebb” – mondta a doktorandusz. A Tajba Nemzeti Természeti Rezervátum megalapításának 50. évfordulójára a Latorca Természetvédelmi Terület, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat, a Fauna Carpatica Polgári Társulás és Bodrogszerdahely önkormányzata találkozót szervezett, hogy megoldást találjanak a Tajba megmentésére. A megbeszélésen szó volt a mocsári teknősök mentését finanszírozó Környezeti Minőség Operatív Program által kínált lehetőségekről is, melyeknek köszönhetően már idén beindulhat a munka. Horváth Enikő szerint a vízellátás visszaállítása mellett nagyon fontos a teknősök állandó megfigyelése is. 

„Az egyetemmel karöltve figyeljük az állatokat. Tudjuk, mikor bújnak elő, mikor kezdenek el párzani, de feljegyezzük a tojásrakás idejét is. A nyilvántartásból átfogó képet kapunk, melynek köszönhetően konkrét óvintézkedéseket vezethetünk be” – magyarázta. A Tajba jelenlegi állapota miatt a teknősök jóval messzebb raknak fészket, és a kevesebb nyílt homokos terület miatt a tojások nagy veszélyben vannak. „Egy-egy fészekben általában 10-12 tojás van, de ha rátalálnak a ragadozók, az összest megeszik. A tojásrakó szezonban, májustól június közepéig mindennap terepen vagyunk. A fészkek helyzetét GPS-szel bemérjük, dróthálóval körbevesszük őket, hogy ne férjenek hozzájuk a ragadozók. Miután a nőstények lerakják a tojásokat, alaposan átvizsgáljuk őket. Vért veszünk tőlük, megmérjük és megszámozzuk őket, ezután pedig rádiófrekvenciás jeladóval követjük a mozgásukat” – magyarázta Horváth Enikő. Mivel a Tajbát mezőgazdasági terület veszi körül, a teknősöket tojásrakás közben is veszély fenyegeti. „A klímaváltozás miatt a teknősök jóval nagyobb területen mozognak, legtöbbször a védett területen kívül raknak fészket. Ezelőtt itt nem jártak mezőgazdasági gépek, de ma már ezek is veszélyt jelentenek az állatokra. Az egyetemen csak én és néhány önkéntes, valamint a Fauna Carpatica tagjai foglalkoznak a teknősök megfigyelésével. Jó lenne, ha több önkéntes kapcsolódna be a munkába” – zárta Horváth Enikő.