Ki volt Matzner Ilona?

A Galántai Honismereti Múzeum nagytermében fogadta a nagyszámú közönség Ötvös Annát, a Márai Sándor Emlékkiállítás kurátorát, aki Márai Sándor és felesége, Lola címmel tartott előadást elsősorban Matzner Ilonáról, de természetesen férjéről is, a közös életükről és a világról, amelyben éltek. Ötvös Anna az egyetemi évei alatt ismerkedett meg Márai Sándor műveivel, hiszen, mint kifejtette, az író halála után kezdte el az irodalmi szakma felfedezni, feldolgozni az életművet, amely a szocializmus évei alatt tiltólistára került, a köteteket bezúzták. Ötvös Anna szerint Márai Sándor az 1990-es években valósággal berobbant a köztudatba. A történész első olvasási élménye a Márai-művek közül az Egy polgár vallomásai volt, amelyben számos érdekességet lehet megtudni Kassáról, Márai családjáról, a fiatal koráról és feleségéről, Matzner Ilonáról, vagyis Loláról. Ötvös Anna érdeklődését ekkor keltette fel igazán a nő személye és olyan idős kassai polgárokat keresett fel, akik találkozhattak a házaspárral, illetve ismerhették őket. Így jutott el egy régiséggyűjtőhöz, akitől megkapta Matzner Ilona 400 darabos fotóalbumát, amely elindította abban, hogy megírja Lola történetét. 

A 2017-ben megjelent, Lola könyve – Kassától Márai Sándorig című kötet, amely már nem, vagy csak antikváriumokban kapható és háromszor nyomtatták újra, a szerzője szerint bizonyíték volt arra, hogy az embereket érdekli, ki volt az a nő, akit az író csak L.-ként jelölt műveiben, aki mindenhová és mindenben követte, akkor is, amikor nagyon magányos és elveszett volt az emigráció hosszú évei alatt. A könyv képet ad arról a társadalmi közegről is, amelyben a Márai házaspár élt és elindult. A Helikon kiadó a nagy sikerű kötet után szerezte meg az engedélyt arra, hogy kutathatóak legyenek Lola naplói, amelyeket a húszas éveitől kezdett írni, de sajnos nagyjából az első száz füzetet nem találták meg a kutatók. A Márai-hagyatékot képező 296 füzetben leírt napló az 1948-as emigráció idején indul és 1979-ben ér véget. A kéziratot a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Mészáros Tibor és Ötvös Anna gépelte le, ami 2000 gépelt oldalt jelent. Nagy Zselyke nagyjából a felére szerkesztette, így jelent meg két kötetben, összesen 1600 oldalon Betűbe zárva címmel 2022-ben. Ötvös Anna saját bevallása szerint sokat vívódott azon, hogy ki lehet-e adni a naplókat, hiszen Márai Ilona sokszor leírta benne, hogy nem akarja, hogy bárki elolvassa. 

„Úgy gondoltam, hogy mivel Márai Sándor tudta, hogy az irodalomtörténészek kutakodni fognak a hagyatékában és mégis benne hagyta a naplókat, ezzel hozzájárult ahhoz, hogy az életműve részévé váljon. Úgy érzem, hogy tényleg az írói életmű részévé vált ezzel a feleség is. Nehéz olvasmány, mondhatni szenvedéstörténet, egy nagyon mozgalmas házasság és életút leírása, ugyanakkor nagyon jó látlelet a társadalomról, arról, hogy hogyan éltek az emberek például Nápolyban vagy New Yorkban, a mindennapi élet jegyzetei” 

– mondta Ötvös Anna. Kifejtette, akkor kezdett mélyebben kutatni Matzner Ilona életében, amikor rájött, hogy Márai Sándor nem volt könnyű ember. Azt szerette volna megtudni, hogy miért vállalta a háttérember szerepét Ilona. A naplókból kiderült, hogy azért, mert úgy érezte, neki ez az életfeladata, ez adatott meg neki, hogy egy nagy írót, egy zsenit kell támogatnia és megteremteni számára azt a lehetőséget, hogy nyugodtan, az íráshoz kellő magányban alkotni tudjon. 

„Amikor már kicsit többet tudtam Loláról, akkor abszolút a személyisége keltette fel bennem az érdeklődést, mert egy nagyon intelligens, jó humorú, sok nyelven beszélő és érzelmileg is nagyon empatikus emberről van szó, akinek sokszor van sarkított véleménye. A napló őszinte műfaj, mindenféle arcát láthatjuk Ilonának, akit mint embert, nagyon megszerettem, és általa Márai Sándort is” 

– fogalmazott. Azt is elmondta, hogy Lola nem tartotta magát írónak, ezért nem is lehet irodalmi műnek venni a naplóit. Nem is kell feltétlenül úgy olvasni a két kötetet, mint egy regényt, hanem bárhol fel lehet ütni és bele lehet olvasni, ezért bárkinek ajánlja a szerkesztő. Megdöbbentőnek nevezte, hogy milyen tükröt tart elénk a mű, amiből megtudhatjuk, milyen volt a 20. század második fele, hogyan működik egy házasság, mit és hogyan lehet megbocsátani a másiknak, és hogy ez nem is mindig sikerül, így önmagunkra is reflektálhatunk a könyvek által.