Kettes képesítés, egyes osztályzat

– Beérett négyéves vezetői munkánk gyümölcse, felsőbb osztályba léptünk. A bajnoki cím megszerzése elsősorban a szakmai stáb, a játékosok érdeme, ám a Duslo vegyi üzemnek, a városi ön ormányzatnak, a többi szponzorunknak is, akik nélkül ma aligha ünnepelhetnénk a felsőbb osztályba lépést – hangzott Ján Valent klubelnök gyorsmérlege a mámor perceiben. Tőle azt is megtudtuk, a bajnoki évfolyam befejezését követően, május 16-án évzáró közgyűlést szerveznek. Ezen tűzik majd ki a közeljövő legfontosabb céljait. Értesüléseink szerint lesz miről tárgyalni, hiszen az utóbbi hetekben kissé megromlott a fő szponzor és a klubvezetés közötti kapcsolat..

Visszatérve a diadalhoz, a sikerkovács, Takács András sm tagadta, az őszi idény remekbe szabott menetelése után tavasszal kissé megtorpant a kollektíva, nem jöttek a remélt jó eredmények. – Talán legnagyobb vetélytársaink sem vettek bennünket ősszel komolyan. A visszavágó sorozatban aztán jól ránk ijesztettek. A nyitányon hazai pályán döntetlenül végeztünk a Lévával, remiztünk a sereghajtó otthonában. Majd ismét otthonunkban buktunk egy nagyot, hiszen a D. Vestenice három pontot zsákmányolt tőlünk, ezzel egyben megszakadt 21 fordulón át féltve őrzött veretlenségi sorozatunk is. Nyomult felfelé a Bacsfa, ráadásul a trónkövetelő csallóköziek pályáján is kikaptunk. A zömmel fiatal játékosokat felvonultató csapatra nagy lélektani teher nehezedett. Szűk játékoskerettel rendelkezünk, a sérülteket nehéz volt egyenértékű csereemberekkel helyettesíteni. Kész szerencse, hogy épp a legjobbkor tudtunk újítani, ezzel kifogtuk a szelet a nagy rivális bacsfaiak vitorlájából – mutatott rá a bajnoki cím felé vezető, olykor bizony rögös út legfontosabb mérföldköveire az ötvennégy esztendős vághosszúfalui szakvezető. A térségben méltán oly népszerű, szinte mindenki által familiárisan Bandinak becézett tréner immár harmadízben irányította bajnoki címhez a Vágsellyét. Előbb ugyan kétszer csupán másodedzőként, Ján Rosinský, illetve Szikora György segítőjeként. Ezúttal viszont szólistaként, hiszen neki hivatalosan nincs társa. Tavaly tavasszal került az addigi vezetőedző, Meszlényi Tibor helyébe, akinek a vezetőség idő előtt köszönte meg tevékenységét. Addigi segítőtársa azóta karmesterként igazgatja a vegyi üzem képviselőit. – A legfontosabb kérdésekről Slavomír Prúčny csapatkapitánnyal és a tapasztalt Lancz Oszkárral konzultálok. Kikérem véleményüket, tudom, rájuk mindig bizton számíthatok. A pályán, de a játéktéren kívül is. Az edzésmunkáért, az eredményekért azonban én felelek. Előnyömre szolgál a helyismeret, hiszen – másfél évnyi gútai kitérőt leszámítva – 1980-tól dolgozom trénerként a klubnál. Sajnos, vezetőedzői minőségben nem küldhetem csatába egy emelettel feljebb a Duslót. Ennek prózai oka van, ugyanis nincs első osztályú képesítésem, ami a második vonalban elkerülhetetlen – vázolta fel a jövőképet Takács András, aki fénykorában Nyitrán rettegett gólvágóként került a figyelem fókuszába. A hogyan továbbról csakhamar döntés születik. Egy biztos, a sikerek hátterében szorgoskodó szakvezetőnek nem volna kedvére való, amennyiben hivatalosan csupán másodedzőként, mégis amolyan titkos főnökként irányítaná a csapatot. – Tervünket teljesítettük, igazoltuk, hogy jó, egy célért küzdő kollektíva a miénk. A legtöbb fellépésünkön, főleg az őszi szezonban, de így volt ez a Myjava ellen is, a szurkolói szíveket megdobogtató teljesítménnyel örvendeztettük meg híveinket. Megérdemelten végeztünk az élen, s léptünk egy osztállyal előrébb. Oda, ahová a vágsellyei labdarúgás méltán tartozik – fejezte be a mérlegvonást Takács András, aki védenceivel szerdán, az előrehozott nagytapolcsányi mérkőzésen zárja a bajnoki idényt. (ái)