Karácsony az idő sodrában

Az „ünnep” több néprajzi definíciója kitér arra, hogy az olyan alkalom, amikor az emberek nem úgy viselkednek, ahogyan egyébként szoktak, hanem egy-egy ünnepi szokásra összpontosítanak – s hogy az ünnepek mindenképpen kapcsolatban vannak az élet kulcsfontosságú periódusaival mind az egyén, mind a közösség szintjén. Érdemes kiemelni még azt is, hogy egy-egy ünnepi esemény sokszor egy olyan alkalom, amikor az adott társadalom értékei, képzetei és rendje valamilyen módon megmutatkoznak, s ezzel együtt megerősödnek, de ekkor akár még meg is változhatnak. A népi kultúra és egyáltalán a történelem esetében azonban nem lesz könnyű dolgunk, ha zöld ágra akarunk vergődni azzal, hogy a történelem sodrában miből is állt össze az az ünnep, amelyet karácsonynak nevezünk.

Pogány – keresztény 

Krisztus születésének megünneplése, illetve annak december 25-ei időpontja a 4. században alakult ki. Az ókori antiochusi naptárban a 25-ei dátum a Napisten születésnapjaként van megjelölve. Ne feledjük, ekkor már túl vagyunk a téli napfordulón, amikor például Szlovákia területén csak 8 és fél órát van nappali világosság. Még a 3. századi Aurelianus császárhoz kapcsolódik az a rendelet, mely szerint 25-e a legyőzhetetlen Nap ünnepe volt. Az egyház egy századdal későbbi döntésében e körülményeknek döntő szerepük volt, hiszen a jelképek szintjén jól illettek Jézus alakjához. A Megváltó ilyen értelemben nem volt más, mint a mennyei fény eljövetelének szimbóluma. Már ez az epizód is mutatja, hogy kereszténységet és „pogányságot” nem feltétlenül lehet elválasztani egymástól. Előbbi számos téren mintegy ráépült utóbbira, gyakran úgy, hogy egyes elemeket magába olvasztott. 

De nemcsak az ókori római vallási rendszerekkel kell számolnunk. Ahogy a magyar, úgy más nyelvterületek kultúrája is évszázadokon át megőrzött olyan elemeket, amelyek a kereszténység felvétele előtti vallási rendszerek és hiedelmek maradványai. Idézzük csak fel a korábban elterjedt regöléseket, amelynek december 26-a a fő időpontja, célja pedig a köszöntéseken keresztül a termékenységvarázslás. A regös legények a legtöbb helyen házról házra jártak, s énekeik, a kutatók véleménye szerint zeneileg, szövegileg a sámánénekekkel hozhatók összefüggésbe. Aligha a keresztény tanok világa ez, mégis fennmaradt az idő során – gyakorlatilag napjainkig, hiszen ma már a népművészeti együttesek és különböző hagyományőrző csoportok tették magukévá, s „mentették meg” a feledéstől.

Karácsony régen és ma

A néprajzban például az „ősi” és „hagyományos” megjelölések gyakran gondot okoznak. Mert mi lehet az ősi? A 200 évvel ezelőtti jelenség már az? S miben lenne „ősibb” egy 1000 évre visszatekintő szokás, mint az, aminek a nyomai akár 2000 évre is visszanyomozhatók? Épp ezért, hacsak ez lehetséges, célszerűbb századokról beszélni. Annál is inkább, mert gyakran „ősinek” is tartható szokásokról derül ki, hogy nagyon is „újak”. A karácsonyfa-állítás ilyen-olyan előzményei ugyan kitapinthatók az ókorig, ma is ismert formájában azonban csak a 17. századtól kezdve ismerjük, s akkor is német nyelvterületen, protestáns közegben jelent meg. Magyarországon a 19. század elejétől számolhatunk vele, de először csak a nemesi és polgári rétegeknél, míg a módosabb parasztságnál alig 150 éve honosodott meg, de igazán közismertté már a 20. század elején vált. Sokrétű és bonyolult folyamat volt ez, s csupán egy a karácsonyi ünnepkör számtalan szokása, „kelléke” közül.

Ma szokás bírálni a karácsony kommersz, egyre inkább a fogyasztói társadalomról szóló jellegét. Néprajzi, tudományos értelemben ugyanakkor ebben semmi különös nincs, mivel ahogy az eddigiekből is kitűnik, nincs olyan ünnep, amely az idő előrehaladtával ne változna meg valamilyen irányban. Nincs hagyomány változás nélkül, és fordítva, s a kettő viszonya gyakran ellentmondásos, főként amikor törés áll be a régi és az új között. Ugyanakkor nyugodtak lehetünk: a korábbi korok emberei is megküzdöttek a változások okozta problémákkal, s gyakran egy-egy új szokás a kezdeti időszak után elfogadottá vált, mi több, maga is megváltozott. A nyugati világ mostani jóléte és árubősége megváltoztatja a karácsonyt, jó, hogy erről beszélnek az emberek, de hogy végül hova lyukadunk ki, azt nem lehet megmondani. Viszont akármi történik is a társadalmak egészében, a mai nyugati világban számos téren nagy szabadsága van az egyénnek: sokszor szabad kezet kap ahhoz, hogy saját maga határozza meg, mit, miért és hogyan tart jelentősnek. Magyarán: senki sem akadályozza meg ma, hogy az eddigi koroknál talán sokkal határozottabban mi magunk alakítsuk ki a saját karácsonyunkat, amelybe vagy belerakjuk a bevásárlás világát, vagy nem; vagy az otthoni vallásos meghittségre törekszünk, vagy inkább aktív pihenésre, kikapcsolódásra használhatjuk. Néprajzi tekintetben ma talán így is meg lehet határozni a karácsonyt, vagyis olyan ünnepként, amely a maga történeti mélységével helyet, időt és lehetőséget kínál nekünk az ünnepi kikapcsolódásra.