Jókai-emlékév: Jókai, a kis étkű ínyenc (Keszegh Béla gondolatai)

Jókai Mór születésnapját hálás dolog ünnepelni. Az írót minden érdekelte, mindenki talál magának valami érdekeset, amiről írt, amivel foglalkozott. A portréját nézve akár még avittnak is tűnhet Jókai világa, pedig a nagyszerű írások mellett élvezte az élet finomabb pillanatait is. 

Ha a mai kor szótárát használnánk a cimkézésére, akkor a celeb is bőven beleférne. Jókai után nem ritkán szaladtak a rajongói, a hölgyek ámulattal érintették meg a sztárt. A világsztár sem volna túlzás, hiszen Párizsban is állva megtapsolták a színházban és a német kiadók próbálták rábeszélni, hogy inkább németül írjon (mivel jól beszélte a nyelvet) és csodálták a tehetségét. Érdekességnek hozzátehetjük, hogy még a mai napig kötelező olvasmány a Sárga rózsa című regénye az egyik kínai tartományban. 

Jókai Mór írói munkásságáról hosszasan lehet beszélni és bizonyosan vannak ezen a téren nálam szakavatottabbak. Én inkább egy másik szenvedélyes viszonyáról szólnék, ami egy életen át tartott. A konyha környékén szinte minden érdekelte. Ír a régi magyar konyha eszközeiről, a méhsör főzéséről, a kávé pörköléséről, sőt a Kárpáthy Zoltánban még a svédasztal születéséről is  – írja Vinkó József a Szellem a fazékból című könyvében. Mintha egész életében csak evett-ivott volna az írás mellett. 

„A szerelem oltárán elhervadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart” – írja Jókai, aki ugyan 76 évesen még újraházasodott, elvette a 20 éves Nagy Bella színésznőt. Mindkét felesége nagy konyhát vitt, az alapanyagok beszerzésére is különös figyelmet szentelve. Laborfalvi Róza időnként nagyobb összeget is elfőzőcskézett. 

Ínyenc volt, de nem falánk. „Móric bácsi nagyon kis étkű ember volt, keveset evett, de amit megevett, annak kifogástalan jóízűnek kellett lenni” – írja Jókay Jolán, az író unokahúga. Az egyik regényében elárulja azt is, hogy nem a (róla elnevezett) bablevest, hanem a húslevest szereti a legjobban. Megbízhatatlannak tartja azt az embert, aki leves után vizet iszik: „attól nem lehet tanácsot kérni. De aki leves után 40 csepp bort iszik, az, ha hetven évig naponta gyakorolja, öreg lesz. Aki sok levest eszik, soká él.” 

Mikor szőlőbirtokot vásárolt, az író szinte minden nap kertészkedett. Nemcsak felügyelte a teendőket, de saját találmányokkal is segítette a jobb termést. Kedvenc bora a haláláig a „kastélyos” maradt, amit három fajtából (kadarka, kékfrankos, csókaszőlő) házasított. Jókainak csak olyan bor kerülhetett az asztalára, amiben nincs mesterséges anyag, „az én boromban nincs más, mint a szőlőfürt nedve.”

Komárom egyik leghíresebb szülöttjének bicentenáriumán ezért a gasztronómia is teret kap. A város legismertebb borásza, Bott Frigyes elkészíti a „kastélyost”, Jókai kedvenc borát. Jókai hármasa teret ad bemutatni az olyan elfeledett fajtákat is, mint a csóka. Vargha Katalin csokimágus a születésnapra készített egy barack ízesítésű csokoládét (ha már Jókai a kávéját is jó édesen, sűrű tejszínnel szerette), ami a Tímea nevet kapta, hiszen ezt a nevet Jókai Mór alkotta, az Arany emberben tűnik fel először. Néhány komáromi étteremben (pl. a belvárosi Klapkában) Jókai-hét lesz az író születésnapján, amikor kedvenc ételei kerülnek a napi kínálatba. Az ételeket egy egyedi alátéten tálalva kóstolhatjuk és a 40 csepp bort is kérhetjük Jókai kedvenc borából. 

Ünnepeljünk együtt ilyen formában is Jókai születésnapját. De vigyázzunk, mi kerül az asztalra, mivel, ahogy Jókai írja: „Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper.”

Keszegh Béla, Komárom polgármestere

(A Magyar Országgyűlés és a Kulturális és Innovációs Minisztérium 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította, így tisztelegvén a 200 éve született író előtt. A jublieumhoz kapcsolódva február folyamán (mivel az író ebben a hónapban született) irodalmárok, művészek, művelődésszervezők, kutatók és más szakmák képviselői osztják meg a Jókaival kapcsolatos gondolataikat az Új Szó felületein.)