Jogos követelésre jogtalan mellőzés a válasz

Mindössze két gyufásdoboznyi távolság van a két síremlék közöttSomogyi Tibor felvételeA dunaszerdahelyi temetőre igazán nem jellemző a helyszűke, egyes sírhalmok óriási területet foglalnak el. A sírok többnyire megközelíthetők minden oldalról – sőt törpefák, kényelmes padok, kikövezett ösvények választják el egymástól azokat. Kivételnek számít Nagy István családi sírja, amelyet az egyik oldalról nem lehet elérni. „1950-től a nagyszülők dupla sírhelye és a szomszédos sír között – kőtől kőig – a 135 centiméteres távolság elegendő volt. A feleségem – aki szinte naponta ellátogatott a temetőbe – 1981-ben döbbenten tapasztalta, hogy a két dupla sír közé egy újat ásnak. Elrohant az akkori nemzeti bizottság illetékeséhez, ám tiltakozása eredménytelen volt. A hatalom nem szeretett bennünket, mert a református egyház gondnoka voltam. Idővel megszoktuk, hogy a sír jobb oldalán csupán jártányi hely maradt” – magyarázta a temetőben az idős úr.

„Tizenhét év után, 1998-ban az elhunyt K. T. hozzátartozója sírkövet csináltatott, és a két sírhalom között csupán öt centiméteres rést hagyott. Ahogy meglátták a lányaim a zsaluzást, a temetőgondnoknál kértek magyarázatot. Ő annyit mondott: bejelentették neki a régi keret lebontását és a felújítás előkészítését. Meg azt, hogy nincs bátorsága ellenőrizni a négy nagydarab idegen munkást. Ezután írásban tiltakoztunk a városi hivatal illetékes osztályán. Ahelyett, hogy intézkedtek volna és kötelezték volna K. T. hozzátartozóit a szokásos méretek betartására, levélben azt tanácsolták, hogy mi helyezzük arrébb saját sírunk alapjait, s így helyet nyerünk.”

A sírjukat tapossák

Noha nem nyugodtak bele a kialakult áldatlan helyzetbe, a család a súlyosan megbetegedett édesanya ápolására fordította energiáját. „Rendszeresen járunk a temetőbe, s míg édesanyánknak jártányi ereje volt, ő is gyakran kilátogatott. A látvány mindig megviselte, hiszen szülei sírkövét a szomszédos sírhoz látogatók lábnyomai csúfították” – tudatták Pista bácsi lányai, akik édesanyjuk 2004 októberében bekövetkezett halála óta azon fáradoznak, hogy a kegyeletsértő állapotot a városi hivatal rendezze. 2004 decembere óta próbálnak intézkedni a sírkő rekonstruálása ügyében, ám a temérdek személyes megbeszélés, sűrű levelezés eddig eredménytelen maradt. „Számos beadványunkat válaszra sem méltatták az illetékesek, sőt akadt egy hivatalnok, aki azt vágta az arcomba, hogy mit akarunk, a mi sírunk úgyis túlméretezett. Azóta gyakran a durva hangra riadok fel álmomból, gyötrődöm az embertelen hozzáállás miatt” – vallotta be az idős bácsi.

A család reménykedett, hogy a városi hivatal jelenlegi vezetése rendezi az előző vezetés sérelmükre elkövetett hibáját. Bízott abban, hogy szavukat betartják, s miután rendeződik a szomszédos sírhely ügye, végre elkészíttethetik édesanyjuk sírkövét. Ráadásul az 1993-ból származó temetői rendtartás is követelésük jogosságát támasztja alá; meghatározza ugyanis, hogy a sírok közötti távolság legkevesebb 30 centiméteres legyen. „Jóakaratunkat, megegyezési szándékunkat tükrözi, hogy nem ragaszkodunk a jogos 30 centiméteres folyosóhoz, beleegyezünk a 16 centiméteresbe. Tény, hogy ez nem realizálható a szomszédos sír átalakítása nélkül. Hivatalos megbeszélést kezdeményeztünk a túlméterezett és a mi sírhelyünkre tapasztott sírkő készítőjével, ám nem jutottunk egyezségre. Mi soha nem állítottuk, hogy szándékosan követte el a hibát, de szerintünk kötelessége lett volna a munkálatok ellenőrzése, mégha Pozsonyban él is. Felelősség terheli a temető gondnokát is, ugyanis felszólításunk ellenére nem intézkedett a méretek betartása ügyében.”

A család remélte, hogy a végtelen huzavona után a városi hivatal a helyi sírkőkészítőktől kér tanácsot, miképp lehetne rendezni az ügyet úgy, hogy elkerüljék a kegyeletsértést. Ehelyett nekik kellett benyújtaniuk a kőfaragó által kidolgozott átépítés költségvetését, melyet abban a hiszemben nyújtottak át szeptemberben, hogy halottak napjáig felállíthatják édesanyjuk sírkövét. Annak ellenére, hogy tavaly december óta havonta négyszer-ötször személyesen, telefonon, illetve írásban is sürgették a rendezést, ígérgetésen kívül semmi nem történt.

Megírta levelét a hivatal?

A miértre a Dunaszerdahelyi Városi Hivatalban kerestük a választ. Nagy Frigyes alpolgármestertől megtudtuk, hogy a képviselő-testület napokon belül tárgyalja Nagyék beadványát, ám az ügyben Garay László alpolgármester a kompetens. Garay úr ekképpen nyilatkozott lapunknak: „Megértem a Nagy család követelését, de nekünk ügyelnünk kell arra is, nehogy kegyeletsértést kövessünk el a másik sírhely megbontásánál. Tudatában vagyunk, hogy a temetői rendtartás módosításra szorul, mert annak ellenére, hogy a sírhelyek bérbeadásából a város nem akar meggazdagodni, igazságosabb díjazásra van szükség. Az is igaz, hogy a sírok méretét a hozzátartozók kedvük szerint módosítják, dupla sírhelyért fizetnek, ám jóval nagyobb területet foglalnak el. Napokkal ezelőtt döntést hoztunk arról, miképp lehetne pontot tenni Nagy úr követelésének végére. Már készül a levél, amelyben felszólítjuk, kérvényezze, hogy a sírkőalakítás anyagi terheit a városi hivatal vállalja.” Az alpolgármester szerint az új kérvényre azért van szükség, mert az ügy lezárásának anyagi vetülete van, s dönteniük a városi képviselőknek kell. Reméli, hamarosan az érintett felek megelégedésére zárhatják le a kellemetlen esetet, s a jövőben olyan intézkedéseket foganatosítanak majd, hogy többé ilyesmi a dunaszerdahelyi temetőben ne fordulhasson elő.

Két héttel Garay László ígéretét követően telefonon érdeklődtünk Nagyéknál, elégedettek-e a hivatal eljárásával. Megdöbbenésünkre közölték, november 8-ig még semmilyen levelet nem kaptak a városi hivataltól.