Hatvan év színekből és fényből festett világa

SZÁZ ILDIKÓ

Tizenöt évesen kezdett el olajfestékkel dolgozni, ám a korábbi szárnypróbálgatásait, rajzait is kiállították már az iskolában. Bresťák Sándor idén tavasszal jubileumi kiállításán mutatja be azokat a képeit, melyek egy-egy alkotói korszakát jellemzik. Igazi lokálpatrióta, aki Érsekújvár idős lakosainak, helytörténészeinek elbeszéléséből, történeteiből merítve az elmúlt években a város régi utcáit, az Érsekújvárt övező tájakat örökítette meg a festővásznon, amiért a munkáját sokan egyfajta értékmentésnek is nevezik.

A családban mások is festettek, nővérei alkotásairól is mesél a festő. Bresťák Sándor a Csemadok érsekújvári szervezetében 1978-tól a művészetkedvelők klubjában ismerkedett meg festőkkel és szobrászokkal, 1983 és 1986 között Zebegényben, a Szőnyi István szabadiskolában fejlesztette tovább tudását. Autodidakta módon tanulta meg, hogyan kell alapozni a vásznat, ha nem szeretné, hogy elnyelje az alkotást. Sokat tanult Kórusz Józseftől, a sokszorosító grafika jeles képviselőjétől, Korga Györgytől az olajfestészet technikáját sajátíthatta el. „Sokat kísérleteztem úgynevezett kontrasztos dolgokkal, egyfajta drámai feszültséget szítva a vásznon. Folyamatosan találtam rá arra a technikára, azokra a színekre és fényjátékokra, melyekkel lelket melengető élményeket közvetíthetek az embereknek.

Rembrandt, Vincent van Gogh alkotásainak bűvöletében éltem, és munka közben mindig szólt a zene” – mondta Bresťák Sándor. Az egyik legnehezebb feladatnak bizonyult, ha rendelésre festett, és túl sok korlátba ütközött. Talán nem véletlenül foglalkoztatta éveken át az égig, fényig szállni vágyó Ikarosz története. A földtől elrugaszkodás, egy másfajta látásmód arra késztette, hogy folyamatosan képezze magát, ne féljen az újtól.

Több téma is foglalkoztatja egyidejűleg, ezeket érleli magában, mielőtt megtervezné, vászonra vinné a kompozíciót. „Amikor megkezdem a munkát, és végre kivitelezem a gondolatban már összeállított képet – annak rendezettségét, színvilágát és kompozícióját –, máris szabadabbnak érzem magam. A festészetben nem lehet hazudni. A vászonról leolvasható az érzelem” – avat be munkája kulisszatitkaiba Bresťák Sándor. Egész életében a harmóniát, a szellem szabadságát keresi, ezért nincs gépkocsija, és nem használ mobiltelefont. A magánkönyvesboltban végzett feladatokkal kapcsolatban azonban realista.

„Azelőtt egy gyárban dolgoztam. Amikor hazaértem, bekapcsoltam a zenét, próbáltam kizárni a külvilágot, a délelőtt történéseit. Akkor is sokat jelentett számomra a festészet, de most még több időt szentelek a kedvtelésemnek. Már az ókori egyiptomiak is tudták, hogy a színekkel gyógyítani lehet, én sem teszek egyebet” – fejtette ki Bresťák Sándor. A családja mindenben támogatja a festőt, talán ennek is köszönhető, hogy alkotásai kiegyensúlyozottságot, harmóniát, szeretetet sugároznak.

„A meleg színek fontos szerepet kapnak a képeimen, mint ahogy a fények játéka is, mely átjárja az utcákat és a természetet. Nehéz egy-egy alkotást befejezni. Ha túl sokat dolgozom rajta, a kép elvesztheti frissességét, üzenetét. A festő másképpen látja és láttatja a dolgokat. Néhány alkotáson meglepődnek az emberek, naponta elmennek egy-egy érsekújvári épület mellett, egyik-másik utcán, mégsem figyelnek fel az apró részletekre” – tette hozzá az alkotó.

Gyerekkori élmények, régi utcák, emberek elevenednek meg Bresťák Sándor alkotásain, mintha újjá akarna éleszteni egy letűnt világot, mely lassúbb tempójával, nyugalmával harmóniát lopott az emberek életébe. Varázslat ecsettel, olajfestékkel, melyet még nagyon sokáig folytatni kíván.