Hatékonyabb régiófejlesztést hozna a megyerendszer átszervezése

IBOS EMESE

Januárban aláírásgyűjtést indított a megyerendszer átszervezéséért. Ön szerint miért kellene átalakítani a jelenlegi megyerendszert?

Egy jó megyerendszer a jó regionális politika alapja. Számos fejlesztési és kisebbségügyi problémát meg lehetne oldani egy olyan megyerendszerrel, mely a polgárok igényeire lenne szabva. Egy túlméretezett megyében elvész a kis régió, viszont az államnak éppen a kisebb területi egységeket kellene támogatnia és fejlesztenie. Ellenkező esetben ezek a régiók elöregednek, kihalnak és a romakérdés sem oldódik meg. Meggyőződésem, hogy ez a problémakör is orvosolható, de ehhez munkahelyekre van szükség. Meg kell erősíteni a megyék jogkörét, a megyei képviselő-testületekben nagyobb hangsúlyt kell fektetni a munkanélküliség megoldására. Át kell gondolni az egészségügy és az oktatásügy kérdéseit is. Meg kell találni azokat a fejlesztési pontokat, ahol sürgősen lépni kell.

Hogyan szervezné át a meglevő megyerendszert?

Olyan tizennyolc megyéből álló rendszer kialakítását javaslom, mely a történelmi megyerendszeren alapul, de figyelembe veszi az egyes régiók jellegzetességeit. Korábban Nagyszombat megye nem létezett, mára azonban olyan fejlődésen ment keresztül és olyan nagy a vonzáskörzete, hogy nehezen lehet elképzelni, hogy más megyébe tartozzon. Sok tekintetben vetekedik Nyitrával vagy Trencsénnel. Hasonló a helyzet Zemplén megyével is, mely korábban egészen a lengyel határig húzódott. Mivel az adott terület természeti adottságai eltérőek, ezért déli és északi részre kellene felosztani. A megyei képviselő-testületekben az adott régiók polgármesterei foglalnának helyet, megyeelnököt külön választanának a polgárok.

Hogyan lehetne olcsóbb az államapparátus működtetése, hiszen több mint a duplájára nőne a megyék száma? Nem jelentené ez további hivatalok működtetését és még több hivatalnok foglalkoztatását?

A szocializmusnak és a mečiarizmusnak köszönhetően Szlovákiában úgynevezett dualista rendszerben működik az államapparátus. Az egyik oldalon ott vannak a járási hivatalok, ezek az állami szerveket képviselik, a másik oldalon a megyei hivatalok, melyeket a polgárok választanak. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a járási hivatalok jogkörei átkerülnek a megyei hivatalokhoz. Ez a mai napig nem valósult meg. Egy ilyen kis országban feleslegesen működik két párhuzamos intézményrendszer. Úgy vélem, a jelenlegi 79 járás helyettesíthető a 18 megyével. Célszerű volna összevonni az önkormányzati és a megyei választásokat. Így három helyett csak egy alkalommal járulnánk az urnákhoz, ez a lépés 14 millió eurós megtakarítást hozna az államkasszának. Ma mintegy 400 megyei képviselőt és nyolc megyefőnököt fizet az állam. Elképzelésem szerint a megyei képviselők polgármesteri bérükért végeznék a képviselői teendőket. Csak a 18 megyeelnök bérét térítené az állam.

Miért gondolja úgy, hogy teljes egészében az önkormányzatok képviselőire, a polgármesterekre kell felépíteni a megyerendszert?

Nem tudok elképzelni jobb és alkalmasabb embert arra, hogy a megyei testületben dolgozzon. Ők nap mint nap szembesülnek a régió gondjaival. Mivel ismerik a körülményeket, ők orvosolhatják a leghatékonyabban a regionális problémákat. Ha a kistérség polgármesterei összefognak és kidolgozzák azt a stratégiát, amellyel a régiót fel lehet lendíteni, akkor könnyebben tudnak segítséget kérni az államtól, akár egy kisebb ipari park létrehozásához vagy egyéb kérdésekben. Ha mindezt összekapcsoljuk az európai uniós pénzekkel és a határon átnyúló projektek lehetőségével, melyeket a „varratmentes” határok kiépítésére lehet fordítani, akkor az adott országok közötti gazdasági életet is fel lehetne lendíteni, mely mindkét fél előnyére válhatna.

A határon átnyúló együttműködési projekteknél és az uniós alapoknál is évek óta lehet pályázni. Miért lenne hatékonyabb, ha kisebb megyék pályáznának ezekre a forrásokra?

Az Európai Unió évente több százmillió eurót ad Szlovákiának a regionális különbségek csökkentésére. Ezt a problémát tíz év alatt fel kellett volna számolni. A jelenlegi megyerendszer nem tudta orvosolni azt a kérdéskört, sőt még inkább elmélyítette a különbségeket. Besztercebánya a mostani felosztás előtt is gazdag város volt, Rimaszombat viszont szegény és komoly problémákkal küzdött. A helyzet semmit sem változott, hosszú évek óta Rimaszombatban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta. Ez csak egyetlen példa a sok közül, de hasonló helyzetben van Rozsnyó városa Kassa megyében. Át kellene értékelni, hogy az egyes régiókban hova, legfőképpen mire lehetne valóban hatékonyan felhasználni az uniós támogatásokat, hiszen ez a forrás is véges.

Tudatosítani kell azt is, hogy a jelenlegi megyerendszer kereteiben Nyitra megye soha nem nyújt olyan mértékű támogatást a Duna menti településeknek, mint a megye északi településeinek. Besztercebánya megye sem fogja prioritásként kezelni Rimaszombat és Nagyrőce felzárkóztatását. De említhetném Királyhelmecet is, hiszen egyetlen kassai képviselőnek sem érdeke, hogy ott úthálózat vagy akár megfelelő egészségügyi ellátás legyen. Ahogyan Nyitrán sem fogják prioritásként kezelni a Duna-hidak kérdését. Hasonló a helyzet a határon átnyúló együttműködési projektekkel. Az elmúlt hét évben több mint 300 millió eurót lehetett felhasználni a határ menti települések fejlesztésére. Bár Magyarországon valóban a célnak megfelelően használták fel ezeket a forrásokat, nálunk viszont számos esetben a határtól távol, Nyitrán vagy éppen Besztercebányán fektették be. Ahelyett, hogy például az Ipoly-hidak megépítésére összpontosítanának.

Az általam javasolt megyerendszerrel, és az erre alapozott regionális politikával és fejlesztéssel el lehetne érni, hogy például Gömörben és Nógrádban olyan programokat támogasson az állam, amelyeknek köszönhetően valóban csökkenne a munkanélküliség, és olyan fejlesztéseket hozna a régióba, melyek a helyi adottságokhoz idomulnának.

Hol tart jelenleg az aláírásgyűjtés?

Eddig mintegy 15 ezer aláírást sikerült összegyűjteni. Komáromtól a zempléni régiókig számos helyről kaptunk már petíciós íveket. Szerencsére nagyon sok polgármester megértette a kezdeményezés lényegét, és csatlakozott hozzá. Annak külön örülök, hogy a komáromi önkormányzat is támogatja a petíciót és azt az elképzelést, mely szerint Komárom többet érdemel.