„Ha a pletyka elindul, a jót nyomban elfelejtik az emberek”

Bereck József tizenkét éve vezeti temetkezési vállalatát. Őszintén együtt érez az emberekkel, a kispénzűeknek tanácsot ad, miként adható meg szerettüknek kevesebb pénzért is a méltó végtisztesség. Hónapokkal ezelőtt mégis szájára vette a falu.

„Tudok a szóbeszédről, és végképp nem értem, miért támadnak Bős lakosai védtelen embert. Oka a felháborodás lehet, hiszen a helyi temetőben eddig nem fordult akkora lopás, mint nemrégiben. Kisebbek igen, de hogy a síron lévő koszorúkból valaki kiszedje a művirágot, nemcsak rossz szándékra, hanem nagyfokú érzéketlenségre is vall” – mondja Fenes Iván polgármester.

Másutt is fordulnak elő lopások, a hozzátartozók pedig nem tudják, miként védjék a kegyelet virágait, vagy a sírkövek mécsestartóit és egyéb részeit. Az éjszaka kedvez a garázdálkodóknak, azért is, mert a bősi temető környékén közvilágítás sincs. „Bereck József vállalkozót jól ismerem, megértem nehéz helyzetét, de polgármesterként nem sokat tehetek a szóbeszéd ellen. Mivel a kárt szenvedett családok nem tettek feljelentést a rendőrségen, az ügyben hivatalos vizsgálat sem folyik. Sajnálom a sírásót is, hiszen őt is szájára vette a falu. Talán húsz éve végzi ezt a nem könnyű munkát, mindenki tisztességes embernek ismerte, nem értem, miért sározzák be nevét egyetlen bizonyíték nélkül” – vélekedik a polgármester.

A temetőben virágokkal teleültetett, rendezett sírok látványa fogad. Virágültetéssel foglalatoskodó asszonyokat szólítunk meg, miként vélekednek a lopásról és Bereck József megrágalmazásáról. Csóválják a fejüket. „Szégyen, ami itt hónapok óta folyik. Egyesek – biztosan a kocsmában – nagyon okosak és érdekesek akartak lenni, azért járatták a szájukat. Meg irigyek, rosszhiszeműek is az emberek, a pletyka élteti őket. Sokak életét keserítették már meg, most a Józsiék kerültek sorra, meg Varga Vince, a sírásó – mondja egy a szülei sírjára virágot ültető idős asszony. Szerinte csakis idegen követhette el a lopást.

A temetkezési vállalat irodájában Bereck Józseffel és feleségével, valamint Varga Vince sírásó lányával beszélgetünk a rágalmakról. „Ahogy az lenni szokott, utolsóként tudtuk meg, hogy bennünket gyanúsítanak. A barátaink szóltak, hogy tegyünk valamit, mert ezt már ők is sokallják. Mit tehetünk? Ki után menjünk, hol magyarázkodjunk? Hogyan bizonyítsuk, hogy amióta vállalkozunk, csak segítünk az embereken, és ha netán jót nem tudunk tenni, rosszat biztosan nem követünk el. Persze, aki megfordult az üzletben, pontosan tudja, alaptalan vádaskodásról van szó” – méltatlankodik a vállalkozó neje, Erzsébet. Az asszony első házasságából származó 16 éves lánya, aki éppen a koszorúkötésnél segédkezik, kéri szüleit, ne rágódjanak a történteken, ne foglalkozzanak az emberi irigységgel, rosszindulattal.

Bereck József azért is tehetetlen a rágalmakkal szemben, mert nem tudja, ki és mi okból terjeszti azokat. Elveti a konkurenciaharc lehetőségét, szerinte Bős és a környező falvak lakossága elégedett az általa nyújtott szolgáltatásokkal. Olcsóbban kínáljuk az élő- és a művirágot is. Nem hajtom a hasznot mindenáron. A feleségem a megrendelők igényei szerint készíti a csokrokat és a koszorúkat, s ha látja, valakinek gondot okoz az összeg, olcsóbb virágokból is kihozza. De mit ér mindez, ha a pletyka elindul, a jót azonnal elfelejtik az emberek.”