Gyilkos galócát ettek, de a mentőt nem érdekelte

Nem csoda, hogy ideges vagyok, hiszen sem a mentőorvos, sem a vizsgálótisztek nem vettek emberszámba – méltatlankodott Góth PéterSomogyi Tibor felvételei– Egészségkárosodott fiam egyedül szerette készíteni a gombás rántottát, én csak a hagymát tisztítottam és aprítottam fel. Láttam, ahogy a gombát több vízben alaposan megmosta, majd apróra szeletelte. Közölte, hogy tesz bele erős paprikát is, hogy jó csípős legyen. Olyan gusztusos volt az étel, hogy bár én nem szeretem, megkóstoltam. De amikor ráharaptam a gombára, nem nyeltem le a falatot – emlékezett az esetre Góth Mária, hétgyermekes édesanya. Este hét után a gombát ebédelőket hányinger és hasmenés kezdte gyötörni, majd miután görcs állt végtagjaikba, 22 óra körül riasztották a komáromi mentőket. Egy óra múlva megérkezett a rohamkocsi, s bár a lakásba érkező mentőorvosnak beszámoltak arról, hogy gombát ettek, s szerintük az okozza mind a család mind a hat tagjának rosszullétét, az orvos nem vizsgálta meg a szenvedőket. – A lábasban maradt egy falatnyi, mutattuk is neki, de a doktor azt ajánlotta, dobjuk ki. Zavarában valaki a tojásos gombát kihajította az udvarra, reggelre négy csirkénk felfordult tőle – mondták egymás szavába vágva. – A lényeget mondjátok, mert ez nem fontos – intette rendre fiait idősebb Góth Imre, aki a mérgezés következtében még mindig gyengélkedett. Fia, Góth Péter kertelés nélkül kimondta: az bántja őket a legjobban, hogy a mentőorvos nem vette komolyan kínlódásukat. – Még a Zoliét sem, pedig ő már nem bírt lábra állni, amikor az orvos felsorakoztatott minket, és valami injekciót szúrt a farunkba. Közölte, nyugi, reggelre „kifossuk” magunkat, majd amikor ment kifelé, pénzt kért az injekciókért. Anyám a fejével intve a tévé felé jelezte, hogy ott a pénztárcája. Kivettem az 500 koronát és átadtam, mi mást tehettem volna? A mama csak a szenvedő, görcsölő Zolit leste, és sírva rimánkodott az orvosnak, legalább őt vigye be a kórházba. Hiába.

A népes család hat tagjának tünetei nem enyhültek, a családfő és két fia, Péter és Zoltán, illetve a gyerekek, a 14 éves Erik, a 8 éves Ingrid és a 2 éves Bianka egyre rosszabbul érezték magukat. Vasárnap reggel a segítség reményében az ógyallai mentőket riasztották. A kiérkező orvos Zolit és a három gyereket késedelem nélkül a komáromi kórházba szállította. Menet közben értesítette a helyi körzeti orvost is, aki egy másik mentőautóval ugyancsak Komáromba szállíttatta a családfőt, idősebb Góth Imrét. – Én a hasmenés miatt nem tudtam elindulni velük, ezért személyautóval szállítottak a többiek után. A kivizsgálás után viszont elengedtek, nem volt méreg a véremben – magyarázta Góth Péter. Ugyancsak szerencsével járt a kis Bianka és Erik, akik néhány napos megfigyelés után elhagyhatták a kórházat. Az 58 éves családfő állapota viszont hosszabb és bonyolultabb ellátást kívánt, ám májkárosodása gyógyszerrel, diétával visszafordítható. Zoltán és Ingrid említésekor a felnőttek szemébe könny jelent meg...

– Még gyenge vagyok, nem érzem jól magam, de nem ezt viselem rosszul, hanem a komáromi kórház néhány alkalmazottjának bánásmódját. Igaz, hogy Péter fiam, amikor a kórteremben meglátta a testemből kilógó csöveket hangosan és idegesen azt kiabálta, hogy nem hagyja annyiban, feljelentést tesz a mentőorvos ellen. Bár rosszul voltam, hallottam, ahogy a nővérek azt vitatták: ha meghaltunk volna, nem lenne feljelentés... Nem szóltam, dehogy mertem panaszkodni, hiszen az az orvos volt az osztályon, aki szombaton a gyorsmentővel nálunk járt. Arra kért, a családom ne jelentse fel, ígérte, hogy vállalja a betegséggel járó költségeket, s mindent megtesz gyógyulásom érdekében. Annyit mondtam neki, én nem akarom, hogy becsukják, azt viszont igen, hogy Zoli fiam életben maradjon. Hálás vagyok Tóth Péter doktor úrnak, aki a saját osztályára vitetett, és felügyelte kezelésemet. Sajnos, mint utólag megtudtam, Zoli és Ingrid állapota egyre romlott, hétfőn átszállították őket a pozsonyi kramárei kórházba. A kislány a gyermekklinikára, a fiam az életmentő, intenzív osztályra került..

– Mi másnap, kedden mentünk látogatóba a kórházba. Tartottunk a fogadtatástól, szlovákul nem tudunk, de Mezei doktor, a komáromi volt sebész-főorvos fia nem nézte, hogy romák vagyunk, emberszámba vett minket, és elmagyarázta, hogy nagy a baj. Zoli májkárosodása oly mértékű, hogy csak szervátültetés mentheti meg. Előrelátóan feltételezte, hogy szükség lesz öcsénk személyi igazolványára, ezért újra megtettük az utat Marcelházára és vissza. Szerdán át is szállították a bécsi AKH kórházba, s ha jól tudjuk, 9-én átesett a májtranszplantáción. Sajnos, németül nem beszélünk, csak közvetett információink vannak – mondák a fiatal férfiak, majd ismét Péter fakadt ki. – Szeptember 9-én a rendőrségen feljelentést tettem, de mielőtt elmondhattam volna panaszomat, egyszerűen kidobtak. Mert indulatosan beszéltem az egyenruhásokkal. Ilyen vagyok, nyugtatókon élek, de ebben a helyzetben az orvosság nem segít. Hiszen két családtagom életéről van szó. Meggyőződésünk, ha a mentőorvos szombaton este, vagyis időben kórházba viteti őket, nem kellene ennyit szenvedniük. De ki törődik a cigánnyal! Igazságos vizsgálatot akarunk, a rendőrség és az illetékes hivatal derítse ki az igazságot, és nevezze meg a felelőst. Persze, tartunk attól, hogy a gádzsók összefognak ellenünk, mert hiszen cigányok vagyunk. Hiába rázza a fejét – nézett rám rosszallóan, majd nagy hangerővel folytatta –, a vallomásomat is megmásították. Itt a határozat, nincs benne utalás sem arról, hogy az orvos pénzt kért az injekciókért. Pedig én beszéltem erről, s kértem jegyzőkönyvezzék ezt is. Kihallgatták az orvost is, de amikor megérkezett, haverként fogadták, kezet fogtak vele az ajtóban...

Szeptember 12-én a család néhány tagja bérelt autóval Bécsbe utazott, kevesellték ugyanis a telefon általi érdeklődést. Látni akarták transzplantáción átesett testvérüket. – Zoli lélegeztető gépre szorul, altatják, teste furcsán felpuffadt... Az orvos türelemre intett, a tolmácson keresztül adta tudtunkra: bizakodnunk kell. A 8 éves Ingridet kórházban kezelik jelenleg is.

A családdal folytatott beszélgetés után a másik félnek, a kórház vezetésének véleményét is hallani akartuk. Sima Ferenc, a Forlife non-profit társaság igazgatója arról tájékoztatott, hogy a közhasznú társaság szeptember 1-től csak a kórházat bérli, a mentőszolgálatot nem vette át, tehát a tevékenységükért nem vállalhatnak felelősséget. A történtekért eszünkbe sem jutott elmarasztalni a kórház új vezetését, az igazgató érvelését is elfogadtuk, ám figyelmeztettük arra: a rohamkocsiban ügyelő orvos a kórházban altatóorvosként dolgozik. Tudatta: ha a család panaszt tesz, kivizsgáltatja a történteket.

Mi a kramárei kórház mindkét klinikáján szerdán, szeptember 14-én érdeklődtünk a történtek felől. A gyermekosztály illetékes főorvosa jó hírt közölt, a kis beteg, Ingrid jobban van, nincs műszerekre kötve, s amint felerősödik, hazatérhet. Góth Zoltán egészségi állapota viszont nem kedvező, a bécsi orvosok közölték a pozsonyiakkal, hogy bár a májátültetés sikerült, a beteg tüdőgyulladás miatt lélegeztető gépen van, és altatni kell.

Nem tudni, hogyan zárul majd a vizsgálat, szeretnénk hinni, hogy az illetékes szervek független orvosi szakértők bevonásával ítélik meg a történteket.

A helyes gyógyászati eljárás gombamérgezés gyanúja esetén

Amint felmerül a gombamérgezés gyanúja, úgy kell ellátni, mintha gyilkos galócát fogyasztott volna az érintett – magyarázta a gyógyítás alapelvét egy hazai szaktekintély. Előfordulhat ugyan, hogy az étel elfogyasztását követő 24 órában nem jelentkeznek a tünetek – hányás, hasmenés –, de amint beáll a rosszullét, nem szabad késlekedni, a beteget azonnal kórházba kell szállítani, mégpedig az intenzív osztályra. Nem lényeges a toxikológiai elemzés elkészítése, az orvosnak a folyadékpótlásra kell összpontosítania. Nem egy-két üveg, hanem 6-8 liter infúziós oldat folyamatos adagolásával előzhető meg a máj károsodása. Ezen kívül óriási mennyiségű (egy kiló testsúlyra 1 millió egység) kristallikus penicillin-egység adagolásával lehet meggátolni a méreg albumínra (a plazma fehérjéje) kötődését. Fontos a májműködés folyamatos ellenőrzése, ha az eredmények megnyugtatóak, a kezelést meg lehet szüntetni. Ilyen eljárással általában a betegek élete megmenthető. Ha viszont későn jutnak megfelelő ellátáshoz, a méreg kikezdi a májat, a belső vérzés életveszélyt jelent. Ha a mérgezett késve jut kórházba, nem nagyon segít rajta a legkorszerűbb, legdrágább gyógyszer, a vérplazma adagolása, egyedüli megoldás a májtranszplantáció.